A magzatra ártalmas külső hatások értékelése

Ha a családtervezők tudatosan készülnek a fogamzásra, akkor nem éri őket váratlanul a terhesség. ĺgy képessé válnak a magzat védelmére a legérzékenyebb korai (a második és nyolcadik hét közötti) fejlődési szakaszban is. Ehhez természetesen ismernünk kell azokat a külső hatásokat, amelyek ártalmasak lehetnek leendő gyermekükre. Ennek érdekében foglalkoztunk egyre többet a tömegtájékoztatás segítségével ezekkel a kérdésekkel az elmúlt években. A felvilágosítás érzékelhetően hasznosnak bizonyult, de sajnos azóta megmutatkoztak negatívumai is. A tudományos ismeretterjesztés és az egészségnevelés paradox hatásaként ugyanis a családtervezők – különösen a terhesek – a magzati ártalmak veszélyeit ma túlértékelik. Sok kívánt terhességet szakíttatnak meg emiatt indokolatlanul. A megtartott terhességek idején pedig az asszonyok szorongás közepette várják áldott állapotuk végét.

Itt most a legveszélyesebb magzati ártalmakat foglaljuk össze. Közülük a két szenvedély, a dohányzás és a szeszesitalfogyasztás külön fejezetet is megérdemel.

A TERHESSÉG ALATTI GYÓGYSZERSZEDÉSEK

A gyógyszerek magzati ártalmat okozó hatására állatkísérletek már a negyvenes években felhívták a figyelmet. Az orvosok azonban nem vették túl komolyan ezt a felismerést, mondván: a magzat az anyai szervezeten belül olyan védett helyen van, ahová a gyógyszerek hatása már aligha érhet el. A hatvanas években azután az NSZK-ban méreteit tekintve valódi katasztrófa történt. Több orvos egyidejűleg figyelt fel arra, hogy rohamosan emelkedik a végtaghiányos rendellenességekkel sújtott újszülöttek aránya. Ez a rendellenesség az ujjak csonkaságától a teljes végtaghiányig széles skálát ölelt fel. A felső végtagok helyett gyakorta csak egy bőrnövedék mutatkozott, éppen ezért ezeket a gyermekeket a fókákhoz hasonlították („fókakezűek“). Csupán az NSZK-ban 1961-ben havonta több száz (!) ilyen gyermek született, és arányuk egyre nőtt. Tehát egy olyan borzalmas ragállyal kellett szembenézni, amely fejlődési rendellenességekben nyilvánult meg.

A német Lenz professzor szerencsére hamarosan megtalálta a vétkest a Contergan nevű gyógyszerben. (Contergan a gyógyszer fantázianeve; kémiai összetétele alapján talidomidnak is szokták nevezni.) Mindegyik asszony, aki „fókakezű“ gyermeket szült, terhessége alatt – mégpedig a 35-50. nap között – Contergant szedett. Lenz bejelentésének kezdetben nem nagyon adtak hitelt. Később azonban a kormány mégis elrendelte a gyógyszer bevonását. S a Contergan forgalmazásának betiltása után hét-nyolc hónappal a járvány megszűnt, minden szónál ékesebben bizonyítva a Contergan fejlődési rendellenességet előidéző szerepét. Csak az NSZK-ban 6700 ilyen rendellenességgel sújtott gyermek jött a világra. De számos más országban is születtek „fókakezűek“, ugyanis a Contergan, mint hatásos nyugtató gyógyszer – ha más néven is – széles körben elterjedt szerte a világon.

E tragédiából önként adódtak a teendők is. Egyrészt újra kellett értékelni a terhesség alatti orvosi gyógyszerrendelések és a saját gyógyszer szedésének (az úgynevezett házipatikák, öngyógyítások, „gyógyszercsereberék“) helyzetét. Másrészt olyan vizsgáló eljárásokat kellett kidolgozni, amelyekkel a gyógyszerek magzati ártalmasságát meg lehet előzni, vagy legalábbis minél korábban fel lehet ismerni.

CSAK ORVOSI ELŐĺRÁSRA

ĺgy ma fontos szabálynak tekintjük: terhesség alatt gyógyszer csakis orvosi előírásra, s annak megfelelően szabad szedni. De az ellenkező véglet sem helyes! Az utóbbi években gyakran azt tapasztaltuk, hogy a terhesek, felülbírálva orvosukat, a felírt gyógyszereket sem szedik be, mert félnek a magzati ártalomtól. A szakember által rendelt gyógyszer hiányában pedig a terhesség alatti betegségek, például a magas vérnyomás, a vesebetegségek, az úgynevezett toxémia (terhességi mérgezés) stb. előfordulása és az anyára-magzatra nézve ártalmas következményeik újra gyarapodni kezdtek.

Részletek dr. Czeizel Endre Az egészséges utódokért című munkájából