A keringés karmestere: szív

Talán azért tartják az érzelmek középpontjának, mert az ember szíve megdobban a kedves személy láttán, hevesebben ver, amikor izgatott, és még a szívverése is eláll, ha megijed. A testünk motorjának nevezett, ökölnyi izmos szerv többnyire észrevétlenül, pihenés nélkül teszi a dolgát. Minden dobbanása az életet jelenti.

Naponta százezerszer, hetven év alatt két és fél milliárdszor pumpál a szív friss, oxigénben gazdag vért az artériákba, és gyűjti be a vénákon át a sejtek működésének végtermékét. De még ennél bonyolultabb feladatot is képes ellátni. Automatikusan alkalmazkodik a különféle terhelésekhez, a szükséges ütemben látja el a testet, akár alszik az ember, akár dolgozik.

KÉT PITVAR, KÉT KAMRA

A szív a mellkas középvonalában, a szegycsonttól balra helyezkedik el. Kívülről egy dupla falú zsák, a szívburok veszi körül. Ennek belső lemeze (epikardium) szorosan a szívizomhoz (miokardium) tapad, külső lemeze (perikardium) a belsőhöz képest el tud mozdulni, a gerincen és a nyelőcsövön rögzül. A szívburok két lemeze között folyadék található. Belülről a szívizmot egy vékony, sima felületű réteg, az endokardium fedi.

A szívet egy válaszfal (sövény) két félre osztja, amely megakadályozza, hogy az oxigénben gazdag vér keveredjen a szén-dioxid-tartalmú vérrel. Mindkét fél egy pitvarból és egy kamrából áll, közöttük szelepszerűen működő billentyűk gondoskodnak arról, hogy a folyadék a kellő irányban áramoljon. A jobb pitvar és a jobb kamra az elhasznált, oxigénben szegény vért, a bal pitvar és a bal kamra a tüdőből érkező, oxigénnel telített vért továbbítja.

A szív feladata a vérkeringés fenntartása, továbbá, hogy az oxigént és a tápanyagot eljuttassa a megfelelő helyre. Ezt a pumpafunkciót a szükséges ütemben látja el, mert a szív nemcsak egy izom zacskó, hanem olyan szerv, amely pumpálási erejét változtatni képes, illetve adott esetben gyorsabban vagy lassabban dobog.

A pumpaműködés sorrendjét elektromos impulzusok és egy ingerületvezető rendszer irányítja, amelynek kiindulási pontja a sinuscsomó („természetes pacemakernek“ is nevezik). Az ingerület a pitvaron és a vezetőrendszeren át eljut a kamraizomzatra.

Három lépésben lehet összefoglalni a pumpamozgást:

1. A pitvarok megtelnek vérrel: a szén-dioxid-tartalmú vér a testből érkezik a jobb pitvarba, az oxigénben gazdag vér a tüdőből a bal pitvarba.

2. A pitvarok összehúzódnak, a vitorlás billentyűk kinyílnak, és a vér bepréselődik a kamrákba.

3. Amikor a kamrák megteltek, összehúzódnak annál erősebben, minél jobban megteltek vérrel, a vitorlás billentyűk záródnak, kinyílnak a testbe vezető aorta (főverőér) és a tüdőartéria zsebes billentyűi. A jobb kamra a szén-dioxid-tartalmú vért a tüdőbe (kis vérkör), a bal kamra az oxigénben gazdag vért a test vérkeringésébe (nagy vérkör) pumpálja. Mivel a bal kamrának nagyobb munkát kell végeznie, izomzata fejlettebb. A szív nem a pitvarokból vagy a kamrákból táplálkozik, hanem külön vérpályája van, ez a koszorúérrendszer.

MI FÁJ?

A szívben különféle receptorok vannak, amelyek reagálnak idegi és hormonális hatásokra, de nincs benne érzőideg, tehát a szív nem fáj. A kisugárzó fájdalmat leggyakrabban a koszorúerek szűkülete okozza, például fizikai megterhelés vagy stressz következtében. Bár a felszabaduló adrenalin fokozza a szívritmust, a hormonális behatás egyidejűleg beszűkíti a koszorúereket. Ha a szívizom nem jut elegendő oxigénhez, ennek tünete a szorító, szúró szívtáji fájdalom (angina). A pumpafunkció romlását a szív úgy próbálja meg kompenzálni (ellensúlyozni), hogy növekedik a szívverések száma, illetve izmos fala megvastagszik, ami tovább rontja a szívizom saját vérellátását.

Koszorúér-megbetegedés esetén (koronária-szindróma) az erek belső falán lerakódások (plakkok) képződnek, ezek anyaga lehet zsír vagy koleszterin. Az így képződött plakk idővel elmeszesedhet. Megsérülhet, megrepedhet az érfal, vagy elzárják a vérlemezkék, azonnali beavatkozást igénylő, instabil állapot alakul ki: a betegnek infarktusa van, vagy még nincs, de bármikor lehet.

Noha a szív teljesítményét billentyűbetegségek és ritmuszavarok is korlátozhatják, a legtöbb tünet hátterében mégis felfedezhető a koszorúerek betegsége.

ANGINA ÉS INFARKTUS

A koronáriabetegség kétfajta állapotot jelenthet. A stabil angina pectoris adott fizikai terhelésre jelentkező, nyugalmi állapotban enyhülő, gyógyszeresen karbantartandó állapot. Ebben az esetben a feladat a vérnyomás karbantartása, a szív terhelésének és oxigénigényének csökkentése a szívritmus kezelésével (béta blokkolókkal), véralvadásgátló gyógyszerek közül ma már inkább a trombociták összecsapzódását gátló aszpirint adnak. Az instabil angina (akut koronáriaszindróma) a megszokottól eltérően kisebb terhelésre vagy nyugalomban jelentkező roham, amit a koszorúér erősödő szűkülete vagy vérrög idézhet elő. Ez azonnali beavatkozást igényel. Ha infarktusa van, erre felkészült intézetben kideríthető, hogy mi okozta, és kezelni kell. Az elzáródás feloldható, ezt hat órán belül kell elvégezni. De jobb nem megvárni, amíg a betegnek infarktusa lesz, panasz esetén azt kell kideríteni, hogy van-e koszorúér-szűkülete. Ha van, az eret stent behelyezésével ki lehet tágítani, vagy az elzáródott erek áthidalásával (bypass) megoldható a szívizom vérellátása. Ma már szívmotor nélkül, dobogó szíven is elvégezhető a bypass műtét, amely jelentősen javítja a betegek életminőségét. Kisebb beavatkozást igényel a stent behelyezése. Európában már széles körben alkalmazzák a gyógyszerkibocsátó stentet, ez jó hatásfokkal megelőzi a szűkület kiújulását.

Konkrét probléma, hogy akinek anginája van, nagyon magas arányban van koszorúér-szűkülete is. Ezért akinek panasza van, azt ki kell vizsgálni, kezelni kell, és nem szabad megvárni, amíg infarktusa lesz. Gond, hogy a széles körben alkalmazott EKG nyugalmi állapotban nem mutatja ki az anginát, csak terheléses EKG alapján várható korrekt eredmény. Ennek alapján eldönthető, hogy szükség van-e további vizsgálatokra (szívultrahang, koszorúérfestés), amelyek kiderítik, hogy van-e elzáródás, szűkület, életképes szívizom. Előfordulhat ugyanis, hogy bár nincs megfelelő vérellátása, a szívizom még „feléleszthető“.

Az infarktus szövődményeit, a pumpafunkció csökkenését, a kamrai tachikardiát gondos kezeléssel el lehet kerülni. Ha kiszakad a szív, meg lehet varrni, a halódó szövetet meg lehet foltozni, az aneurizma (a szív falának kiboltosulása) is reparálható. Ha idejében szívsebészhez juttatják a beteget, akkor túlélhetők ezek a szituációk.

AZ INFARKTUS TÜNETEI

Mellkasi, markoló, szúró, szorító fájdalom, halálfélelem, a bal kar zsibbadása. Attól függően okozhat egyéb panaszokat, hogy a szív melyik részére lokalizálódik az infarktus. Ha az első fele érintett, amely a rekeszizmon fekszik, gyomorfájás lehet a tünet, a felső részen kialakult elzáródás kiválthat nyaki panaszokat, gombócérzést a torokban. Sok minden okozhat ehhez hasonló fájdalmat, a bordaközi- vagy rekeszizomgörcs is ilyen tüneteket válthat ki. Ennek eldöntése szakorvos feladata.

Kockázatitényezők

Dohányzás

táplálkozással összefüggő problémák, elsősorban vérzsírok (lipidek), a koleszterin magas szintje

stresszel teli életmód

veleszületett hajlam

kísérő betegségek, például magas vérnyomás, cukorbetegség

Figyelmeztető jelek

szívtáji fájdalom

nehéz légzés

fáradtság, csökkenő fizikai teljesítmény

szívdobogásérzés (palpitáció); gyors, lassú vagy rendszertelen szívverés

szédülés, ájulás