A hordozott babának jobb

Elöl keresztbekötési mód: akár újszülöttkortól hordhatjuk így a babát, egészen addig, amíg a lelógó lábacska nem zavar minket a járásban. Kicsi babát ne hordjunk arccal kifelé. A kényszerű homorítás megterheli a gerincét

Háton hordozás: Anyának mindkét keze szabad, bármilyen házimunkát el tud végezni, sőt a tesót is könnyen tolhatja a babakocsiban. Ezt a felkötési módot a legnehezebb megtanulni, de ha belejöttünk, akár kirándulás közben is a „hátunkra dobhatjuk” a babát, ha elfáradtak az apró lábak.

Baba a csípőn: „Nahát, én szinte egész nap így hordoztam eddig is, csak kendő nélkül!” csodálkozik a legtöbb anyuka, amikor megismeri ezt a kötési módot. Talán a legegyszerűbb hordozási mód, nagyobbacska babáknál jól beválik házon belül, házon kívül egyaránt.

3 in 1

A kendőt használhatjuk hordozóeszköznek, kizárólag házon kívül, használhatjuk otthon alkalmi babanyugtatónak, de akár életmódszerűen is. ĺgy a babánk számára ez lesz az alapállapot, és az számít különlegesnek, ha leteszik. Mint az őseinek egytől egyig.

Még a tájékozott olvasó számára is meglepő lehet, hogy a tudományos eredmények szerint az embercsecsemő ugyanúgy hordozásra születik, mint a főemlőskölykök. Gerincének görbülete, sípcsontjának íve, éretlen csípővápája nem csupán megengedi, hanem egyenesen indokolja a hordozást. A baba ugyanis hordozás közben tudja legkönnyebben felvenni a számára szokásos magzati pózt, gerince, csípője és lába csak az első életév második felében veszi föl azokat a tulajdonságokat, amelyek az üléshez, álláshoz, járáshoz szükségesek. A csípőficamra hajlamos gyerekek számára nemcsak kényelmes, hanem egyenesen gyógyhatású a láb felhúzásával és szétterpesztésével járó hordozási pozíció. A kendőben hordozás nem terheli meg a baba gerincét, hiszen a jól megkötött kendő a kicsi minden porcikáját megtámasztja. A hordozás nemcsak a mozgásrendszer fejlődése szempontjából előnyös, hanem az idegrendszer érését is serkenti. Az anya járásának ringása és ritmusa, a hordozás során hallott egyenletes (szívdobogás) és változatos (beszéd, környezeti zajok) hangok mind fontos ingerek a kicsi számára. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a bölcső, a ringatózó babakocsi, a babahinták és a felhúzható zenélő játékok mind „hordozáshelyettesítők”. A kendő tehát hordozó-, fejlesztő- és gyógyító eszköz, vagyis három az egyben. És még nem beszéltünk arról, miként hat a lélekre.

Társas lény

A hordozott baba nem marad ki az élet forgatagából. Miközben folyamatosan a szülő illatának, melegének biztonságában tudja magát, és éppen a hordozó felnőtt arcát látja élesen (nagyjából 25 centire tud fókuszálni a kisbaba szeme), ismerős helyről és természetes látószögből (vagyis nem alulról) fedezheti fel a világot. Részt vesz a mindennapi életben, ha fárasztja az ingeráradat, visszavonulhat a kendő védelmébe, anya mellkasához bújva bármikor szopizhat, aludhat egyet. A hordozott babák általában kiegyensúlyozottabbak „letett” társaiknál, és nagyobb bizalommal fordulnak a külvilág felé. Ez akár a felnőtt éveikre, társas kapcsolataik alakulására is hatással lehet.

Kényelmi szempontok

A legtöbb anya sokat vívódik azon, hogyan elégítse ki kisbabája „ölelésigényét” úgy, hogy közben egyéb teendőit is elvégezhesse. A baba szinte egész nap szeretne kézben lenni, anyának emellé ott a háztartási munka, a bevásárlás, nem beszélve a nagytesókról, akik ritkán bírják naphosszat a négy fal között, és a legkevésbé sem szeretnének a pici többnyire kiszámíthatatlan alvásritmusához alkalmazkodni. Ha a babát kezdettől fogva sokat hordják kendőben, megtakaríthatnak a családnak jó néhány kaotikus, ideges, szaladós napot. A hordozott baba mellett a legtöbb házimunka elvégezhető, hiszen a szülőnek mindkét keze felszabadul. Nem gond a bevásárlás gurulós bevásárlókocsival, könnyen mozognak a városi forgalomban, és elmehetnek a naggyal akár túrázni, szánkózni is - a baba védett, biztonságos helyen van, még szopizni is tud, ha édesanyja kellő gyakorlattal rendelkezik.

Gyakorlat teszi

Ne gondoljuk, hogy a hordozás tudományával születünk. Persze ha lenne szőrünk és majomügyességű kisbabánk... Ennek híján némi gyakorlásra lesz szükségünk. Számítsunk arra, hogy jó néhány kísérletre szükségünk lesz ahhoz, hogy baba és anyukája egyaránt jól érezze magát a kendőben. Mielőtt először hozzáfognánk, mossuk és vasaljuk ki a kendőt, hogy puha és rugalmas legyen. Igazítsuk el, hogy ne legyen rajta csavarodás, majd kössük fel úgy – és ez a dolog egyik titka –, hogy ne hagyjunk helyet a babának. Amikor beletesszük a kicsit, a súlya megnyújtja és átrendezi rajtunk a kendőt, így lesz megfelelően biztonságos számára. Ne aggódjunk, neki egyáltalán nem furcsa, hogy viszonylag szorosan öleli valami a testét. Sok baba a határozott ölelés, pólyázás hatására nyugszik meg, hiszen ez emlékezteti a méhbeli élményeire. Amikor fölvettük, rendezzük el a kendőt vállunkon úgy, hogy számunkra is kényelmes legyen. Ez a hordozás sikerének másik titka: a súly eloszlik a szülő vállán és csípőjén, így ez a hordozási mód terheli meg legkevésbé a gerincet. Ha gyereke újszülöttkorában kezdi, dereka, háta eléggé megedződik ahhoz, hogy akár a kétévest is be tudja dugni szükség esetén a biztonságos bugyorba.