A hippoterápia a rehabilitációban

A hippoterápia neurofiziológiai gyógytornakezelés a ló és a páciens mozgásdialógusának felhasználásával. A ló hátának lengése lépésben – a rajta megfelelően ülő- páciensre az emberi járással azonos mozgásmintákat visz át a terapeuta segítségével.

A ló háta és a páciens medencéje a mozgásátvitel kulcsfontosságú pontja. A terápia során minden mozgásban van, ezért nagyon fontos a hippoterapeuta gyakorlata, éles szeme, hogy az esetleges mozgásblokkokat észrevegye, azokat oldja a ló járásának változtatásával, vagy a korrekciós gyakorlatok segítségével.

A mozgásimpulzusok a medencétől a gerincen hullámszerűen haladnak felfelé a nyakszirtig, miközben az izom és in receptorokon, valamint az ízületekben található érzékelő sejteken keresztül az agy a periféria felől érkező ritmikus, ismétlődő impulzusokkal ingerelhető.

A terápia nagyon intenzív. Egy szakszerűen végrehajtott terápiás foglalkozás során a páciens egy 20 perces kezelés alatt kb. 2000 impulzust kap. A terápia nem veszélytelen! Az agy túlingerlése ugyanúgy probléma lehet, mint ha a páciens nem kapja meg a fejlődéséhez szükséges mennyiségű és minőségű mozgásimpulzust.

A mozgásimpulzusok segítségével

normalizálható az izomtónus,

az ízületek apró, ismétlődő mozgásai által az ízületek mozgékonysága nő,

a felegyenesedett tartás elérhető, korrigálható,

a szimmetrikus helyzetben a mozgás ritmikus ismétlődésével a helyes mozgásminták automatizálhatók,

az egyensúly, koordináció, testséma, térérzékelés fejleszthető.

A hippoterápia jól illeszthető a rehabilitációba olyan kórképek esetén, ahol a fenti hatásokra szükség van.

A hippoterápiának szigorú indikációs területei vannak, és azon belül is mindig egyéni elbírálás szükséges annak eldöntésére, hogy kit kezeljünk lovon.

A terápia nem veszélytelen egyrészt intenzitása miatt, másrészt a ló (bármennyire jól képzett) természetes karaktere miatt.

Végzéséhez elengedhetetlen a páciens és a ló mozgásának alapos vizsgálata. A ló méretét össze kell hangolni a páciens szükségleteivel.

A hippoterápia külső szemlélő számára nagyon egyszerűnek tűnik, tulajdonképpen „sétálgatás a lóval“.

Sajnos, ezen fellelkesedve nagyon sokan képzettség nélkül folytatnak efféle tevékenységet. Aki ismeri a hippoterápiát, csak az értheti meg, hogy a páciens mozgásreakciójának, egy apró segítő mozdulatnak, egy patanyomfigurának, vagy egy korrekciós gyakorlatnak mi a célja, jelentősége.

A hippoterápia indirekt terápia. Vannak esetek, amikor az elért eredményt tudatosítjuk páciensünkben, előfordul, hogy éppen ennek elkerülése a cél. Ilyenkor valóban egy jókedvű „lovacskázásnak” tűnik, de a szakember fejében ott a cél, és a páciens minden egyes reakcióját figyeli, amit a foglalkozás után a dokumentációban rögzít is. Másként zajlik a terápia gyermek és felnőtt esetében, vagy különböző kórképek esetén.

A hippoterapeutának lovas képzettséggel kell rendelkeznie, hiszen ő felel a terápiáért, a biztonságért, neki kell tudnia eldönteni, hogy egy ló alkalmas-e terápiára, a mozgása megfelelő-e és a terápia során irányítania, esetleg fegyelmeznie kell a lovat. Ismernie kell a ló mozgását, annak hatásait, a páciens (kórképektől függően) erre adható reakcióit, szükség esetén ezt befolyásolni, változtatni. (Gy. Z.)