„A hangszer után a bicikli a legjobb haver”

Az ismert zenész húszéves koráig gyakran küzdött torokgyulladással. „Lehet, hogy pszichés alapja volt, talán az, hogy féltettem a hangomat. Mostanság nem vigyázok magamra, úgy látszik, a szervezet adaptálódik.”

Somorján él, de vidéken nőtt fel – Kismagyaron született. „Az édesanyám nagyon diétásan főzött, nem igen fűszeresen, sósan. Hatéves koromban volt egy fertőző májgyulladásom, akkor – édesanyám emlegette – nagyon fegyelmezett beteg voltam. Két évig diétáztam, s szerencsére nem maradt semmi nyoma. Talán ezért nem is vigyázok annyira: bár a borocskáról nem mondok le, persze, nem literszámra iszom. A minőségre vizont ügyelek. A legnagyobb baj, hogy rengeteg rossz minőségű dolgot ettünk, ittunk. Én például nem vásárolok külföldi bort, csak magyart és szlovákot. Kitapasztaltam, hogy melyek felelnek meg nekem.”

Annak idején a pozsonyi Gaudium régizenei együttes művészeti vezetője volt, tizenegynéhány éve saját fellépései mellett fél évig zeneelméletet tanított a somorjai zenedében, most szeptembertől megint bejár az iskolába óraadó tanárként. Valamikor nagyon sokat utazott a kórus, de az utóbbi időben kevesebb a fellépés, ezért tudta vállalni. Nemrégiben jelent meg negyedik cédéje, a Varázstükör, ami egyben az első önálló lemeze. „A diákokkal való munka új színfoltja az életemnek. Régóta dédelgetett álmom, hogy megzenésített versekből álló lemezt adjak ki – több mint huszonvalahány éve zenésítgetem a magyarországi és hazai költők verseit, de még az íróasztalom fiókjában hevernek.”

A művészlelkek általában bonyolultak, ki-ki járja a saját útját. „Nálam ez inkább az olvasmányaimban nyilvánul meg, Hamvas Bélát nagyon kedvelem, csakúgy, mint Márai, Weörös Sándor, Pilinszky írásait. Szellemi táplálékom a keresztény és a régi kultúrák, ez áll közel hozzám. De volt bohém korszakom is, hohó... Fiatal koromban, tizenöt évesen kezdtem a Fortuna zenekarban zenélni. Az egész gimnáziumi időszakomat ott húztam le, aztán az Ifjú Szívekben eltöltött időt is ide sorolnám, egészen a nősülésig. Amikor a beatzenekarom feloszlott, az a korszak lezáródott, kitomboltam magam.”

Honnan tudja reggel, hogy rendben van-e a hangja? „Abból, hogy hosszabb ideig kell beénekelnem. Aki nem cigizik, annak talán könnyebb. Egyébként a beszéd sokkal jobban elfáraszt, mint az éneklés. Ezért fellépések előtt kevesebbet beszélek. A nagy szólisták ilyenkor senkihez sem beszélnek. Kelen Péterrel, a budapesti Operaház szólistájával egyszer Bordeaux-ban szerepeltünk. Egész nap nem evett, nem ivott semmit. De recept nincs, mindenki magát ismeri a legjobban. Pavarottiról köztudott, hogy jéghideg italokat ivott. Én a hideget kerülöm, és tudom, hogy éneklés előtt nem ajánlatos jóllakni. Ezek alapvető dolgok. Az én életem a kóruséneklés. Egyre ritkábban találnak meg a szólószereplések, és a Gaudiummal is kevesebbet koncertezünk.”

Azt mondja, a zenész a sportolóhoz hasonlít. „Az a hangorgánum, amivel az ember tíz évvel ezelőtt rendelkezett, egyáltalán nem biztos, hogy meg is marad. Abban, hogy egy énekes karriere mennyire hosszú életű, az adottságon kívül a helyes életvitel is közrejátszik. Ezt én mondom, aki jó húsz éve cigarettázom. Egyelőre nem zavar, de nyilvánvalóan nem tesz jót. Főleg a légzésnél érzem.”

Aktívan nem sportolt, egy ideje azonban rendszeresen biciklizik. Volt úgy, hogy egy nap alatt 180 kilométert is megtett. „Nekem tavasztól őszig a bicikli a legjobb kikapcsolódás, ha felülök rá, akkor a harminc-negyven kilométer a minimum. Annak idején, amikor még a régizenei fesztiválokat szerveztem Somorján, biciklivel jártam a szponzorok után is. A hangszerek – a gitár, meg a reneszánsz furulyák – után a bicikli a legjobb haverom.”