A duciság lelki hátteréről

Ernst Kretschmer német pszichiáter a huszadik század elején azon munkálkodott, hogy olyan kategóriarendszert hozzon létre, amelynek segítségével az emberek típusokba oszthatók. Hosszas kutatás után három egyszerű kategóriára sikerült leszűkítenie az emberi személyiségtípusokat. Elméletének egyik különlegessége, hogy a kategóriaalkotása nagyon egyszerű elven nyugszik: az emberek testalkatából következtetett temperamentumukra, különböző személyiség-jellemzőikre. Kretschmer három fő kategóriát írt le:

Leptoszom alkat: Henger alakú törzs, hosszú, keskeny mellkas, keskeny váll jellemzi őket. Végtagjaik és nyakuk hosszú, csontjaik, izomzatuk és bőrük gyenge, finom és vékony. Orruk hosszú és éles vonalú, bőrszínük fakó. Zárt, autonóm életet élnek, bizalmatlanok, hűvösek, merevek.

Atletikus alkat: Végtagjaik hosszúak, válluk széles és izmos, csípőjük keskeny, csontozatuk erőteljes, izomzatuk erős. Lassú, nyugodt életmódot folyatnak, megbízhatóak, ám gyakran katonásan viselkednek.

Piknikus alkat: Zömök testalkatúak, végtagjaik rövidek, kerekded, jól táplált külsejűek. Az arcszínük élénk, csontozatuk gyengébb, izomzatuk lágy. Vidám, kényelmes, nyitott, gyakorlatias emberek.

Ha megnézzük a múlt századi tudós utolsó kategóriáját, ráismerhetünk azokra, akiket manapság csak duciként emlegetünk. Ha azokra az ismerőseinkre, barátainkra gondolunk, akik kicsit nehezebbek az átlagnál, valószínűleg nagy részükre ráillik a fenti – személyiségjegyekre vonatkozó – jellemzés. Hiszen többnyire közvetlen, kedves emberekről van szó, akik gyakran vannak egy-egy társaság középpontjában, szeretnek sztorizgatni, viccelődni, és nagyon sokan kedvelik őket.

Érdekes belegondolni, hogy vajon mi lehet ennek az összefüggésnek az oka. Egy fontos tényezőt sikerült kideríteni a minden bizonynyal sokszínű palettáról. Kutatók rájöttek ugyanis, hogy a duci embereknek kisebb a személyes tere, vagyis például beszélgetés során beszélgetőtársukat fizikailag is közelebb engedik magukhoz, mint azt soványabb társaik tennék. Emiatt, mivel nem „távolságtartóak”, sokkal közvetlenebb benyomást keltenek. Kutatók szerint e jelenség mögött az állhat, hogy a nagyobb testméret mintegy védőpáncélt képez, és így biztonságban érezhetik magukat, nem kell tartaniuk a külvilágtól. A közvetlen emberek természetes módon szimpatikusabbak társaik számára, de vajon mi lehet a hátterében annak, hogy ezek a nők és férfiak, gyakran önkéntelenül is egy-egy társaság központi tagjává válnak? Pszichológusok szerint a válasz viszonylag egyszerű: akik nagy élvezetet találnak az evésben, azoknál más olyan aktivitások is hangsúlyozottak lesznek, amelyek a szájjal kapcsolatosak, gondoljunk csak a beszédre, a vicces vagy érdekes történetek élményszerű elmesélésére.

Elgondolkodhatunk azon, hogy ha a ducisággal ilyen pozitív tulajdonságok járnak együtt, akkor miért szenvednek nők és férfiak tömegei azért, hogy vékonnyá váljanak? Vajon a kilók elvesztésével ezek a szimpatikus vonások is csökkennek vagy elvesznek? Ezek olyan kérdések, amelyeket ésszerű átgondolni, mielőtt esetleg belefognánk egy indokolatlan diétába. (á-t)