A bőr betegségei – 2.

A kontakt ekcéma közvetlen érintkezés miatt létrejövő hólyagos bőrelváltozás. Ilyenkor az allergiás reakciót kiváltani képes idegen anyaggal, az ún. allergénnel szembeni fokozott érzékenységéről van szó. Az allergénnel történő érintkezés helyén jellegzetes bőrelváltozás jelenik meg: többnyire viszketéssel járó bőrpír, vizenyős duzzanat, hólyagocsák, stb.

Amint az allergiát okozó anyagnak sikerült átjutnia a bőr védőgátján, kapcsolatba kerül az irhában lévő idegvégződésekkel, amelyek a környéki idegrendszer részei, és ennek első központjába, a gerincvelő érző idegsejtjeihez vezetnek. A központi idegrendszer azonnal ingerületbe kerül, és választ küld: az egész bőrfelület hirtelen érzékennyé válik az adott anyaggal szemben. Ettől kezdve a megjelenés helyétől és a kiváltó anyagtól független ekcémás elváltozás jelenik meg. Az allergén lehet kémiai anyag vagy mikroszkópos nagyságrendű kórokozó, de kiválthatja fizikai hatás is, például a különféle sugárzások.

Lehetséges, hogy az allergénnel való első érintkezés gyengíti az immunrendszert, és megkönynyíti újabb allergiás reakciók kialakulását. Az emberek évekig használhatnak gond nélkül egy szert, majd hirtelen allergiásak lesznek rá. Az érintettek fokozatosan egyre többféle anyagra lesznek túlérzékenyek, végül már a nem jellegzetes tényezők, sőt, az érzelmi megterhelés is kiválthatja a reakciót.

Csalánkiütés (urticaria)

A skarlát, a kanyaró bőrkiütései is a csalánkiütések közé sorolandók. A csalánkiütés viszkető, vizenyős duzzanattal jár, ami a hajszálerek tágulata és faluk fokozott áteresztőképessége miatt jön létre.

Az urticaria allergiás eredetű, vérkeringéssel kapcsolatos bőrelváltozás: az allergiás reakciót a vérben keringő nagy molekulasúlyú vegyületek, általában fehérjék váltják i. Ezek nem tudnak átlépni az erek falán, így a véráramban maradnak. Csalánkiütés esetén a reakció lehet egy bizonyos fehérje ellen irányuló jellegzetes, vagy nem meghatározott fehérje által kiváltott nem jellegzetes reakció. A heveny allergiás reakció egyéb formáit különböző alakú, de szimmetrikusan megjelenő kiütések jellemzik, amik olykor érinthetik a nyálkahártyát is, és ritkán a hőszabályozás zavarát és szívritmuszavart is okozhatnak.

A csalánkiütés közvetett módon övsömör és bőrdaganatok esetén is kialakulhat.

Bőrkeményedés

A bőrkeményedés a felhám jól körülhatárolt fokozott elszarusodása, ami irritáció vagy tartós nyomás következtében jön létre, és fájdalmas is lehet, ha az irharéteg idegvégződéseit nyomja. A legkifejezettebb bőrkeményedések és tyúkszemek a lábakon, főleg a sarkon és a lábujjakon, valamint a kézen találhatók.

Fiatalkori akne

Az akne serdülőkorban jelentkezik és elhúzódhat a serdülés befejeződése után is. A bőr általában zsírossá válik, és fekete pontok, mitesszerek, gennyel telt tömlőcskék vagy apró tályogok borítják. Kialakulásában elsősorban hormonális tényezők (átmeneti hormonális egyensúlyzavar) játszanak szerepet, de olykor étkezési szokások és érzelmi hatások is szóba jönnek. Igaz, hogy a fiatalkori akne bizonyos kor után magától eltűnik, sokszor mégis indokolt és szükséges a kezelés megkezdése.

Körülírt hajhullás

A nem gyulladásos, körülírtan jelentkező hajhullás többnyire a férfiakat érinti, 30-40 éves korukban. Az ok még ismeretlen (táplálkozás, stressz, nemi hormonok, örökletes tényezők a kutatás tárgyai), ezért hatásos kezelésről sem lehet beszélni. A női kopaszodás sokkal ritkább és az esetek többségében hormonális háttere van.

Angióma (éranyajegy)

A tűzfolt többnyire jóindulatú, de esztétikai szempontból meglehetősen kellemetlen bőrelváltozás, amely élénk vagy borvörös, illetve szederjes-vörhenyes színű lehet. Az angióna lehet lapos, a környező ép bőrbe csillagszerűen kiterjedő, vagy a bőr szintjéből kiemelkedő, nyomásra elhalványuló területekkel. A bőr burjánzó és tág, kanyarulatokat képező erei hozzák létre, megjelenhet már a születéskor, vagy bármikor az élet során. A kezelés a nagyságtól, az esetleges növekedéstől, de elsősorban az elhelyezkedéstől függ.

Forrás: Család és egészség

A bőrbetegségek kezelésének alapelvei

A bőrbetegségek kezelése három alapelven nyugszik:

u A kezelést minden esetben a kiváltó ok gondos keresése előzi meg.

u Számos bőrjelenségnek központi idegrendszeri vagy hormonális háttere van. Ilyen esetekben a belső ok kezelése legalább olyan lényeges, mint a bőrelváltozásé.

u A kezelés alatt szigorúan betartandó szabályok: amennyire csak lehet, kerülni kell az öngyógyítást, azaz senki ne kezelje magát orvosi vélemény nélkül. Ha a napjainkban használatos kezelések hatásosságát vizsgáljuk a bőrgyógyászat területén, állandó kételyekkel találkozunk. Idegi eredetű elváltozások esetén a kezelés eredménye mérsékelt, azonban gombák vagy élősködők okozta fertőzéses bőrbetegségekben a bőrgyógyászat igen jó eredményeket ér el. A Streptococcusok kiváltotta, korábban akár halálos kimenetelű orbánc, vagy a Staphylococcusok okozta gyulladások manapság az antibiotikumok használatával gyorsan és tökéletesen gyógyulnak. A bőr tébécéje (bőrfarkas, tuberkulotikus fekély) az antituberkulotikus kezelésre viszonylag jól reagál. Olykor a nagy dózisban adott vitamin is hatásos lehet: a C-vitamin tuberkulózis, visszatérő herpeszfertőzés, bizonyos allergiák és a fertőzések kezelésében kiegészítőként; az A-vitamin száraz bőrelváltozásokban, mint például a pikkelysömör; az E-vitamin a kötőszövet védelmére stb. Bizonyos hormonok, például a kortikoszteroidok (mellékvesekéreg-hormonok származékai) gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek. Jelentős, de sajnos csak átmeneti javulást eredményeznek, mert valójában csupán tüneti kezelést nyújtanak, a kiváltó ok megszüntetésére nem alkalmasak. Allergiás eredetű betegségekben antihisztamin készítményeket szokás alkalmazni, ezekből számos különböző fajta létezik. A kis erek megbetegedéseiben (Raynaud-kór, fagyások) mesterségesen előállított értágítókat, nikotinsavat, ha gombás fertőzés váltja ki a betegséget, akkor gombaellenes szereket alkalmaznak. A pikkelysömör kezelésére a dichloro-diphenyl-trichloracetát alapú termékeken kívül számos más szer is létezik.