A betegség okai – 2. rész

A betegséget előidéző endogén okokat a szervezeten belül kell keresni. Egyes betegséget okozó tényezők jellegzetesen bizonyos emberi csoportok genetikai örökségéhez kapcsolódnak. A sarlósejtes vérszegénység (drepanocitózis) pl. a fekete bőrű népességet érinti. Az Egyesült Államokban a fekete lakosság csaknem 10%-ában megtalálható a sarlósejtes anémia egy génje (ún. sarlósejtes jelleg), a betegség azonban náluk nem alakul ki. Mindkét gén a színesbőrűek kb. 0,3 százalékában található meg, bennük kifejlődik ez a súlyos, akár halálhoz is vezető betegség. Más betegségek, mint. Pl. a színtévesztés (daltonizmus) vagy a vérzékenység (hemofilia) hátterében a családi öröklés áll. Ezek a betegségek akkor nyilvánulnak meg, ha – függetlenül minden környezeti tényezőtől – a gének átörökítik őket.

Más betegségek a szaporodást, a nemi szerveket érintik. Ilyenek pl. a terhességgel, a szoptatással, a menstruációval, a prosztatával kapcsolatos rendellenességek.

Számos betegség kapcsolódik bizonyos életkorhoz, mint pl. a hirtelen csecsemőhalál (bölcsőhalál), az ifjúkori hormonzavarok és az időskorúakat fenyegető Alzheimer-kór.

A rendszerbetegségek több szerv bizonyos közös elemeit érintik. A normál kollagén elfajulásával (felszaporodás, elhalás stb.) járó kolagén-betegség pl. a szervezet mindazon pontjain jelentkezhet, ahol kollagén található (inak és erek fala, szemgolyó inhártyája stb.). Az ereket bélelő egyrétegű laphám (endotélium) betegségei pedig egyaránt érintik a vérereket (artériákat és vénákat), valamint a nyirokereket. A rendszerbetegségek tünetei igen szerteágazóak, ezért nem könnyű a diagnózis felállítása.

Az autoimmun betegségekben a szervezet olyan antitesteket termel, amelyek saját szöveteit támadják meg. Az endokrin zavarok a belső elválasztású mirigyek rendellenességei.

Nem szabad összetéveszteni az örökletes betegségeket, melyeket a két szülő génjeinek anomáliája vált ki az embrióban, és azokat a fejlődési rendellenességeket, amelyeket a méhet vagy az embriót érintő kóros elváltozások idéznek elő.

Óvintézkedések

A röntgensugarak nemkívánatos hatásai ellen fontos a védekezés:

Ólomkötény használata. Kiemelten fontos az ivarmirigyek (herék, petefészkek) védelme.

Fogamzásképes korú nőknél hasi és medencei röntgenvizsgálatot célszerű a menstruáció kezdetét követő 10 napon belül végezni (kivétel: életveszély).

Örökletes betegségek

Az örökletes betegségeket a kromoszómák hordozzák, a génállománnyal öröklődnek át, és a betegség olykor a késői leszármazottaknál is megjelenik. Az öröklött tulajdonságok átadásában számos törvényszerűség érvényesül. Egyik ilyen törvény a dominancia törvénye. A kromoszóma azonos tulajdonságot kódoló génjei közül csak az egyik dominál: a domináns gén tulajdonsága öröklődik, karaktertípusa elnyomja a másikét, a recesszív génét. A recesszív gén tulajdonsága nem jelenik meg az egyénen, aki azonban hordozza azt és átörökítheti utódjainak. Az örökletes betegségek különböző életkorban jelentkezhetnek: a hemofília már gyermekkorban, míg a talasszémia (a hemoglobin rendellenessége) általában csak felnőttkorban. A domináns gének által hordozott betegségek közvetlenül öröklődnek. A recesszív gének által öröklődő sajátosságok csak akkor jelenhetnek meg, ha mindkét szülő ugyanazt a hibás gént hordozza. Ez a helyzet pl. az albínóknál, akikre a pigmentáció részleges vagy teljes hiánya jellemző: a bőr tejfehér, a haj és a szőrzet fehér, az írisz rózsaszín és a pupilla vörös. A hemofíliát szintén recesszív gén örökíti. A betegséget mindig az anya adja át. Fiainál megjelennek a betegség tünetei, de nem örökítik át utódaikra, lányai viszont hordozók lehetnek és átadhatják a betegséget. Azok a betegségek, melyeket az X-kromoszómához kapcsolt rencesszív gén okoz – pl. a zöld-piros színtévesztés – általában csak férfiakban jelentkeznek. Ez azzal magyarázható, hogy a férfiaknak csupán egy X-kromoszómájuk van minden sejtükben. A nőknek viszont kettő, melyek közül ha az egyik beteg, a másik egészséges szokott lenni. Az egészséges gén domináns, így megakadályozza a beteg gén tulajdonságának érvényesülését. Forrás: Család és Egészség

Veszélyesek-e a röntgensugarak

Mostanában sokat hallani arról, hogy a röntgensugarak veszélyesek. Igaz ez?

A röntgensugarak (X-sugarak) a szövetek osztódó sejtjeit károsítják. Különösen a nemi mirigyekre (petefészek, here), a vérképző szervekre és a felhám sejtjeire veszélyesek, tehát azokra a szövetekre, amelyekben gyakori a sejtosztódás, azaz a szövetek utánpótlása, regenerálódása. Már egyetlen besugárzással megváltoztatott sejt is károsodhat. (E szövetroncsoló tulajdonsága miatt alkalmazzák az X-sugarakat a rosszindulatú daganatok kezelésében is.)

Sokan elutasítják ezt a rombolónak tartott technikát, pedig ma már alig van kockázata. Rendkívül sokat finomodott, kis dózisú, „lágy” sugarakat használnak, és szerencsére az egészséges emberi szervezet a sugárhatást ismételten helyre tudja hozni. Összességében elmondható, hogy a röntgen felfedezése, és az annak nyomán kifejlesztett modern képalkotó eljárások áldásnak tekinthetők az orvosi diagnosztikában és a gyógyításban.