A 10 legismertebb mítosz és tény az élelmiszerekről

MÍTOSZ: A cukor diabéteszt okoz.

TÉNY: Először is meg kell különböztetni a cukorbetegség két típusát. Az 1-es típusú az esetek többségében autoimmun betegség, mely során az immunrendszer a hasnyálmirigyben található inzulintermelő béta-sejteket támadja és semmisíti meg. Ennek hatására a hasnyálmirigy egyáltalán nem vagy csak nagyon kevés inzulint termel. Az inzulin felelős az izmok és más sejtek energiafelhasználásáért. A cukorbetegség 2-es típusa akkor fordul elő, amikor a szervezet nem képes megfelelően hasznosítani a hasnyálmirigy által termelt inzulint. Ez a típus elterjedtebb. A túlsúlyos vagy elhízott emberek fokozottan hajlamosak a 2-es típusú cukorbetegségre. A cukor- és szénhidrátfogyasztás azonban nem hajlamosít egyik diabétesztípusra sem. A cukorbetegeknek figyelniük kell a teljes szénhidrátbevitelre, nemcsak a finomítottcukor-, hanem a só-, zsír- és alkoholfogyasztásra is.

MÍTOSZ: Minden zsiradék káros, mert elhízunk tőle.

TÉNY: Az egészséges (és a diétás) étrendnek tartalmaznia kell zsírokat. Egyes vitaminok zsírban oldódnak. A táplálékkal bevitt mennyiségük nem csökkenhet a teljes energiabevitel 20%-a, azaz napi 45 g alá. A negatív hatású zsírok közé tartoznak különösen a transzzsírsavakat tartalmazó zsírok (a különböző élelmiszerekben használt, részben megszilárdult zsírok). A kókusz-, a pálmaolaj, a sertészsír vagy a vaj sem tartozik a legegészségesebb zsírok közé, mivel magasabb a telített zsírsavtartalmuk, ezért fogyasztásukat korlátozni kell. A halzsírok (olajok) jót tesznek az egészségnek; a növényi zsírok közül elsősorban a repce- és az olívaolaj.

MÍTOSZ: A kókuszolaj az egyik legegészségesebb.

TÉNY: Bár a kókuszolaj a növényi zsírok közé tartozik, melyeknek többségben kellene lenniük étrendünkben, összetételében inkább az állati zsírokhoz hasonlít. Szinte csak telített zsírsavakat tartalmaz, s ezek negatívan befolyásolhatják a vér koleszterinszintjét. A kókuszolaj pozitívuma a stabilitása főzés közben; ez azonban csak a finomított zsiradékra vonatkozik, ami nem gyakori a piacunkon. Gyakran találkozunk extraszűz kókuszolajjal, amely nem alkalmas főzésre.

MÍTOSZ: A tej elnyákosítja a szervezetet. Az emberi emésztőrendszer nem alkalmas más emlősök tejének megemésztésére.

TÉNY: Ez a nézet a hagyományos ájurvédikus orvoslásból származik. A hagyományos kínai orvoslás is a tejjel hozza összefüggésbe a nyákosodást. A nyáknak azonban semmi köze a tejfogyasztáshoz, és a mai napig egyetlen tudományos tanulmány sem bizonyította ezt. Igaz, hogy a tej védőréteget (zsír és víz emulzióját) képez az emésztőrendszer nyálkahártyáján, de ez az emésztés során rövid időn belül alapvető tápanyagokra bomlik le. A múltban a tejnek ezt a tulajdonságát az emésztőrendszer gyulladásos betegségeinek kezelésére használták. Az ember olyan faj, melynek étrendje jelentősen eltér a többi emlősétől, és az egyetlen, melynek kicsinyei hosszú gondozást igényelnek. Az emberi faj a szükséges kalciummennyiséget a tehéntejből veszi fel a legkönnyebben. Ha valaki nehezen emészti meg, az az egyén, nem pedig az emberi faj rendellenessége.

MÍTOSZ: A tartós tej sok adalékanyagot tartalmaz. A friss egészségesebb, mint a tartós.

TÉNY: A tartós tejhez nem adnak adalékanyagokat. A tartósságot hőkezeléssel – az UHT (ultra hőkezelés) módszerrel –, majd a speciális csomagolással érik el, amely megakadályozza a fény és a levegő bejutását. A friss pasztőrözött tej előállításakor sem használnak tartósítószert. A rövidebb eltarthatósági idő csak az alacsonyabb kezelési hőmérsékletnek köszönhető. A friss és a tartós tej fehérje-, vitamin- és ásványianyag-tartalma alig különbözik. A hőkezeléssel a tápanyagok legfeljebb 10%-a vész el. A kezeletlen (frissen fejt) tej kórokozókat tartalmazhat, ami a tartósított és pasztőrözött tej esetében nem fenyeget. Az automatákból származó nyers tej vásárlásakor ezért mindenképp szükséges a hőkezelés (forralás). Ellenkező esetben a fogyasztók olyan hasmenéses és bélbetegségeket kockáztatnak, mint a campylobacteriosis, a szalmonellózis és a kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás.

MÍTOSZ: A tejszínes joghurtban több a kalcium, mint a zsír-szegényben.

TÉNY: A tej és a tejtermékek, így a joghurt is, fontos kalciumforrás, nélkülözhetetlen a csontképződéshez és más élettani funkciókhoz. A kalcium a tejfehérjékhez kötődik. Tehát minél magasabb a fehérjetartalom, annál magasabb a kalciumtartalom. A fogyasztók azonban néha tévesen azt hiszik: a kalciumtartalom arányos a zsírtartalommal. Ez klasszikus mítosz, és az ellenkezője igaz. Minél magasabb a joghurt zsírtartalma, annál kevesebb fehérjét és arányosan kevesebb kalciumot tartalmaz.

MÍTOSZ: A barna pékáru egészségesebb, mint a fehér.

TÉNY: Ha barna kenyér alatt teljes kiőrlésűt értünk, az valóban egészségesebb, mint a fehér – több rostot, ásványi anyagot, vitamint (különösen B-vitaminokat) és polifenolt tartalmaz. A teljes kiőrlésű kenyér energiaértéke alacsonyabb, mint a fehér lisztből készült kenyéré. Ha a tészta barna, még nem jelenti azt, hogy teljes kiőrlésű. A sötét színt árpa vagy rozs pörkölésével, illetve kávé vagy karamell hozzáadásával lehet elérni. Jobb, ha elolvassa az összetevőket, amelyeket vagy a csomagoláson, vagy a katalógusban fel kell tüntetni.

MÍTOSZ: A gluténmentes pékárut kell előnyben részesíteni, mivel a glutén megtapad a belekben.

TÉNY: A glutén kiiktatása az étrendből nem nyújt kimutatható előnyöket az olyan egészséges ember számára, aki nem szenved cöliákiában vagy gluténallergiában. Az határozottan nem igaz, hogy a glutén a bélben ragad.

MÍTOSZ: Minden adalékanyag (E-számok) káros.

TÉNY: Az élelmiszerekhez általában különböző anyagokat adnak, hogy javítsák bizonyos tulajdonságaikat. Például az eltarthatósági idő meghosszabbítása, az állag, az íz javítása, a szín fokozása vagy visszaállítása (a gyártási folyamat után). A megfelelő számmal ellátott E-kód garantálja, hogy az így megjelölt anyagok esetében a vizsgált adalékanyag elfogadható napi bevitelét megállapították. Csak akkor áll fenn egészségügyi kockázat az ilyen élelmiszer fogyasztásakor, ha ezt az értéket túllépik. A gyártó köteles betartani a jogszabályokat, melyek pontosan meghatározzák egy adott adalékanyag megengedett maximális mennyiségét, de azt is, hogy mely élelmiszerekben, milyen kombinációban használható, és hol kell kerülni a használatát. A felhasznált adalékanyagokat mindig fel kell tüntetni az élelmiszer csomagolásán az összetételt leíró adatok között, a hatályos címkézési jogszabályoknak megfelelően. Fel kell tüntetni a felhasznált anyag nevét, adott esetben numerikus kódját (E-szám) és annak a kategóriának a nevét, amelybe az adalékanyag tartozik (pl. színezék, édesítőszer, tartósítószer, sűrítőanyag stb.). Az E-kódot az EU olyan adalékanyagok esetében vezette be, amelyeket toxikológiai vizsgálatok alapján alaposan kiértékeltek, és amelyek a megengedett dózisok mellett biztonságosak a fogyasztók egészségére nézve.

MÍTOSZ: A hús tele van antibiotikumokkal és növekedési hormonokkal.

TÉNY: Antibiotikumok és hormonok hozzáadása a növekedés gyorsítása érdekében a tenyésztő szándékos szabályszegésének minősül. A tenyésztő egyáltalán nem adhat növekedési hormonokat az állatoknak, antibiotikumokat csak kezelés esetén – csak engedélyezetteket szabad használni. Köteles betartani az élelmezés-egészségügyi várakozási időt is, amely során tilos az így kezelt állatokat vágóhídra küldeni. A feltételek betartását az Állami Állategészségügyi Felügyelet felügyeli, amely a hús szennyezőanyag-tartalmának széles körű ellenőrzését is végzi, beleértve a gyógyszermaradványokat is.

Forrás: a Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériuma, Szlovák Élelmiszeripari Kamara, Táplálkozástudományi Társaság