Csaknem egész évben termesztik

A póréhagymának nyári, őszi (átmeneti) és téli (áttelelő) fajtái ismertek, a három típus megjelenésében is jól elkülöníthető. A nyári fajták világoszöld levelűek, hosszú, fehér szárrésszel. Gyorsan növekednek, szárazanyag-tartalmuk alacsony, fagyérzékenyek. A téli fajták rövidebb szárúak, vaskosabbak, levelük kékeszöld, a fagyot jól viselik. Az őszi csoport átmenetet képez a nyári és a téli között.

A többi hagymafélétől eltérően frissen szervestrágyázott területen termesztik. Az őszi mélyszántáskor a szerves trágyán kívül műtrágyát is dolgoznak a talajba. Helyrevetéssel és palántaneveléssel szaporítható. A helyrevetés régebben csaknem kizárólagos volt, ma a termésbiztonság érdekében fokozatosan terjed a palántaneveléses technológia.

A helyrevetés ideje március. A helyre 35–45 cm sor-, 8–10 cm tőtávolságra vetik. Az állomány 1–2 lombleveles korban 10–15 cm-es tőtávolságra egyelik. A palántanevelés időtartama 6–10 hét. A palántanevelő ágyban négyzetméterenként 500 növényt nevelnek a kiültetésig. A palánták akkor alkalmasak a kiültetésre, ha elérték a 20–22 cm hosszúságot, és ceruzavastagságúak. Nyári fajták termesztésekor április végén, május elején ültetik ki a palántákat, amelyeket fűtött berendezésekben neveltek. Az őszi póréhagyma palántája májusi kiültetéssel már fűtetlen berendezésekben is nevelhető. A június eleji kiültetésű áttelelő termesztéshez pedig szabadföldi ágyban is nevelhetjük a palántát. Ehhez áprilisban kell vetni a magot.

Ültetéskor a sortávolság általában 30–40 cm, a tőtávolság 10–20 cm. A nyári fajták állománya sűrűbb. A palántákat általában 15 cm mély barázda aljába ültetik, majd a barázdát fokozatosan feltöltik. Ezzel növelhető az etiolált, fehér szárrész hossza. A barázda feltöltése után a töltögetést tovább folytatják, ügyelve arra, hogy ne érjék el a legalsó levélelágazást, mert különben a belső levelek szennyeződnek. A töltögetéssel egy menetben kerülhet sor a gyomirtásra és a talajporhanyításra is. Gazdaságos termesztés csak öntözéssel valósítható meg, tenyészidőszakonként 5–6 öntözésre van szükség, alkalmanként 30–35 mm víz kijuttatásával. Az öntözéskor augusztusig nitrogénfejtrágyázás is javasolt.

Az állomány növényvédelmére is gondot kell fordítani, a betegségek közül a póréhagyma alternáriás levélfoltossága és a póréhagymarozsda, a kártevők közül pedig az aknázólegyek, a dohánytripsz és a vetési bagolylepke okozhat gondot. A nyári fajtákat a fagyok előtt be kell takarítani, a télálló fajtákat ugyanakkor akár tavaszig is a területen hagyhatjuk. A nyári fajták 2 cm-es átmérőtől piacképesek, a téli és áttelelő fajtákat általában 4–5 cm-es átmérővel szedik. A további vastagodás a legtöbb fajtánál a minőség (íz) rovására megy. A töveket nem lehet kézzel kihúzni, csak gépi alávágás, lazítás után szedhetők ki a földből sérülés nélkül.

A felszedés után a külső száraz, sérült leveleket eltávolítják, és a lombozatot a piac igényei szerint méretre visszakurtítják. Szárításra a zöld leveleket is használják, amíg friss fogyasztásra a fehér, puhább rész alkalmasabb.

A termés hosszabb idejű tárolására a szabályozott légterű tárolók a legalkalmasabbak, de 0–3 fokon, megközelítőleg 95%-os relatív páratartalomnál is eltartható két hónapig. Az elérhető termésmennyiség hektáronként 25–50 tonna.