COP 15 – az ENSZ biodiverzitási konferenciája

A kisebb érdeklődést az is jelezte, hogy míg a klímakonferencián Sarm es-Sejkben számos állam- és kormányfő megjelent, a COP 15 biodiverzitási konferencián Montrealban „csak” az érintett szaktárcák miniszterei. Igaz, nagy számban, kb. 190 országból. Szakmai szempontból ezt nem is tartanám nagyobb problémának, hiszen a legmagasabb állami képviselők sokszor túlhevülve vagy éppen ellenkezőleg, mélyhűtve olyan kijelentéseket és ígéreteket is tesznek, amelyeket aztán az adott ország szakminisztériuma hivatott teljesíteni, de sokszor fogcsikorgatva sem képes rá, esetleg nincs is hozzá meg a kellő akarata. A konferenciához a csúcspolitikusok közül António Guterres ENSZ-főtitkár tett érdemi kijelentést, mégpedig abban az értelemben, hogy itt az ideje, hogy véget vessünk a természet elleni háborúnak.

Óriási pénzösszegek

A konferencián a 2022. december 19-i záróülésen elfogadott megállapodást nagy általánosságban pozitívan értékelték, sőt a sajtóban megjelent a „történelmi jelentőségű” jelző is. Ez a jelző főleg a biodiverzitás védelmére fordítandó kiegyezett nagy pénzösszeg hatására bukkant fel. Ez az összeg 2030-ig 200 milliárd dollár lenne, és főleg a fejlődő országok olyan irányú megsegítését célozná, hogy ezek a szegénységük, az éhség, a betegségek, a katasztrófák stb. ellenére se éljék fel vagy adják áruba visszafordíthatatlan mennyiségben a növényi és állati eredetű biológiai erőforrásaikat. Ezen felül még további 500 milliárd dollárt kellene különböző reformok és támogatások által előteremteni. Ezek tényleg nagy összegek, csak az a bibi, hogy távolról sincs megállapítva, melyik ország, mely bankok mennyit, milyen formában és konkrétan mire fogják ezeket az öszszegeket fordítani. Ez egyben azt is jelenti, hogy gyakorlatilag ezt a globális vállalást nem lehet kikövetelni, ellenőrizni, sem a megállapodást be nem tartó alanyokat ténylegesen felelősségre vonni. Tehát csak reménykedni lehet, hogy a felek a vállalást jóhiszeműen és komolyan gondolták, és hogy a pénz nagy része oda fog jutni, ahová el van képzelve.

30-30 százalék

A kimondottan természetvédelmi alapú megállapodást két 30-as szám jegyében fogadták el, nevezetesen, hogy 2030-ig a Föld 30 százaléka – összesen, tehát tengert és szárazföldet beleértve – legyen védelem alatt, ami a jelenlegi 17 szárazföldi és 10 tengeri százalékhoz képest tényleg előrelépés. De – megint csak a felek jóhiszeműségének megkérdőjelezése nélkül – itt is vannak gyakorlati fenntartások. Ugyanis nincs meghatározva, hogy ebből mennyi, milyen fokon és hol legyen védve. Nagyon leegyszerűsítve: pl. óriási területek a távoli tengereken nincsenek védve, de nem is szükséges a védelmük, mert nincsenek veszélyeztetve. Hasonlóan a szárazföldön is, pl. Szibéria vagy Kanada távol eső északi részein. Ezeket az országok probléma nélkül védetté tudják nyilvánítani, növekszik a védett terület, de tulajdonképpen nem történik semmi változás.

Védettségi fokok

Ami a védettségi fokokat illeti: az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) rangsorolása szerint több mint tíz alap- és alkategóriája van a természet védettségi fokainak, amelyekhez különböző menedzsmentmódszereket kötnek. Szlovákiában szintén 5 alapfoka van a természet védettségének, amely jelenleg összesen az ország több mint 23 százalékát fedi, de ebből az igazán szigorúan védett terület csak kb. 2,3 százalék. Tehát még Szlovákiában is sokat kellene tenni, hogy elérjük a 30-30-as célt még a kevésbé szigorúan védett területekkel együtt is, pedig Szlovákia természetvédelme a fejlettebbek közé tartozik. Tegyük még hozzá, hogy ezek a számok csak a kimondottan a természetvédelmi törvény szerint nyilvánított területeket érintik, viszont ha beleszámítanánk a védett erdőket és a vízvédelmi területeket is, amelyek szintén valamilyen módon hozzájárulnak a biodiverzitás védelméhez, a védett terület jelentősen megnövekszik. Tehát a COP 15 megállapodását mindenképpen pozitívan kell fogadni, de még sok munka van hátra, hogy a megállapodás konkrét és tényleges eredményekben nyilvánuljon meg világszerte.

A COP 15 végső megállapodása természetesen tartalmaz még több fontos tételt, pl. a legveszélyeztetettebb ökoszisztémák – köztük a trópusi esőerdők – védelméről vagy a bennszülött őslakosság jogairól a saját biológiai erőforrásaik használatához. Ezek dicsérendő vállalások, de itt is hiányzik a konkretizáció, a nevesítés. Bízzunk a pozitív fejleményekben!

Politikai feltételek

Végezetül megjegyzendő, hogy minden nemzetközi egyezmény és ezekhez fűződő konferencia, akármennyire szakmailag is hangzik a megnevezésük, nagymértékben politikai, gazdasági, pénzügyi és nem utolsósorban diplomáciai feltételektől függ, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben foglalják és fogadják magukba a szakmai elveket és érveket. Példaként: a biodiverzitás esetében az egyik legfontosabb szakmai elv, hogy a fajokat lehetetlen fajonként védeni a kihalás elől, ezért elsősorban az élőhelyeket kell védeni, amelyek egyenként is esetenként több száz – mikroméretűtől nagyemlősökig – fajnak nyújthatnak megélhetési lehetőséget. Az élőhelyek megőrzése viszont nagyon összetett feladat: függ a talajvédelemtől, a klímaváltozásoktól, a vizek kezelésétől és természetesen a földhasználattól is. Az egyes felsorolt elemek kezelését már úgy-ahogy elfogadta a nemzetközi egyezményekhez szükséges politikai-gazdasági közeg, meg is jelennek a megfelelő intézkedések, de az említett nagyon szükséges összetett megoldások még hiányoznak. Őszintén szólva: ebben nem is várható forradalmi áttörés, ez az elkövetkező időszak step-by-step feladata. Amit mi megtehetünk, hogy először hazai szinten próbáljuk az összetettséget foganatosítani jogi, módszertani és gyakorlati szinten egyaránt. Szlovákiában ehhez megvan mind a jogi, mind pedig a módszertani alap, nevezetesen az ökológiai stabilitás területi terveinek (projekty územného systemu ekologickej stability) a gyakorlatba való megvalósítása révén.