Bródy János Komáromba készül

Bródy János pályafutását talán nem kell részletesen ismertetnünk itt és most, hiszen tájainkon is generációk zenei ízlését és gondolkodását formálta az évtizedek alatt. Olyan ő, mint Amerikában Bob Dylan: mindenki énekli a dalait, néha azt se tudva, ki írta őket. Saját megfogalmazása szerint a koncertprogramja „élettörténet dalban elbeszélve”, egy gazdag pálya esszenciája. Talán elég, ha annyit mondunk, hogy a legutóbbi, telt házas Aréna-koncertjéről készült DVD egy hónapon át listavezető volt Magyarországon.

Szerinte a közönség kíváncsi az új dalaira, de azért vannak kötelező darabok. Sokan csalódottan távoznának, ha nem hangzanának el olyan örökzöldek, mint a Földvár felé félúton, a Filléres emlékeim, vagy éppen a Micimackó, amelyről nemrég – félig viccesen, félig komolyan – azt mondta, hogy a legjobb szerzeményének tartja.

Bródy modern szemléletét mutatja, hogy zenekarának vezetője az a Kirschner Péter gitáros, akit a teljesen másfajta zenét játszó Európa Kiadóból, az URH-ból, Müller Péter Sziámi zenekarából ismerhetünk. Ő hangszerelte át Bródy régebbi dalait, az újakról nem is beszélve.

Tény, hogy amikor a Tini becenevű, kölyökképű gitáros 1964-ben belépett az Illés zenekarba, még senki se gondolta, hogy ez volt az első lépés a magyar nyelvű rockzene történetében. A legnépszerűbb beatzenekarok ugyanis addig csak angolul halandzsáltak korabeli slágereket, illetve azok koppintásait. Bródy szövegei voltak az első olyan „megzenésített versek”, amelyek szóltak is valamiről – egy nemzedék kétségeit, bizonytalanságát, vágyait, reményeit jelenítették meg. A Szörényi–Bródy szerzőpáros volt a magyar Lennon–McCartney, és bár a Kádár-rendszerben gyakran meggyűlt a bajuk a hatalommal, a közönség szeretete megóvta őket, azaz nem igazán mert senki beléjük kötni. (Sőt, egy idő után az elvtársak épp az Illésen kívánták demonstrálni, mennyire szeretik ők a tehetséges fiatalokat).

A Kossuth-díjas zenész 75. életévén túl sem ücsörög a babérjain, legutóbbi albuma, a Gáz van, babám! 2020-ban jelent meg. Már a dalcímek is sokatmondóak: Az én országom, Szemétdomb, Macskajaj… Azaz továbbra is arról ír, amit maga körül lát, és sok minden zavarja őt. Emiatt az elmúlt években ismét akadtak politikai jellegű kellemetlenségei – lám, a hatalom ma sem tűri a kritikát, a közönség szeretete azonban ma is golyóállóvá teszi Bródy mellényét.