Bizonytalan a kiviteli támogatások sorsa

A hazai tejpiac szabályozásában bevezetett új rendszerre való átállás követelményeiről és az új szabályozási feltételekről az eddigi „rendszergazda”, az agrárkamara, és az új „kezelő”, az Intervenciós Mezőgazdasági Ügynökség (IPA), valamint a tárca regionális képviselői a Galántai járásban még az év elején közös iskolázáson tájékoztatták a tejtermelőket és a feldolgozókat.

A járásban 16 tejtermelő gazdaság vesz részt a piaci rendszabályozás által működtetett rendszerben, ezek zöme a járási székhelyen levő tejfeldolgozó üzembe szállítja a tejet, ketten-ketten pedig az érsekújvári Mliekospolnak és a pozsonyi Rajonak adják el a terméket. Tavaly összesen 21 millió 170 ezer 782 liter tejet szállítottak, ami a járásra kiszabott 21 094 000 literes kvótát 0,36 százalékkal haladta meg, tájékoztatott Perleczky Gábor, a galántai regionális agrárkamara igazgatója, aki hozzátette, hogy a rendszer működéséhez kapcsolódó központi intézkedések és döntések meghozatalának elhúzódása miatt azonban a termelők fokozatosan egyre bizonytalanabbá váltak, s ma már a halmozódó megoldatlan problémák egész sora nehezíti sorsukat.

A termelők és feldolgozó elsősorban azt nehezményezik, hogy az IPA csak február végén írt ki pályázatot a tejtermékek piacán mutatkozó fölösleg kiviteli támogatására, sőt, azt is csak az első félévre, ugyanakkor köztudott, hogy a járás egyetlen tejfeldolgozó üzeme termelési kapacitásának 70-80 százalékát külföldön, főleg az arab és az amerikai piacokon értékesíti. Emiatt a tej iránti érdeklődés nemcsak itt, hanem a többi tejfeldolgozó részéről is némileg bizonytalanabbá, visszafogottabbá vált, hiszen nem lehetett tudni, hogy lesz-e kiviteli támogatás, enélkül pedig csaknem kérdésessé válik a kvótázott tej mennyiségének létjogosultsága.

Az említett probléma minden bizonnyal abban is szerepet játszott, hogy a feldolgozók nem az elvárt 9,50 korona/liter árat, hanem az eddigi 9,30 Sk/l árat tudja fizetni a tejtermelőknek. Az sem titok, hogy a tejért járó kifizetések is késnek, bár ez még elfogadható szinten kezelhető.

Perleczky Gábor szerint a járásban a hatékony tejtermelés érdekében a gazdaságok az elmúlt években jelentős összegeket ruháztak be, a megtérülést természetesen a termelés színvonalának emelésével lehet fedezni. Ezért a tavalyi kvóta emelését kérték. A termelők igényei alapján az előző évihez viszonyítva mintegy 1,5 millió literrel magasabb kvótát kértek. Az idei év első negyedévére még az előző évi kvóta egynegyede alapján szabták meg az eladható mennyiséget, április elejére azonban megérkezett az április 1-től jövő év március 31-ig tartó ún. tejévre kiszabott kvóta, amelynek alapján 21 millió 143 ezer 500 liter eladott tejet adhatnak el a piacszabályozási rendszerben. A termelők és a feldolgozók csak azt nem értik, hogy ha az ország az előcsatlakozási tárgyalásokon 1,2 milliárd literes tejkvótáért harcolt (ténylegesen elért mennyiség mintegy 1mld liter), miközben az nyilvánvaló volt, hogy a hazai piac felvevőképessége alapján ennek a mennyiségnek csak a kétharmadára, mintegy 700 millió literre lesz itthon szükség, akkor az is feltételezhető volt, hogy a fennmaradó felesleget ki kell majd vinni az országból. Ma már nyilvánvaló, hogy a nemzetközi piacokon kiviteli támogatás nélkül nem lehet versenyképes semmilyen agrártermék, ezért a józan ész azt diktálja, hogy a kvótarendszerben megszabott mennyiséghez a kivitelre szánt felesleg támogatásához szükséges összeget is biztosítani kellene. Sajnos, a jelenlegi információk szerint egyelőre nem világos, hogy erre a célra mekkora összeg áll majd rendelkezésre, ezért a termelők attól tartanak, hogy a piacszabályozási rendszerben kiutalt kvóta ugyan mint egy „tulajdonlap” a kezükben lesz, de nem fogják tudni értékesíteni. (szó)