Az őszi salátahajtatás veszélyei

Amíg az időjárás száraz és a nappali felmelegedés erős, addig egy gyakori élettani betegség, a száraz levélszél-barnulás léphet fel. Az idős levelek szélének elhalása, főleg az őszi és a téli saláta hajtatásakor jelentkezik. A tünetekre jellemző, hogy a salátafej külső leveleinek szélén először apró barna foltok jelennek meg. Később a foltok összeolvadnak és a levél szélén 2–3 mm-es széles vörös, száraz jellegű elhalás képződik. A betegséget a relatív páratartalom hirtelen csökkenése idézi elő. Ha fűtéssel a léghőmérsékletet hirtelen növeljük, a talajnedvesség pedig csekély, akkor számítani lehet a betegség fellépésére. Ám amilyen gyorsan jelentkezik a betegség, olyan gyorsan meg is szüntethető gyakori öntözéssel és párásítással. Egyes salátafajták e betegségre toleránsak.

A lágy levélszél-barnulás akkor lép fel, ha a páratartalom magas, ha sokat öntöznek, de keveset szellőztetnek vagy ha kevés a fény, alacsony a külső hőmérséklet viszont az időjárás esős, párás. Ez a betegség a száraz levélszél-barnulással ellentétben a belső leveleken kezdődik. Ha már a fejesedés idején lép fel, nehéz észrevenni, hisz a külső levelek takarják. Előidézője a kalciumhiány, amely a rendkívül magas 90% feletti relatív páratartalom és a túladagolt tápanyagok együttes hatásának eredménye. Vannak salátafajták, amelyek toleránsak e betegségre.

Nagyjából hasonló okok váltják ki a saláta üvegesedését is. A betegség főleg az őszi hajtatás során jelentkezik. A tünetekre jellemző, hogy a levélen az erek által határolt részeken szögletes, vizenyős foltok jelentkeznek. Előidézője a vízkórság, azaz az ödéma. Ugyanis ilyenkor a vízfelvétel nagyobb, mint a vízleadás. A növények túlöntözésekekor, ha alacsony a hőmérséklet és magas a relatív páratartalom, egyes fajták esetében számítani lehet a betegség fellépésére. A betegség megjelenésekor a léghőmérsékletet emelni és szellőztetni kell. Nehéz ellene védekezni, ha az időjárás esős, párás. Ilyenkor a szellőztetéssel nem lehet a páratartalmat csökkenteni. Sajnos ezeket a betegségeket gyakran követik gombás és baktériumos megbetegedések is.

A saláta levéltorzulása a túl hideg időjárás kísérője lehet. A tünetekre jellemző, hogy az alsó levelek hólyagosak, bőrszerűen ráncosak lesznek. A levél fonákján esetenként az epidermisz felreped. Az ilyen levelek fogyasztásra alkalmatlanok. Bár a fejes saláta nem hőigényes, s rozettás stádiumban a fagypont alatti hőmérsékletet is elviseli, mégis a fagy hatására a leveleken maradandó elváltozások keletkeznek.

A gombabetegségek közül a saláta botritiszes rothadása már régóta ismert betegség, amely elsősorban a hajtatásban fordul elő. Salátán két tünettípus figyelhető meg. Az elsőre jellemző, hogy a fejesedés kezdetétől az állományban elszórtan egy-egy salátafej külső levelei lankadnak, a szívlevelek azonban sokáig megtartják feszességüket. Végül a levelek elszáradnak és a talajra fekszenek. Ha a salátafejt a talajról felszedjük, a gyökérnyak nyálkásan rothadt, a gyökér pedig a talajban marad. A szártövön és az alsó levelek főerén szürke, később szürkésbarna konídiumtartó gyep és apró fekete szkleróciumok találhatók. A második tünettípus esetében a salátafej a fejlődésben visszamarad, nem fejesedik, ilyenkor a gyökérnyakon részleges, barna parásodás látható. A gomba a talajból a talajon fekvő levelekre és onnan a gyökérnyakra jut. A legveszélyeztetettebb rész tehát a gyökérnyak – ezt kell védeni.

A saláta szklerotíniás rothadása is gyakori az ősszel hajtatott salátában. A tünetei hasonlítanak a saláta botrítiszes rothadásának tüneteihez. Akkor válik láthatóvá, amikor a salátafejet felemeljük. Ilyenkor a rothadt gyökérnyakon és az alsó leveleken a Sclerotinia sclerotium dús hófehér vattaszerű micéliuma és a nagy fekete szkleróciumai, vagy a S. minor finom pókhálószerű fehér micéliuma és apró fekete szkleróciumai láthatók. A betegség a salátalevélzet fejlődése szempontjából a legkedvezőbb 12–15 fokon a legnagyobb.

A védekezés legfontosabb eleme, hogy a hajtatás befejezés után a növénymaradványokat maradéktalanul távolítsuk el. A hajtatóházban 3 évenként használjunk a talajba bedolgozva Constans WG biopreparátumot, mely a talajból fertőző gombaspórákat megtámadja és azokon élősködve teszi tönkreteszi azokat. Hatóanyaga a Conithirium minitans talajban parazitáló gomba, amely 2–3 évig érvényesül a talajban. Ügyelni kell továbbá arra, hogy tűzdeléskor és ültetéskor a saláta ne kerüljön mélyen a talajba. Vegyszeres védekezéskor közvetlen kiültetés után a salátatöveket nagy lémennyiséggel kell megpermetezni. Úgy hogy a permetszer a tövek gyökérnyaki részét érje. Használjuk a következő kontakt hatású permetszereket: Folpan 50 WP (0,2%) /14 nap/, Rovral Flo (0,2%) /14 nap/, Fundazol (0,1%) /7/, Topsin M 70 WP (0,1%) /14/, Sumilex 50 WP (0,1%) /14/, Ronilan WG (0,1%) /21/. A kezelést egy hét múlva ismételjük. A saláta csak lassan bontja le a permetszert, így a tört zárójelben közölt várakozási időt feltétlenül tartsuk be! A permetszerek bizonyos mértékig helyettesíthetők a Lamag nitrogén vagy molibdén (0,5%) levéltrágyával, amely a palánták tápkockákba tűzdelése és kiültetése után 10 naponként alkalmazzunk. Olyan környezetet alakíthatunk ki általuk a levél felületén, amely megakadályozza a botritisz és a fehérrothadás terjedését. A permetléhez ajánlatos tapadószert adagolni.

A szerző a Központi Mező-gazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi munkatársa