Volvo XC90: a luxus szinonimája

Érdekes élmény volt a Volvo XC90 tesztelése. Az autó egyrészt a szó pozitív értelmében teljesen megváltoztatta a Volvóról korábban alkotott véleményemet, másrészt nagy meglepetésemre azért hagyott némi kívánnivalót maga után.

Az XC90 lehetne a sikertörténet szinonimája svédül. Az első generációt ugyanis tizenkét évig gyártották, s több mint 630 ezer darabszámban kelt el. Az autót főleg az amerikai piacra szánták, ám idővel egyre több országban megtalálta helyét, s végül a márka legsikeresebb modellje lett. Nem véletlen, hogy az új generációtól hatalmasak az elvárások. Azt, hogy miként végezték el a házi feladatot a svédek, az erősebb dízelmotorral hajtott D5, AWD meghajtással és Insription felszereléssel rendelkező modellben próbáltam kideríteni.

Őfelsége Volvo

Az autó első ránézésre hatalmas, tekintélyes. Megmondom őszintén, korábban nem igazán voltam a Volvo vonalvezetésének híve, a svéd dizájn nekem ennél a márkánál egyszerűen nem jött be. Ezért említettem a cikk elején, hogy az XC90 megváltoztatta a véleményemet, pontosabban, már a parkolón látva teljesen levett a lábamról.

A svédek tetőtől talpig átépítették az új XC90-et. Nagyon kell erőlködni, hogy az ember felfedezze rajta az előző modell vonalvezetését, ez ugyanis teljesen átalakított autó, s hát mit mondjak, nem egy ember megfordult utána az úton.

A járgány nem csak nagynak tűnik, a valóságban az is. Az utastérben rendkívül tágas tér áll rendelkezésre, az egyes elemek, az ülésektől, a műszerfalon át egészen a váltóig a luxus kategóriába tartoznak. Legalább is én így képzelem el a luxust, ezt szeretném kapni több tízezer euróért. Most már jöhet bármilyen német prémiummárka, ezt nagyon nehéz lesz túlszárnyalni. Az ülések finom világosbarna bőrborítása ötvöződik a műszerfal barna bőr és eredeti fa elemivel. Még az autó slusszkulcsa is ugyanolyan bőrbevonatú, mint az ülések. A Volvókban korábban igencsak idegesített a műszerfalon található kismillió gomb, az XC90-re viszont a minimalista kivitelezés jellemző. A középkonzolon a sok gombot egy nagy táblagép helyettesíti, melynek érintőképernyője rendkívül érzékeny, így az egyes funkciók könnyen kezelhetők. Az elülső ülések annyi irányban mozgathatók, hogy szinte nem létezik olyan ember, aki ne tudná megtalálni a kényelmes pozíciót.

Aki az ülések harmadik sorát is megrendeli, annak kisebb csomagtérrel kell számolnia, az ötüléses változatban viszont 721 literes rakodótér áll rendelkezésre, amit a hátsó üléstámlák lehajtásával további 1886 literre lehet növelni. Helyből tehát van elég, kisebb rakodótérből, rekeszekből viszont már nem annyira.

Elkéri a magáét

A motor begyújtása is a luxus kategóriába tartozik, az autót ugyanis nem gombnyomással, hanem egy ezüstgomb elfordításával indítjuk el. A motorházban egy négyhengeres D5 turbódízel volt 165 kW és 225 LE teljesítménnyel. Minden szkeptikust megnyugtathatok, igen, ez a motor elég erős ebbe a hatalmas Volvóba. Nem egész nyolc másodperc alatt gyorsul fel 100 km/órára, s átlagos vezetésre, mert ugye családi SUV-ről van szó, abszolút megfelel. Igen, a dinamikusabb száguldáshoz szabadjára kell engedni a fordulatokat, s gyakrabban kell majd alásorolni, de ilyet az ember úgy egyszer kétszer kipróbál, aztán megunja, s visszatér a hétköznapi vezetéshez – normál sofőrökről beszélek, nem őrültekről, akik a hat hengert bizonyára jobban díjaznák.

Ami a fogyasztást illeti, a gyártó kombinált 5,8 litert határoz meg 100 kilométeren, ám ezt a szintet talán csak álomban lehet elérni. Kollégáim és én is azt tapasztaltam, hogy az XC90 fogyasztása sokban függ a vezetési stílustól. Aki óvatosan kezeli a gázpedált, az nyolc liter alá kerülhet, sokkal gyakoribb viszont a 8–9 liter körüli átlagfogyasztás. Autópályán egyébként a fedélzeti számítógép nyolc liter aktuális fogyasztást mutatott, 130 km/órás sebességnél a motor 1900 fordulaton dolgozik.

Egyszer mindenki ráfarag

Előbb vagy utóbb eljön a pillanat, amikor még a legtapasztaltabb zseni is elkövet egy hibát, mert sajnos senki sem hibátlan. Az XC90 esetében is akadt valami, ami rontja az összképet. Elsősorban a 21 collos kerekek egyszerűen nem a szlovákiai széttört utakra, hanem a svéd egyenes sztrádákra illenek. Az autó alváza is rendkívül merev, minek eredményeképpen minden egyes útbuckát érezni az utastérben. A kisebb egyenetlenségeken csak megugrik az autó, a közepeseknél már én is megugrok a széken, a nagyobbaknál pedig olyan érzésem van, mintha kitörtem volna a kerekeket. Felteszem a kérdést: ezt komolyan gondolták? Sajnos igen. Egyszerűen nehéz elhinni, hogy egy ilyen autó, ennyi pénzért csak ilyen átlagos komfortot nyújt. A tesztelt modell ráadásul extrának számító légrúgóval volt ellátva, melynek ára jóval túllépi a kétezer eurót, de a kívánt kényelmet ettől sem kapjuk meg. Nehéz megmondani hol követték el a hibát, ettől a csodálatos svéd SUV-től viszont csak átlagos vezetési komfortot várhatnak, ami aránylag kínos.

Összegezve és aláhúzva

A Volvo XC90 kétség kívül a svéd luxust képviseli. A dizájn, az utastér és a csomagtartó térfogatának szempontjából mindenképp lekörözi a konkurenciát. A fogyasztást az új erőforrás valamennyire csökkentette, de azért a gyári értékekről ebben az esetben is megfeledkezhetünk. Az autó gyengéje pedig a már említett alváz és az, hogy képtelen megbirkózni az egyenetlen szlovákiai utakkal. Ha ezt a hibát eltávolítják, akkor az XC90 a jelen kor legjobb SUV-je lesz, szerintem.