Volvo V60 Cross Country D4 AWD: ettől több, de kevesebb sem kellene

Ismét jön egy rendkívül visszafogott, távolról sem részrehajló és objektív teszt. Sajnálom, nem tehetek róla. A Volvo V60 CC-ről mást nem is lehet írni. Azt hiszem, megtaláltam az ideális Volvót, s ha egy egészen kicsit módosíthatnék rajta, azonnal megvenném.

Ha Volvo, akkor elsősorban biztonság. Azt hiszem senkinek sem kell magyarázni, hogy az autók világában, ami a biztonságot illeti, a Volvo abszolút úttörőnek számít. Ha V60, akkor olyan családi járgány, amelybe mondjuk a babakocsi és a gyerekülés is kényelmesen elfér. És ha CC, akkor Cross Country, ami arra utal, hogy ez a modell a klasszikus kivitelezéshez képest egyenetlen terepen is jobban boldogul. A V60 CC-től pontosan azok lesznek elájulva, akik kicsit magasabb autót akarnak, ám az SUV kategóriát méretileg már eltúlzottnak tartják. Például a kombi karosszériának, a négykerék-meghajtásnak, az automata váltónak, a magas hasmagasságnak, az erős dízelmotornak és a gazdag alapfelszerelésnek köszönhetően. Persze a választható felszerelésből és extrából is akad elég, említsem csak a Light csomag tartozékaként a Dual-xenon fényszórókat, amelyek önállóan kapcsolják le a távolsági fényeket, ha az úton szembe autót érzékel a rendszer. Az adaptív ACC tempomat nemcsak az előttünk haladó autókra, hanem az úton haladó kerékpárosokra és gyalogosokra is figyelmeztet, s garantálhatom, hogy ami a reakcióit és a pontosságát illeti, az eddig próbált adaptív tempomatok közül a legjobb.

Az utolsó mohikán

Azt rebesgették, hogy az öthengeres 2,4-es öngyulladásos D4 jelölésű, hatfokozatú automata váltóval kombinált motor ideje az Euro 6-os norma érkezésével lejár, de szerencsére ezt a normát is túlélte.

A teljesítmény 140 kW/190 LE, ami a maga nemében egyedinek számít, hiszen manapság már aligha találunk 200 lóerőnél gyengébb és négynél több hengernél rendelkező motort. A 190 lóerős maximális teljesítményt a motor 4000 fordulaton éri el. A dízelmotornak nagyon kellemes, gurgulázó hangja van, bár magasabb fordulatoknál és sebességeknél a vártnál kicsit jobban hallani az öthengeres hangját az utastérben.

A hatfokozatos váltót átpofozták, de érezni, hogy a nyolcfokozatossal összehasonlítva a legfelső áttétel rövidebb, minek következtében az autó valamivel több üzemanyagot fogyaszt, bár az egy hét alatt elért 7,7 literes fogyasztás azért nem olyan rossz érték. Városban 8 liter körüli volt a fogyasztás, országúton hat, autópályán pedig hét liter feletti. Az automata váltóról összesítve csak pozitívan tudok nyilatkozni, korábban sorol felfele, azonnal reagál a gázpedál utasítására és minden eddiginél korábban kapcsolja be a Start/Stop rendszert.

Az utazás komfortja a Volvo V60 CC-nél egyedülálló, hosszabb úton is kellő kényelmet biztosít. A 430 literes csomagtér elég rakodóteret kínál négy, síelésre induló utas holmijának. Ami zavart, az a rövidre kialakított és ügyetlenül elhelyezett könyöktámla. Nem egész értem, hogy ki vagy mi adta az ihletet ilyen kényelmetlen és használhatatlan támla kialakítására. Ugyanúgy a műszerfal fölöslegesen sok gombjával sem tudtam megbarátkozni.

Összegezve és aláhúzva

Hogy megvenném-e, ha lenne rá pénzem? Természetesen igen. A Cross Country legnagyobb előnye, hogy egyenetlen utakra is kihajthatunk vele, a kombi karosszériába ráadásul a család is kényelmesen elfér, s az autó nem olyan fölöslegesen robusztus, mint egy SUV. Amire reálisan szüksége lehet egy sofőrnek, azt a Volvo V60 CC-től megkapja. Nincs benne több, de kevesebb sem.