Honda CR-V (1997–2001): Komoly terepre ne vigyük!

Tévedés lenne külseje alapján besorolni a kisebb terepjárók közé a CR-V-t! Megjelenésével ellentétben egészen más erényekkel hódít, amiket sok éves használat, nagy futásteljesítmény után is képes megcsillogtatni.

Felszereltségét is az igényesség jegyében állították össze: a legnagyobb számban eladott SE változat gyakorlatilag minden értelmes kényelmi és biztonsági extrát tartalmaz. Mint Honda, természetesen műszakilag is igényes szerkezetekből építkezik: független kerékfelfüggesztések, az emelkedőt és lejtőt felismerő automata váltó, trükkös összkerékhajtás. A Dual Pump System-nek elnevezett rendszer alapesetben elsőkerék-hajtással működik. Viszont amint – erős gyorsításkor vagy csúszós úton – a hajtott kerekek gyorsabban kezdenek forogni a hátsóknál, a hidraulikusan záródó kuplung azonnal nyomatékot továbbít a hátsó tengely felé.

A CR-V ezzel a technikával jól elboldogul laza földutakon, hóban, tehát kirándulásra vagy síelésre magabiztosan elviszi utasait. A vezetőnek nincs semmi extra dolga, az utastérben még egy kapcsoló sem jelzi a 4x4 meglétét. Komolyabb terepre azonban – diffizárak híján, alacsony hasmagasságával – nem való az autó. Aki mindezzel tisztában van, az megelégedéssel fogja használni, de a karbantartásigénnyel kapcsolatban őket se tévessze meg a terepjárós megjelenés. Itt ugyanis nem robusztus, elpusztíthatatlan, hanem éppen ellenkezőleg, gondos szervizelést igénylő, finom szerkezetek dolgoznak. (am-kf)