Dacia Duster II: egy tökös SUV

Ami első ránézésre kisebb ráncfelvarrásnak tűnik, az valójában jelentős változások egész sora. A Duster második generációja minden téren meglepetést okozott. Legutóbb az 1,5 dízelváltozatát teszteltük automata EDC váltóval, most az 1,2 TCe erőforrás került kezem ügyébe automata váltóval és 4x4-es meghajtással.

Bár a román márka népszerűsége rohamosan emelkedik, még mindig számos olyan ember van, aki a Dacia hallatán csak felnevet, mondván: na ne, ez nem lehet jó autó. Pedig az, nagyon is az. Az elmúlt években hatalmas előrelépésre tett szert a márka, s képességeiben csak az nem bízik, aki soha nem ült benne. A Dustert többé nem kényszerből veszi meg az ember, hanem azért, mert akarja, mert tényleg jó.

Irány a sár

A fogyasztási értékek 6 liter körül mozogtak 100 kilométeren, a motorral való együttélést pedig egy kicsit szokni kell ugyanúgy, mint az egyébként pontos manuális váltót. Erőteljesebben kell gázolni, a motor 2500 fordulat környékén éled fel igazán, s ettől a perctől megbízhatóan gyorsul. Az 1,2 TCe-vel is lehet dinamikus, bár ilyenkor kicsit az autó képességeihez kell alkalmazkodnia a sofőrnek. Másrészt úgy vélem, a Duster nem a dinamikájáról ismert, biztonságos előzéshez ez a motor is megteszi, ettől több pedig nem kell.

Mivel a Duster esetében az automata váltóhoz nem lehet 4x4-es meghajtást rendelni, az igazi terepezéssel megvártam a hatgangos manuális váltóval rendelkező modellt. S míg az előző járgánnyal nagyrészt közutakon száguldoztam, ezzel már le kellett hajtanom egyenetlen terepre. Szímő és környéke, a Vág partja ideálisnak bizonyult. A Duster kétkerék-meghajtással is jól teljesít, mélyebb sárban viszont a biztonság kedvéért már átkapcsoltam 4x4-re. Meredek lejtőkön való learaszolás sem okoz gondot a precízen működő downhill controll rendszernek köszönhetően – ez csak a 4x4-es változatokhoz rendelhető.

Terepen fogják igazán értékelni a Duster kamerarendszerét. Az autó elején, hátulján s a visszapillantó tükrök alatt elhelyezett négy kamerának köszönhetően tökéletes áttekintésük lesz például arról, hogy van-e még hely a kerekek mellett, milyen közel van egy szikla vagy kidőlt fa, esetleg mi van az autó előtt, ha meredek dombon felfele haladva nem látjuk az utat. Ezért a rendszerért abszolút dicséretet érdemel a Dacia, nagyon egyszerű kapcsolgatni az egyes kamerák felvételei között, a rendszer nincs túlbonyolítva.

A Dusterrel sokkal többet is megengedhettem volna magamnak a sáros terepen, a teljes boldogsághoz viszont hiányoztak a megfelelő abroncsok. Klasszikus téli gumikkal a Duster sem képes csodára, pár méter után ráragad a kerekekre a sár, s aztán már csak csúszkálni lehet az autóval, bár megmondom őszintén, ez is élmény volt. Aki viszont komolyan veszi a terepezést és azért akar 4x4-es meghajtású SUV-t venni, mert ezen képességeit is kihasználja a gyakorlatban, az várhatóan terepre illő abroncsokat is rendel az autóhoz.

Tökös autó maradt

Aki attól tart, hogy az új Duster második generációjából olyan szépfiú lett, mint más SUV modellekből, amelyeknél elsődleges szempont a dizájn, az kellemesen fog csalódni. A Duster nem veszített romános tökös énjéből. Szebb lett, az utastere minőségi kivitelezésű, de megmaradt robusztus énje. Mindezt leginkább terepen fogják megérezni, de az autó sztrádán is jól teljesít. Nekem személy szerint sokkal jobban bejött a jól dolgozó automata EDC-váltó, a manuálisat kicsit szoknom kellett. Egyébként a tesztelt négyhengeres 1,2-es TCe motort a károsanyag-kibocsátási értékek miatt hamarosan egy teljesen új motor fogja helyettesíteni, amely valószínűleg duplakuplungos váltóval is kombinálható lesz. Ez azt jelentené, hogy a Duster kínálatában végre elérhető lenne a benzin–automata sebességváltó kombináció. Azt, hogy mikor lesz elérhető a dízel–négyekerék-meghajtás kombináció, egyelőre nem tudni.

Visszatérve ahhoz, mit gondol még mindig nagyon sok ember a Daciáról, meg kell említenem unokatestvéremet, aki nem akart megbékélni azzal a gondolattal, hogy egy Dacia, egy Duster lehet jó, szerethető autó. Elég volt néhány percet mellettem ülnie az autóban, és leesett az álla. „Nem hittem volna, hogy ez egy normális autó, hogy ilyen jól néz ki, hogy ennyi mindent tud” – mondta csodálkozva unokatestvérem. Pedig igen. Holttér-figyelő rendszer, ülésfűtés, elektromosan vezérelhető fűtött visszapillantó tükrök, automata klíma, kulcsnélküli start/stop rendszer és még sorolhatnám. Pontosan ez az az extra felszerelés, amit saját autómba is megvennék. Ettől több igazán nem kellene. Látva az árjegyzéket, konkurenciát csak nehezen találnák. A Duster alapja, amely – mondjuk meg őszintén – senkinek nem kell, 9900 euró. A legolcsóbb 4x4-es meghajtású modell 15 390 euró, a tesztelt változat ára a leggazdagabb felszereltségi szinttel 16 540 euró volt. Mindez önmagáért beszél.