BMW 3 és X1: kipróbáltuk a felújított és új modelleket

München. Két nap, két autó, két különböző vezetési élmény. Így festett a BMW felújított hármas sorozatának és az új X1-modellnek a bemutatója. Múlt héten mindkét járgányt osztrák és német utakon próbáltam ki, s mindkettőt a legerősebb erőforrásokkal.

A BMW hármas sorozata gazdag múltra tekint vissza, hiszen az elmúlt negyven évben több mint 14 millió kelt el belőle. Az autó népszerűsítése ezért nem okoz fejtörést a márkának. Egyrészt emberek milliói terjesztik szájról szájra a pozitív tapasztalatokat, másrészt a BMW elérte, hogy a világhírű Tom Cruise a Mission: Impossible – Titkos nemzet nevű filmjében épp az új hármasból törjön-zúzzon össze néhányat. Nem véletlenül hoztak el a modell nemzetközi sajtóbemutatójára is egy, a filmben „szereplő” hármast. Az összekarcolt és szétlövöldözött modell mellett is büszkén álltak a BMW tervezői.

A sikerhez nem kell sok

„A forma olyannyira közkedvelt, annyira nagy népszerűségre tett szert, hogy nem akartuk nagyon módosítani, így csak minimális változásokat hajtottunk végre” – magyarázta a bajor gyártó képviselője a járgány átadásánál, miért olyan nehéz laikus szemmel észrevenni, mi is változott rajta.

Az új 3-as sorozat elülső részén átdolgozták a légbeömlőket, mindezt azzal a céllal, hogy hangsúlyozzák a járgány szélességét. Ugyanez a feladata a hátsó lökhárító vízszintes díszítőelemének és a szériafelszereltségként kínált LED-optikás hátsó lámpáknak is. Az új 3-ashoz extraként érhetők el a teljes mértékben LED-optikás fényszórók is.

Az utastérben inkább a felhasznált anyagok minőségén javítottak, a formák, az elrendezés maradt a régi. Egyébként, mint megtudtuk, a kínaiaknak bűzlenek az Európában forgalmazott BMW-k, ezért a kínai piacon forgalmazott modelleknek még a szagán is kellett kicsit módosítani, így az új hármas illata is édesebb lesz Kínában, mint Európában.

A legjelentősebb változásokon határozottan az erőforrások estek át, melyek közül a legérdekesebb a háromhengeres másfél literes motor, amely szöges ellentétben van azzal az általánosan elfogadott véleménnyel, mely szerint a prémiummárkák középkategóriás modelljeibe csak hathengeres erőforrások illenek.

A kisebb motorok felhasználásával elsősorban a károsanyag-kibocsátást akarják csökkenteni. Ezzel nemcsak maga az autógyártó spórol, hanem klienseinek jelentős része is, hiszen több nyugat-európai országban már magasabb adóval „büntetik” azokat, akik kevésbé környezetbarát, de szinte ugyanolyan teljesítménnyel bíró, többhengeres motorokat választanak autójukba.

Az új hármas kínálatából a plug-in hibrid sem hiányzik, 330e változatban, amely a kétliteres négyhengeres erőforrást kombinálja egy 185 kW teljesítménnyel bíró elektromotorral, elérve a kétliteres átlagfogyasztást 100 kilométeren.

Valamivel több lőerő

Nagy szerencse volt, hogy a sajtóbemutatón csak és kizárólag a hármas sorozat legerősebb erőforrása volt elérhető, tehát a háromliteres 340i, melynek teljesítménye újabban eléri a 240 kW-ot és a 326 lőerőt, ami az előző motorváltozathoz képest 15 kW-tal és 20 lőerővel több. Mindez a hátsó kerekek meghajtásával és ZF nyolcfokozatos automata váltóval.

Amikor ilyen vadállatot kap az ember a keze ügyébe, alig várja, hogy az alpesi kanyargós szerpentines utakra jusson, ritka forgalommal, hogy kihozza az autóból a maximumot. Sajnos az út jelentős része sztrádára volt beütemezve, amelyen a nagy hőségek miatt szinte kivétel nélkül 80–100 km/órára volt csökkentve a legmagasabb megengedett sebesség. Ha ehhez hozzágondolják a több kilométeres dugókat vagy a szerpentineken előttem cammogó kamiont, akkor elképzelhetik, mennyire voltak korlátozva a lehetőségeim. Mindenek ellenére megpróbáltam kihozni a maximumot a járgányból.

A sztrádákon a 340i igazán kényelmesen érezte magát, „comfort” üzemmódban 1600 fordulaton dolgozott az erőforrás, hogy ne emelkedjen feleslegesen a motor fogyasztása és az utastérben érzékelhető szélzaj. Viszont amint „sport” üzemmódba kapcsol az ember, az erőforrás egyik pillanatról a másikra feléled, a fordulatszám már nem csökken kétezer alá. A váltó ráadásul még 130 km/órás sebességénél is készenléti állapotban marad hatos sebességfokozaton, arra az esetre, ha a sofőr hirtelen padlógázt ad. A járgány gyorsulása egyszerűen lenyűgöző, még a négy autóval előttem kamiont előző járgányt is másodpercek alatt utolértem előzés közben, pedig az is 150 km/órával hajtott.

Ami a vezetési élményt illeti, olyan érzésem volt, mintha az elektronika kicsit belekotyogna abba, mit akarok, mintha az autó és a sofőr nem mindig lennének összhangban, ezért állandóan szükség volt némi korrigálásra, holott a gyártó képviselői szerint annyi finomítást hajtottak végre, hogy az autónak épp ellenkezőleg, sokkal biztosabbnak kellene lennie a dolgában.

Az igazi buli viszont azután kezdődik, miután az ember végre lehajt a sztrádákról, s az osztrák Alpoknak veszi az irányt. Bár sok embertől hallottam, hogy kicsit tart a hátsó kerekek meghajtásától, ám szerintem nincs ok pánikra. A 340i hosszú utakon is kényelmes, de a hosszabb egyenes útszakaszokat megelőző éles kanyarokat is élvezi, még akkor is, ha néha lehajt az ember az út széléről. Amint manuálisra kapcsoltam a sebességváltást, a motor szinte azonnal a kapcsoló megérintése után váltott, ami csak igazolta korábbi tapasztalataimat, hogy a váltóval kommunikáló szoftvert épp a BMW állította be a legjobban. A széles abroncsoknak is köszönhető, hogy az autó tökéletesen fekszik az úton, ezért csúszásba hozni tényleg csak nedves felületen, élesebb kanyarban s nagyobb sebességnél lehet.

Ember legyen a talpán, aki a gyakorlatban megérzi a járgányban a plusz 20 lóerőt; ez a motor ugyanis már korábban is hihetetlen dinamikával rendelkezett. Ráadásul, ha belegondolok, hogy a fogyasztás is, persze nyugodt vezetési stílusban, most is bátran 8 liter alá csökken, talán igazat adok azoknak, akik szerint kár, hogy a BMW megválik a karakteres hathengeres erőforrásoktól.

Folytatás a következő oldalon.