Az új Ford Mondeo tudja, hová kell világítani

ÚJ SZÓ-TESZT

A Ford nálunk a Mondeo reklámkampányát az adaptív LED fényszórókra építette. Ez a megnevezés olyan fényszórókat illet meg, amelyek önálóan, gyakorlatilag a sofőr beavatkozása nélkül világítanak, kapcsolnak rendes világításból távolságiba, és amelyek beárnyékolják a szembe jövő gépkocsik elől magukat, így nem vakítják meg a sofőröket.

A fényszórók varázsa

A lámpák egyszerűen zseniálisan működnek. Ha éjszaka bekapcsolt távolsági fényszórókkal megállok az autóval, akkor a lámpák fénye automatikusan gyengül, a kocsi mintha felkészülne a leállásra. Amint ismét elindulok, a fények önmaguktól visszaállnak a távolsági üzemmódba. A fedélzeti számítógép rendszerében nemcsak az automatikus távolsági, hanem az automatikus nappali fényszórók funkciója is bekapcsolható. Amint beállítom a funkciót, a fényszórókról gyakorlatilag megfeledkezhetek, ugyanis nappal klasszikus lámpák világítanak, ugyanúgy este a megvilágított városban, de amint kihajtok a sötét országútra, automatikusan bekapcsolnak a távolsági fényszórók, amelyek természetesen figyelik a szembe jövő forgalmat, s képesek beárnyékolni önmagukat a szembe közeledő sofőr előtt. Ez az érzékelő olyannyira pontos, hogy például már a kanyar mögül közeledő autó fényét is érzékeli, s még azelőtt visszavesz a fény intenzitásából, hogy az autó megjelenne az úton. A Fordban tehát tökéletes munkát végeztek. Éjjel is sokat vezettem a kocsit, s egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy a szembe jövő sofőr bevillantott volna, hogy kapcsoljam ki a lámpákat. Igen, ez már nem olyan fényszóró, amelyben az égőt csak úgy kicseréli az ember, high-tech technológiáról beszélünk. A LED-fényszórók hatalmas előnye, hogy a technikusok egy szoftver segítségével pontosan be tudják állítani azt a szöget vagy pontot, ahová a lámpának világítania kell. Komolyan mondom, ilyen fényszórókkal kész öröm éjjel vezetni, megszerettetik az emberrel az éjszakai vezetést.

Elsődleges biztonság

és kényelem

A Mondeo kulcsnélküli rendszere már nemcsak a gyújtásnál működik, hanem az ajtónyitásnál is. A kulcsot nem kell kivenni a zsebünkből vagy táskánkból, elég az autóhoz menni, s megfogni a kilincset, ugyanúgy egyetlen érintéssel zárhatjuk is az autót. Nagyon praktikus egészen addig, amíg az ember ki akarja próbálni, hogy becsukta-e a kocsit. Ez ilyen rendszernél lehetetlen, ugyanis amint az ember hozzányúl a kilincshez, az autó kinyílik. A Mondeónál egyébként először lehet beállítani azt is, hogy az autó bezárása után beforduljanak-e a visszapillantó tükrök vagy sem.

A Fordtól már megszokhattuk, hogy sokat költ különböző biztonsági rendszerekre, s ezt az új Mondeónál is tapasztaljuk. A hátsó üléseken olyan biztonsági övek vannak, amelyekbe légzsákokat integráltak, így ütközésnél a felfújódó öv még nagyobb biztonságot nyújt a gyermekeknek. A valamivel masszívabb biztonsági öveket a hátsó üléseken nálam magasabb emberek is próbálták, s néhány óra után sem panaszkodtak arra, hogy kényelmetlenek lennének, tehát ezt is csak dicsérni tudom.

Az általam tesztelt Mondeo Titanium X, tehát a lehető legjobb felszerelésben volt, így az ülések is a legjobb minőséget képviselték. Mit mondjak, nem véletlenül konzultáltak kialakításukkor ortopéd szakorvosokkal. Ennek köszönhetően olyan üléseket sikerült kifejleszteni, melyekben nem fájdul meg az emberek háta, akkor sem, ha több órát ülnek bennük.

Azt, hogy a Ford végre átdolgozta a bonyolult és átláthatatlan műszerfalat, már megírtam. Az új műszerfal sokkal áttekinthetőbb és könnyebb kezelni, viszont vannak dolgok, amelyek mégis elveszik az ember életkedvét. Például a navigáció. Ennyire átláthatatlan és bonyolult rendszert én még nem láttam. Az ember lassan megőszül, mire végre sikerül betáplálnia egy címet. Nem értem, ki tesztelte és ki hagyta jóvá ezt a rendszert, de elbeszélgetnék vele. Azon túl, hogy minimum ötperces pötyögtetés kell hozzá, míg beállítom a pontos címet, a navigáció nem kezd automatikusan navigálni, még be kell nyomni, hogy a megadott címet állítsa be célállomásnak. Ráadásul a navigáció reakcióideje is helyenként elég lassú. Az egész érintőképernyőt egyébként átkeresztelném nyomóképernyőre, ugyanis nem elég megérinteni, kifejezetten erősen meg kell nyomni, hogy valamilyen funkciót beindítsunk vele. A felület pedig minden ujjnyomástól egyre piszkosabb. Igen, az érintőképernyők gyorsan koszosodnak, de ilyet még nem láttam.

Az első dolog, amit volán mögé ülve az ember észrevesz, az autó súlya. Az új Mondeo határozottan nagyobb, testesebb, mint az elődje. A konkurens Passatnál például száz kilóval nehezebb, de nem csoda, ez az autó 10 centiméterrel hosszabb. A fogyasztásról nem nagyon értekezhetek, ugyanis én voltam az első, aki megkapta a kocsit tesztelésre, így a tachométer valamivel több mint 600 futott kilométert mutatott.

Összegezve és aláhúzva

A Mondeo egyébként ideális, hosszú utakra való autónak bizonyult. Az utastere nagyon jól hangszigetelt, az ülések, mint már írtam, nagyon kényelmesek, így ezen a téren aligha lehet kivetnivalója bárkinek is. A járgány pontosan azt teszi, amit a sofőr elvár, erőteljesen és dinamikusan előz, ha kell fékez, s ha kell, halkan suhan a sztrádán. A Mondeót nem versenyzésre találták ki, egyetlen feladata, hogy biztonságos, de jó teljesítményt nyújtóó családi járgány legyen, s ezt a feladatát bizony jól teljesíti. (dem)