Ha a hajtatóberendezésben kedvező körülményeket (hő, víz, fény, tápanyag, CO2) feltételezünk, akkor a növény, jelen esetben a paradicsom, megfelelően növekszik, hajtást képez, virágzik és termést érlel. A kertészek ugyanakkor a nagyobb terméshozam érdekében beavatkozhatnak ebbe a folyamatba az úgynevezett fito-technikai, azaz növényápolási munkákkal.
Apró trükkök termesztőknek
A csúcshajtás kitörését szártartó bilincs használatával kiküszöbölhetjük. Az oldalhajtások eltávolítását és minden sérüléssel járó fitotechnikai munkát célszerű alacsony páratartalomban és lehetőleg napsütéses időben végezni. ĺgy a sebfelületek hamar beszáradnak, és a gombás (botrítiszes, fitoftórás) megbetegedéseket megelőzhetjük. A kacsokat gyors és határozott mozdulattal távolítsuk el a levélhónaljból.
Egyes fajták rövid erős és mások hosszú vékony felálló fürtöket képeznek. Ez utóbbiaknál gyakran előfordul, hogy a növekvő bogyók súlya miatt a fürtnyél eltörik. Sajnos ezeken a fürtökön a bogyók mérete csökkenni fog és egyenetlen lesz. Célszerű lesz fürtnyélerősítő klipszet használni. Ezt a virágzáskor vagy a bogyók borsószem nagyságakor helyezzük a fürtre. Növényenként 3–4 klipszre van szükség, hisz egy-egy fürtön 6–10 napig kell fenntartani, majd a felsőbb fürtökre helyezhető.
Az utóbbi időkben a piac igényli a fürtparadicsomot. A kifejezetten fürtparadicsomként termesztett fajták fürtjei szabályos halszálka elrendezésűek, a fürtök, sőt az ikerfürtök is szabályosak, a bogyóik azonos méretűek. A hagyományos fajtáról is értékesíthetünk paradicsomfürtöket, de ekkor nem hagyható el a fürtmetszés. A nem szabályos és sok bogyót kötött fürtökről a fölösleges, esetleg torz bogyókat el kell távolítani úgy, hogy csak 5–7 maradjon. A műveletre a fürt virágzásának befejezése után kerüljön sor. A fürtmetszéssel különösen a generatív fajtáknál a vegetatív-generatív egyensúlyt is helyre tudjuk állítani. Soha nem sajnáljuk az eltávolított bogyókat, hisz ez a viszonylagos kiesés a következő fürtök képzésekor megtérül.
A növényeken mindig vannak sárgult, elöregedett, illetve fölösleges levelek. Ezek eltávolítása a levelezés. Ehhez a reggeli órákat válasszuk, mert a növények olyankor „elevenek” és könnyebb eltávolítani őket. A leveleket mindig fölfelé törjük, így kisebb a sebfelület. Ellenkező irányú mozdulattal úgynevezett slicces sebfelület keletkezhet, és ez zavarja a növény víz- és tápanyagellátását. A leveleket késsel vagy ollóval is eltávolíthatjuk, akkor viszont gyakori fertőtlenítésre van szükség és 1–2 cm-es csonkot meghagyhatunk. Alkalmanként 3–4 levélnél többet ne vegyünk le, mert a sok sebzés sokkolja a növényt. A levelezést az első fürtök színesedésekor kezdjük, majd haladjunk fölfelé, amikor a második fürt is kezd érni és így tovább. Ügyeljünk arra, hogy a nem érőfürtönként legalább 2-3 levél maradjon. Különösen a vegetatív fajtáknál az egyensúly helyreállítása céljából az előzőektől eltérően úgynevezett ablakolást is végezhetünk, amikor az említettnél több levelet törünk ki a fürtök közül.
Ha a növények csúcshajtása elérte a felső huzalrendszert, a töveket le kell engedni és el kell fektetni a szárat, hogy teret adjunk a csúcshajtás további növekedéséhez. A szár elfektetéséhez célszerű támasztó lábakat használni, így a fürtök nem érnek a talajra. Erre a célra 5-6 mm vastag horganyzott huzalból készíthetünk tartókat, vagyis lábakat. Vödrös termesztésnél a vödör is lehet a támasztó eszköz.
A termesztés során az utolsó fitotechnikai művelet a tetejezés. Ekkor a kultúra várható felszámolása előtt öt-hat héttel a csúcshajtást az utolsó virágfürt után kicsípjük, 2-3 levél azonban mindig maradjon a fürt után.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.