Almáskertek veszélyben

A betegség tünetei a gyümölcsösökben is jól észlelhetők. A seb körül egyre nagyobbodó rothadó folt alakult ki. A szerző archívumából Az alma, körte és a birs termésén rovarrágás vagy egyéb sérülés körül gyakran találunk rothadó foltokat, amely az almatermésűek moníliájának fertőzésére utal. A betegség csak a fejlett gyümölcsökön jelentkezik, és mindig az egész gyümölcs rothadását okozza. A betegség tünetei a gyümölcsösökben is jól észlelhetők – a gyümölcsön a seb körül egyre nagyobbodó rothadó folt alakult ki. A gyümölcskocsány megbarnul, maga a termés legtöbbször lehullik a fáról. A talajjal érintkező része megfeketedik. Az alma, körte vagy birs később barna, szürkésfekete múmiává aszalódik össze. A tárolóban, raktárakban a betegség tipikus tünete a fekete alma. A beteg gyümölcs sötérbarna, majd fekete színű, állománya rugalmas, gumiszerű, héja sima, bőrszerű és fényes. Páraszegény levegőben összeaszalódik, behorpad, de akkor is rugalmas, szilárd marad.

A betegség kialakulásában, lefolyásában a következő tényezők játszanak szerepet. Fertőzési forrásnak számítanak a talajban levő gyümölcsmúmiák, tehát azok a beteg körték és almák, amelyek a korábbi években a földbe kerültek. A tavasszal létrejövő gombák napfényben és 80% fölötti relatív páratartalomnál fejlődnek. Ezek később légmozgással, vagy víz segítségével a gyümölcsre kerülnek, ott csíráznak és csíratömlőjük seben keresztül jut a gyümölcsbe. A gyümölcs szövetébe a gombafonálzat gyorsan szétterjed, és a gyümölcs felületén körkörösen karikák jönnek létre.

A kórokozó elszaporodására a mély fekvésű, nedves környezet, a virágzás alatti sok csapadék, valamint a molykártétel, egyébb rovarrágás, sérülés vagy jégverés esetén számíthatunk nagyobb mértékben. A kórokozó esetleg virág- és ágfertőzés, -pusztulás előidézője is lehet.

A gombabetegség tehát a gomba fonálzata révén telel át az összeszáradt fákon vagy a talajban hagyott múmiákon. Tavasszal azután az ezeken fejlődő szaporító-képletek indítják el a fertőzést. A kórokozó a nyíló virágba kerülve is fertőz. Vegetációs időben a rovarkártevők elleni védekezés a monília elleni védekezésnek az alapja. A rovarkártevők közül elsősorban a sodró és a gyümölcsmolyok rágása teremt fertőzési kaput. Az egészséges gyümölcsöt tehát a monília nem tudja megfertőzni. A kórokozók elleni védekezés érdekében a gyümölcsmúmiákat meg kell semmisíteni. Szükség esetén – hosszan elnyúló virágzáskor, vagy a csapadékos idő miatt – a gombaölőszerrel is permetezni kell. A varasodás elleni permetezések a monília ellen is védelmet nyújtanak. Az utolsó permetezésre azokat a permetszereket használjuk, melyeknek hatnak a varasodás és a monília ellen is. Eredményesen alkalmazható a Dithane M 45 (0,3%), Folpan 48 Sc (0,2%), Merpan 80 WDG (0,2%), Polyram Combi (0,2%), Rovral 50 WP (0,1%), Topsin M 70 WP (0,1%). Ezek a szerek jégverés után azonnal kipermetezve megvédik a sérült gyümölcsöt a monilis fertőzéstől.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Fajtaminősítő Intézet komáromi részlegének munkatársa