Almási-szobrot avattak Egyházkarcsán

Látni, érezni és szeretni.

Ez az a három dolog, amit Almási Róbert munkássága, sőt, egész élere során a legfontosabb három dolognak tartott. A szobor, melyet emlékére emeltek, részletetekbe menő kidolgozottságával és tekintetének élethű megjelenítésével tökéletesen tükrözi a művész örök kíváncsiságát és olthatatlan alkotni vágyó természetét.

„Almási Róbert Karcsa szülötte volt és hiába élt több helyen, mindig karcsai maradt”

– emlékszik vissza rá beszédében Egyházkarcsa polgármestere, Gódány László.

„Egy nagyon közkedvelt, társasági ember volt, humoros, igazi művész ember. Nagyon szerették és tisztelték őt a faluban és a környéken. Munkáival hamar nemzetközi sikereket ért el és mindig támogatta a feltörekvő művészeket”

– teszi hozzá. A szobrot javarészt a községi hivatal finanszírozta, de szép számmal voltak helyi, illetve nemzetközi vállalatok, akik ugyancsak beleadtak. Készítője Mag Gyula szobrász, aki első körben négy variációt tervezett, melyek közül egyet választottak ki végül. Az alkotás címe: Foglalj helyet a mester mellett. Az avatáson a művész két, Csehországban élő lánya és szűk családjuk is részt vett, akik meghatottan emlékeztek vissza édesapjukra, a szerető nagypapára.

Művészet az élete

Almási Róbert 1948-ban született Egyházkarcsán. Halála előtt pár héttel még átvette Dunaszerdahely díszpolgári címét. Már négy éve nincs köztünk.

„Egész Karcsaországban nagy űrt hagyott az elvesztése. Állandó résztvevője volt a helyi eseményeknek, mindig segítette a közösség munkáját. A művészet és a kultúra mellett a sport is fontos része volt az életének, ugyanis rajongott a fociért. 2016-ban a község fejlődéséért díszoklevélben és emlékéremben részesült”

– emlékszik vissza ünnepi beszédében Szerencsés Magda, aki a festőművész életét és munkásságát méltatta. Almási Róbert életének utolsó időszakában főleg Dunaszerdahelyen és szülőfalujában élt és alkotott. Dinamikus mozgásokkal teli művein, főleg a mindennapokat és az emberi kapcsolatokat jelenítette meg. Munkái során bátran kombinálta a technikákat és a stílusokat, színhasználata merész volt és rendkívül egyedi.

„A Nyárasdi Képzőművészeti Alkotótáborok kezdeményező tagja volt. Kiállításait mindig nagy érdeklődés övezte itthon, Csehországban és Magyarországon egyaránt. 70. születésnapját egy saját kiállítás megszervezésével ünnepelte a dunaszerdahelyi Vermes-villában”

– idézi fel Szerencsés Magda.

A legjobb barát

„Nincs időtállóbb dolog, mint a művészet. Az egyidős az emberrel. Mert az embernek mindig igénye volt arra, hogy kifejezze az érzéseit, hogy annak maradandó anyagot adjon” – mondja Borbély Károly festőművész, Almási Róbert egyik legjobb barátja.

„Ha elgondolkodunk azon, hogy az embernek van egy ősi hite, ami a génjeinkben van, miszerint valaminek a mása, valakinek a képmása mágikusan azonos az eredetijével, és ha én ezt a képmást birtoklom, vagy akár mellé ülhetek a padra, akkor bizonyos mértékig érezhetem a jelenlétét. A művészek mondják is: megjelenítik azt a személyiséget, azt az egyéniséget. A színészek pedig karaktert formálnak. Az időtlenből idehozzuk a jelenbe. Itt most éppen ez történt. Robi személyiségét, lelki világát, az ő egyéniségét idehoztuk ennek a szobornak a segítéségével. Újra megszülethetett a szülőföldjén, egy másik anyagban. Itt van, kétségtelenül”

– mondja meghatottan Károly. Barátja hosszan méltatta Almási Róbert végtelen önzetlenségét és jó szívét, ugyanis mindent megtett azért, hogy más művészek is szóhoz jussanak, hogy ők is lehetőséget kapjanak.

„Művészi hite a szép és a jó. Ez két külön kategória. Az egyik esztétikai, a másik erkölcsi, ami ugyanazon dolognak a két fele. Tehát ha valaki szépet hoz létre, az avval valami jót is átad az embereknek, amivel pozitív értékirányba hangolja a személyiséget. Ami egyben gyógyít is, mert a harmónia mindig megerősít bennünket és végtelen energiát ad. Ebben ő az utolsó erejéig hitt”

– mondta büszkén Borbély Károly.

Mag Gyula szobrászművész igyekezett valósághűen megformálni a festő életnagyságú szobrát.

„A feladat nem volt egyszerű. Sok-sok fénykép tanulmányozásával és alkotásainak megismerésével, azt hiszem, sikerült megragadni a személyiségét. Szerettem volna festőművészként ábrázolni, aki épp alkot”

– mondta köszöntő beszédében Mag Gyula.

Jubileumi falunap

A falu életének 30. falunapjára, melynek megkoronázása a szoboravatás volt, minden helyi lakost és látogatót szeretettel vártak. Előző nap, péntek este szentmisét tartottak a templomkertben, amit koszorúzással zártak, majd másnap, szombat kora délután, a faluház előtti téren való szoboravatást követően kultúrműsor következett a helyi focipályán, ahol két színpaddal várták a közönséget. Gazdag gyerekprogramokkal vezették fel a késő estig tartó szórakozást. Fellépett a Holló Együttes Magyarországról, Szekszárdról, akik mondókás énekeikkel kicsiket és nagyokat is egyaránt bevontak a műsorukba. Volt még ugrálóvár, arcfestés és csillámtetoválásért is sorba állhattak. Fellépett az Alsó Pintő néptánc együttes, a Selena Hastánciskola Ametiszt csoportja Rábapalotáról, Magyarországról, majd Kosár Szabolcs és Kosár Józsa Janka adtak elő örökzöld slágereket. A főműsor Nagy Feróval és a Beatrice-vel kezdődött, majd Horváth Tamás és zenekara következett. Este 11-től pedig DJ Newik szórakoztatta a jelenlévőket. A nap folyamán ízletes ételekkel és finom frissítőkkel várták a érkezőket.