Ahol kapálni lehet a búzát

Noha a rendben tartott gabonaföldek látványa alapján még azt a kijelentést is megkockáztathatná a külso szemlélo, hogy idén végre jó évük lesz a mezogazdászoknak, a látvány ebben az esetben csalóka. Az idei gabonatermés jelentos részét ugyanis olyan mértékben befolyásolta a dél-szlovákiai térséget sújtó csapadékhiányos és csaknem trópikus homérséklet, hogy a nemrég megkezdett „kényszeraratás” eddigi eredményei alapján a gazdák bizony újra keseru szájízzel kénytelenek tudomásul venni, hogy a természeti erokkel és azok következményeivel vívott küzdelemben megint ok húzták a rövidebbet.

Már-már apátiába hajlik náluk a kilátástalanságból fakadó düh és tehetetlenség érzése, ha az aratás kerül szóba. Perleczky Gábor, a Galántai Regionális Agrárkamara igazgatója szerint az idei terméseredmények még a legtapasztaltabb gabonatermeloket is meglepték, a májusi forróságok olyan mértékben károsították a növényzetet, hogy a besült, kényszervágásra érett kalászokból csak másodosztályú összeszáradt megbarnult rizsszemekre emlékezeteto búzát csépelnek a kombájnok. A csapadékhiány sokhelyütt annyira megviselte a gabonákat, hogy szinte kapálni lehetne a búzatöveket, a hiányzó eso miatt a tövek alig bokrosodtak, a foszár mellett az oldalhajtások elkorcsosodva leszáradva jelzik, itt bizony nem várhatók elfogadható hozamok. A járás északi részében voltak olyan parcellák, amelyek alig 1,5 tonnát adtak hektáronként, s még azoknál a termeloknél is várható 1-1,5 tonnás hozamkiesés, akik jól elokészített talajba, minosített vetomagot vetettek, a vegetáció alatt is mindent megadtak a növényzetnek szükséges tápanyagok, vegyszeres kezelések és öntözés formájában, állítja a kamara igazgatója. Az itt-ott lehulló helyi esok némileg ugyan javítottak az adott térségekben az eredményeken, de a globális csapadékhiány hatását nem, vagy csak nagyon nehezen tudták ellensúlyozni. Csak összehasonlításként említi Perleczky Gábor, hogy míg a katasztrofálisnak mondott 2000-es esztendoben a járás közepén található Diószegen 140,5 mm volt a féléves mért csapadékátlag, addig idén ugyanitt csak 76 mm-t mértek.

A repcében hasonló, illetve méginkább kritikus a helyzet. Ismeretes, hogy a nem megfelelo áttelelés miatt országos szinten is ki kellett szántani a repceállomány csaknem 70 százalékát. A Galántai járásban az eredetileg 2790 hektárnyi repcének a felét kellett felszámolni, azonban a megmaradt állományok sem kecsegtetnek kedvezo hozamokkal. Az eddig levágott parcellákon 0,3 – 1,5 tonna között mozognak hektárhozamok, a termelok átlagosan mintegy 50 százalékos kiesésre számítanak.

A gazdák úgy érzik, kilátástalan helyzetbe kerültek, egyrészt a természeti hatások következményei miatt, másrészt ennek következtében a rájuk nehezedo gazdasági nyomás is jelentos mértékben megnövekedett, s nagy a veszélye annak, hogy foleg a kisebb gazdaságok nem fogják tudni elviselni a terheket.

Mentsük, ami még mentheto

Felmerül a kérdés, mit lehet, mit érdemes még tenni annak érdekében, hogy az aszály káros következményeit a leheto legalacsonyabb szintre mérsékeljük. Elsosorban öntözni kell, illetve kellene, hogy a többi terménynek juttatott megfelelo vízmennyiséggel megpróbáljuk a kukorica, a napraforgó, a cukorrépa hozamait kedvezo irányba befolyásolni, vélekedik Horváth Péter, a hidaskürti magángazdák társulásának tagja, aki egyben az öntözohálózatot muködtetok és kihasználók szlovákiai társulásának az elnöke. Ok abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az általuk használt csaknem 1200 hektárnyi termoterületüknek a felét, ahol intenzív zöldségtermesztést folytatnak, öntözhetik, s noha a szántóföldi növényekre a zöldség mellett csak a legszükségesebb esetekben jut víz, annak jótékony hatását mégis kimutathatóan érzik.

- Az idojárási viszonyok alakulása az utóbbi években, évtizedben egyértelmuen arra utal, hogy ebben a térségben a mezogazdasági termelok szenvedo alanyai a globális felmelegedésnek. Ezt nem csak én mondom, hanem statisztikai adatok, sot, a laikusok gyakorlati megfigyelései is alátámasztják, hiszen elég csak az aratás kezdetének idopontjait összehasonlítani. Az utóbbi években már mi is általában egy-két héttel korábban kezdjük a betakarítást. Tetszik-nem teszik, ez az idojárás várhatóan továbbra is uralkodó lesz majd a térségünkben, s a termeloknek nem marad más hátra, minthogy megfeleloen felkészüljenek a kedvezotlen hatások kivédésére. A kérdés ebben az esetben csak az, hogy megvannak-e hozzá a feltételeink. Vajon a gazdáknak van-e lehetoségük az öntözésre, eljut-e hozzájuk egyáltalán a víz, van-e megfelelo berendezésük amivel azt kijuttatják, s mindez anyagilag mennyire terheli meg oket.

Ismeretes, hogy az országban az elozo rendszerben mintegy 300 ezer hektárnyi termoterületen építették ki az öntözorendszert, az intenzív térségekben tehát jelentos területeken van lehetoség a vízpótlásra. Igaz ugyan, hogy a hálózat elöregedett, sokhelyütt megrongálták, szétlopkodták egyes elemeit, de rendbehozható, s muködtetheto. Más kérdés, hogy mindez mibe kerül, s ebbol mit kell állnia a termelonek. Jelenleg ugyanis komoly terhet vállal magára az, aki úgy dönt, hogy öntözni fog. A kijuttatott víz köbmétere hozzávetolegesen 6 koronájába kerül, ennek az összegnek a kétharmadát az energiaköltség valamint a munkabérek, karbantartási, fenntartási és leírási költségek teszik ki. Ezen gyakorlatilag nem lehet változtatni, ami módosítható, az a vízdíj, nevezetesen a kijuttatott víz ára. Jelen esetben ez adóval együtt 2 koronára rúg, s igaz ugyan, hogy a minisztérium dotációs rendelete értelmében 70 százalékos dotációt élvez, azonban az idei költségvetésben erre a célra elkülönített 170 millió korona, (ebbol az öntözorendszerek muködtetoi is részesülnek) a szakemberek számításai szerint alig július végéig fedezi a minimális vízpótlás költségeit, a növényzet teljes vízellátásának biztosításához legalább további 50 millió koronára lenne szükség. A minisztériumba idén tavasszal benyújtott szakmai anyagban azt is kiszámolták a szakemberek, hogy ha a termésátlagok javításának fontos elemeként számon tartott vizet ingyen kapnák a termelok, a jelenlegi felhasználás mellett ez több mint 320 millió koronájába kerülne a költségvetésnek. A kérdés, vajon ez a többletköltség nem kevesebb-e, mint amit az aszály esetlegesen káros következményeiért mégiscsak ki kell majd fizetnie az államnak. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján jogosnak tunik a kérés, a mezogazdasági termelok ne fizessenek külön díjat a növényzetre kijuttatott vízért. Annál is inkább, mivel ebben az esetben felszíni vizekrol van szó, tehát a Duna, a Vág, vagy akár a Tisza öntözésre felhasznált vize úgyis elfolyna a Fekete-tengerbe. Nem beszélve arról, hogy a nagy hoségekben kijuttatott vizek jelentos része azonnal el is párolog, tehát nem jut be a növényekbe. A kijuttatás költségeit viszont most is külön fizetni kell.

Horváth Péter magyarországi tapasztalatokra és tanulságokra hivatkozik. Ott valóban felismerték és a tárcavezetés is belátta, hogy a szárazság mekkora károkat okozhat, ezért a „mentsük, ami mentheto” jelszó jegyében az aszály következményeinek mérséklése érdekében nemrégiben visszamenoleges hatállyal eltörölték a kijuttatott vízért járó fizetési kötelezettséget, így idén a magyarországi agrártermelok már ingyen kapják az öntözovizet. Hogy a kedvezobb termesztési feltételek mellett ez mekkora konkurenciaelonyt jelent a számukra a mi termeloinkkel szemben, nem szükséges elemezni.

Horváth Péter úgy véli, ha az unióban versenyképesek akarunk maradni, az életképes termeloknek legalább elfogadható feltételeket kell teremteni. Az ingyenes öntözovíz sokat segíthetne abban, hogy a termelok legalább stabilizálni tudják a hozamaikat, azonban most, miután a Vízgazdálkodási Vállalat júliustól átkerült a környezetvédelmi tárca hatáskörébe, és csupán a Hydromeliorácie állami vállalatra marad az öntözéses vízgazdálkodás gondjainak megoldása, a tárcaközi egyeztetés miatt lehet, hogy még nehezebbé válik majd a dolog. Mindenesetre az idei aratási eredmények figyelmeztetnek, a szántóföldi növények vízellátásában valóban gyökeres változtatásra van szükség, ehhez ingyenes öntözovíz jelentos lökést adhatna. (szl)