Zárlati károsító már a kertekben is

Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera) eredetileg Mexikóban volt honos, ahol a tökféléken élt. Az Amerikai Egyesült Államokban 1920-as évektől ismerik. Kukorica-kártevőként az USA-ból kerülhetett Európába az 1980-as évek közepén; valószínűleg egy tojásrakásra képes nőstény érkezhetett valamilyen szállítmánnyal. A kártételt először 1992-ben tapasztalták Belgrád környékén. Magyarországon a kártevő 1995-ben jelent meg. A bogár gyors felszaporodása következtében az ország déli megyéiben már 1999-ben gazdasági kárt okozó gyökérkártétel jelentkezett, 2000-ben pedig több mint 1000 ha-on üzemi védekezésre került sor. Egy-két évvel később Ausztriában és Szlovákiában is regisztrálták, erről az összefüggő területről ugrásszerű terjedéssel – nyilván valamilyen szállítóeszközzel – 1998-ban felbukkant Olaszországban, aztán Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Nagy-Britanniában és Svájcban is. A kukoricabogár zárlati károsító. A takarmánynak termesztett kukoricában akár 10-70%-os terméskiesést okozhat.

A faj biológiája, életciklusa

Az amerikai kukoricabogárnak évente egy nemzedéke van. A tojásai telelnek át a talaj felső 15-20 cm-es rétegében. A bogarak 6-7,5 mm hosszúak, testük sötét sárgászöld. A nőstények fedőszárnyainak szegélyén fekete csíkok vannak, melyek zárt helyzetben három fekete sávot alkotnak.

A hím bogarak szárnyfedői feketék, végükön elmosódó világos folttal. A talajban található tojások kb. 1 mm hosszúak, piszkosfehér színűek. A kifejlett 1,2-1,3 cm-es lárvák teste krémfehér, fejük sötétbarna. A kb. 1 cm-es bábok a talaj felső 15–25 cm-es rétegében találhatók. Térségünkben a május második felétől június közepéig terjedő időszakra tehető a lárvakelés kezdete. Optimális feltételek között 30 nap alatt fejlődnek ki a kukoricagyökereken. Az imágók megjelenésére június közepétől lehet számítani. A tömeges tojásrakás július közepétől augusztus végéig tart. A nőstények tojásrakásra a laza szerkezetű, szerves anyagban gazdag, semleges, vagy enyhén lúgos kémhatású, nedves felületű talajokat részesítik előnyben. Az imágó jól repül.

Hogyan jelentkezik a kártétel?

A kukoricabogár imágója és lárvája egyaránt kártékony. A lárva a fő kártevő. A gyökerek rágásával, kiodvasításával okoz gazdasági kárt. A fiatal lárvák a gyökér csúcsától a gyökér alapi részéig rágnak járatokat, az idősebb lárvák pedig a vastagabb gyökereket pusztítják. A fejlődő növények tápanyagellátottsága és vízfelvétele részben gátlódik, ezzel a növény visszamarad a növekedésében. A növény támasztása gyengül és erősebb szél hatására eldől. Később a kukorica regenerálódása miatt újra függőlegesen nő, de a talajszinten láthatóvá válik az ún. lúdnyak tünet. A termésveszteség ilyenkor az adott táblán akár nyolcvan százalék is lehet.

Az imágók a kukorica virágporával, a bibeszálakkal táplálkoznak és a leveleket károsítják. A levélerek között hámozgatnak, és a zsenge leveleket át is rághatják. Az imágó fő kártétele a bajusz lerágásával jelentkezik. Virágzás idején a bajuszszálak hiánya termékenyülési zavarokat okoz. Később a bogarak befurakodnak a csuhélevelek alá és az érő szemeket rágják meg.

A kártevő előrejelzése

A kukoricabogár fő tápnövénye a kukorica. Ettől eltérően a bogarak táplálkozását napraforgón, tökön, dinnyén, babon, ám a lucernán és a szőrös disznóparéjon is megfigyelték. A kártevő előrejelzése legegyszerűbb módon szexferomon csapdával lehetséges. Ezek a nőstény bogár ivari feromonjait hasznosítják a bogár csalogatásában. Létezik olyan csapda is amelyek virág illatanyag kivonatokat tartalmaznak csalogatóanyagként. Ez a típus a bogarak kedvelt csalétkét a tökfélék virágát utánozza. A nagy számú imágó gyűjtésére a varsás csapdatípus alkalmas, amely az előbb említett csalogatóanyagok mindegyikét tartalmazza. A kukorica bogár előrejelzéséhez használhatjuk az imágószámlálás módszerét. A másik lehetősége az előrejelzésnek a lárvák vizsgálata. A táblán 10 db növény gyökerét vizsgáljuk meg 20 x 20 cm-es talajkockával. Ha a lárvák száma növényenként 2, vagy több, a következő évben gazdasági kártételre számíthatunk.

Védekezési lehetőségek

A kukoricabogár elleni védekezésnek nincs egyedül egy üdvözítő módja, (vetésváltás; talajfertőtlenítés vetés előtt, vetéssel egy menetben, tenyészidőben kultivátorozással egy menetben; csávázás; állománypermetezés), ám a szakértők a leghatékonyabb módszernek a vetésváltást tartják. Ha a kukoricatáblán lárva fejlődött ki, akkor a növényegészségügyi hatóság zárlatot rendel el, amely kötelezi a termelőt arra, hogy a fertőzött területen a következő évben nem lehet kukoricát termelni. Vetésváltással megakadályozzuk a következő nemzedék tápnövényhez jutását.

A kémiai védelemben a talajfertőtlenítés és az állománypermetezés lehetőségei adottak. Az imágók elleni permetezést akkor célszerű elkezdeni, ha a bogarak átlag létszáma eléri az 5-öt növényenként, és ha a zöld bibeszálak 1,5 cm-re történő visszarágása észlelhető.

Az imágó aktív módon, repüléssel 30 km-re is eljut. A szél szárnyán mintegy 70 km távolságra is elkerülhet. Nagyobb távolságra terjedésüket a járművek segítik. A permetezés után a táblára berepülve az imágó ismét nagy létszámban károsíthat. A kártevő tojás alakban telel, tehát vetőmaggal nem terjed. A május végi lárvakelés viszont a védekezés szempontjából hátrányt jelent, mert a talajban lévő tojásállapot a kártevőnek biztonságot ad az emberi beavatkozással szemben. A kukoricabogár elleni védekezés csak akkor lehet sikeres, ha annak műveleteit a kártevő egyedfejlődéséhez igazítjuk. (gy, ú)