Van kifli-, van rózsa-, és lila is van

ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS

Az egyik legfontosabb élelmiszernövényünk hőmérsékleti igénye közepes, amiként fényigénye is. Kiskerti termesztésre az igen korai és a korai fajták alkalmasak; az olyan tavaszokat kivéve, mint a mostani, ültetése a talaj enyhe fölmelegedésétől kezdhető, s akkor május végétől már folyamatosan szedhető.

A burgonyaágy...

Fontos szempont a megfelelő talaj-előkészítés: ha ősszel nem volt módunk a kijelölt ágyást jó mélyen (legalább 25 cm-re) fölásni és szerves trágyával ellátni, ezt most is megtehetjük. A talaj lazaságán, morzsalékosságán kívül tápértékére is gondolnunk kell: teremhet szép krumplink trágyázatlan földben is, de a gumók nagysága és íze szempontjából nem mindegy, milyen erejű földben bokrosodik; a burgonya egyrészt szereti a trágyás földet, másrészt az idény során csaknem minden energiát kiszív belőle.

Az árkokba 20–25 cm távolságban helyezzük el a szemeket, a legjobb persze a csírás gumó. Az előcsíráztatott vagy kicsírázott szaporítóanyag azt jelenti, hogy a krumplin mintegy három–hat csírát találunk, ezek mérete azonban csekély, alig egy-két centiméteres; a hosszú, nyúlánk, vékony csírájú és fonnyadt, erőtlen krumpli nemigen alkalmas ültetésre. A sorokat (az ültetőárkot) húzhatjuk mélyebbre is, az aljukra ekkor trágya vagy komposzt kerül, ami most alulról melegíti a krumplit, később pedig erős gyökér- és gumóképzésre serkenti a bokrokat. Az ültetvényt beöntözzük, tetejét a föld felszínével egyenlőre igazítjuk s tömörítjük, nehogy könnyen kiszáradjon. A sortávolságot úgy szabjuk meg, hogy később legyen módunk könnyen töltögetni a töveket: a burgonyaszárak megjelenése után ezt a kupacolást folyamatosan végezzük. Az ideális sortávolság mintegy 70 cm, ennyi kell ahhoz, hogy legyen honnan kellő mennyiségű földet húznunk a sorokra. Másrészt a sorok közt keletkező ároknak is fontos szerepe lesz: a virágzás és a gumóképzés idején ezekből juttatjuk vízhez a töveket, árasztásos öntözéssel. A sortávolság akkor lehet valamivel kisebb (50 cm), ha a kertünk is kisebb, s ügyesebben kívánjuk a rendelkezésünkre álló területet kihasználni, ilyenkor viszont csak mértékkel húzzuk ki a két sor közti árkot, hogy minden tőnek elegendő földje maradjon; a későbbi töltögetéshez jól jön némi tartalék komposzt. (Műtrágyát inkább ne használjunk – bár ez minden konyhakerti növényünkre érvényes.)

Krumplibogár?

Ami a védelmét illeti, legveszélyesebb kártevője a burgonyabogár. Ez ellen ugyan lehet hatékonyan védekezni, ám a túlzott és egyoldalú szerfogyasztás (tehát ha minden évben ugyanazzal és többször permetezünk) rontja a termés ízét, s persze egészségünkre is káros lehet. A legjobb, ha évente másutt termesztjük a krumplit, vagy ha a szomszédban nem termesztenek minden évben, vagy ha egy-két évet mi is kihagyunk. Kisebb ültetvényt könnyebb szemmel tartani, s a bogarakat összegyűjteni. Olyan helyen, ahol a nyár elején még a gyomnövényeket és a paradicsomot is meglepik a bogarak, jobb nem termeszteni krumplit – sose feledjük, hogy a kertünkbe kijuttatott vegyszernek a szervezetünk lesz majdan a végállomása.

Színesítsünk!

A bevált hazai és külföldi fajták száma végtelen: van külön levesnek, főzni és sütni meg salátának való, ezek alakban, színben és ízben is különböznek egymástól. Újabban tájainkon is terjed a kék (vagy lila) krumpli, ennek héjszíne piszkoskék, csírája sötétkék, húsa pedig márványosan lilás-kékes. Főként vegyes saláták díszeként szolgál, de nagyon egészséges, mert több hasznos anyagot tartalmaz, mint a klasszikus sárga. A Csehországból importált Valfi 2005 óta kapható nálunk is; ez a British Columbia Blue fajta hibridje. Nagyon finom főve (kásának), hasábburgonyának és burgonyasziromnak, főtt krumpliként (salátába) a kisebb szemek valók, de ezeket nem szabad túlfőzni. A kék Valfi középkorai fajta, ültetése most időszerű. Természetes (kékes, sötét) színe is bizonyítottan antioxidáns hatású: egészségünket nagyjából úgy védi, mint a színben hozzá hasonló zöldségek (például a cékla, a vörös káposzta) vagy gyümölcsök (a gránátalma, a szeder és az áfonya). A természetes sötét színüket adó flavonoidok és az antocianin rákmegelőző hatásúak, de az agyműködést és a vérkeringést is javítják, valamint a látásra is jótékonyan hatnak.

Betakarításkor ügyeljünk arra, hogy valamivel sérülékenyebbek, mint hagyományos rokonai: a gumókat óvatosan kell felszedni, napos időben, vigyázni kell a héjukra, s legalább egy-két napig száraz, levegős helyen tárolni. A legjobb persze frissen. A nálunk könnyen beszerezhető kék (lila) fajták közt említhető még a Bergerac, ezt Hollandiából importáljuk. Ha módunkban áll, próbáljuk ki a konyhakertben ezeket a fajtákat is, étrendszínesítőnek is megteszik. (r)