Tavasz a könyvben

KENÉZ BORBÁLA

Idén oly soká jött a tavaszt, hogy még a tavaszi fáradtság is elmaradt. Ami a hideg napokon átsegített, nem más, mint Steven Bradley könyve (Fényképezte: Anne Hyde, fordította: Erdős Zsolt), a Tavasz a kertben. A Kreatív kézikönyvek sorozatnak – formáját, elgondolását és szerkezetét tekintve – ez a darabja is olyan, akár a többi: kevés és frappáns szöveg, sok kép, sok ábra, sok tervrajz. A kötése is kreatív: kemény táblás, de közepén acélspirálon forognak a lapok, vagyis bárhol (s bármilyen helyzetben) 180 foknál nagyobb szögbe is nyitható s úgy is hagyható anélkül, hogy a könyv vagy az oldalak megsínylenék, azonkívül némely oldala kihajtható, teret adva a nagyobb rajzoknak, a térképeknek, a finomabb részleteknek, a képzeletnek.

Ami lényegesebb: látnivaló, hogy maga a tárgy (mi mindenre képes az ember, ha beköszönt a tavasz, és ha van kertje) nem egyetlen szezonra szól; nincs az az ügyes ezermester, aki pár hónap alatt mindezt megvalósíthatná. Másrészt (s ezt a fölismerést ennek a mostani hosszú télnek köszönhetem) se tavasz, se kert nem szükséges hozzá: ez a kiadvány annyira megmozgatja az ember képzelőerejét, ugyanakkor olyan egyszerűnek, kézenfekvőnek és közelinek tűnik minden ötlete, meg annyira természetesnek az ötlettől a megvalósításáig vezető út, hogy az csaknem mesébe illő. Kedvenc fejezetem a fűszernövényes sétány, gondolatban meg is valósítottam. A megemelt virágágyásról is sokat olvastam már, de az itt bemutatott hatására biztos, hogy legalább egy ágyást én is megemelek az idén.

A fordítás, a kislexikon, a latin nevezéktan, az utalások és hivatkozások rendszere mind precíz munka. Az ember legszívesebben csak ilyen könyv alapján létrehozott kertben gondolkozna. Vagy, hosszúra nyúlt teleken – ilyen könyvet írna.

(Budapest, Magyar Könyvklub, 2005)