Salátahajtatás kevesebb vegyszerrel

A fejes saláta fogyasztása – mint általában a levélzöldségféléké – nagyon egészséges. Vitaminokban gazdagabb zöldségfélék léteznek ugyan, de a saláta – hasonlóan a többi levélzöldségféléhez – számos fontos, az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen ásványi anyagot tartalmaz, és kiváló étrendi hatásánál fogva elősegíti az emésztést.

A hajtatott fejes salátát számos betegség fenyegeti, amik a teljes termést elpusztíthatják, ha nem védekezünk szakszerűen. Ezért a rendszeres permetezés elengedhetetlen. Ugyanakkor a rövid tenyészidő és a permetezőszerek viszonylagos hosszú várakozási ideje miatt nehéz az élelmezésügyi várakozási időt betartani. Ezért, ha nem kellő figyelemmel és gondossággal tervezzük meg a növényvédelmet, a hasznos primőr akár káros is lehet az egészségre.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy a saláta minden tekintetben az egészséges táplálkozást szolgálja? – vetődik fel a kérdés minden lelkiismeretes termesztőben.

Trágyázás, fajtaválasztás

A védekezés az előző növénykultúra letakarításával kezdődik. A lehullott, nem egyszer beteg leveleket gondosan össze kell szedni, a fóliasátorból kihordani és megsemmisíteni. Ennek az igen egyszerű, alapvetően fontos szabálynak nagyon sokan nem tesznek eleget, pedig a betegségek jelentős része így telel át a fóliák alatt. A beteg leveleken megtelepedett kórokozók a talajba forgatás után akár 4–5 évig is életképesek maradnak, és visszafertőznek. Csak indokolt esetben használjunk műtrágyát, lehetőség szerint végeztessünk talajvizsgálatot! A feleslegesen kiszórt nitrogén vagy foszfor nemcsak a költségeket növeli, de szennyezi a talajt, rontja a minőséget.

Talán minden tényező közül a legfontosabb a fajta kiválasztása. Az adott körülményeket (szaporítási időpont, ellenálló-képesség, termesztési mód, stb.) figyelembe vevő fajtaválasztással, egy sor olyan kedvezőtlen környezeti hatástól kíméljük meg a növényt, ami a betegségekkel szembeni ellenálló-képességet rontaná, a növény érzékenységét növelné. Az egyes fajtatulajdonságok tekintetében ha nem is ellentmondó, de mindenképpen eltérő igényeket támasztanak a termesztők, a fogyasztók és a kereskedők, azaz más-más tulajdonságot tartanak fontosabbnak vagy meghatározónak.

A fogyasztó a világoszöld levelű (szőke) salátát kedveli, ami nagy, kemény fejeket képez, és alul erősen záródó, széles alappal rendelkezik. Az utóbbi időszakban a nagyobb fejméretet tekintik a vásárlók a fontosabb fajtatulajdonságnak, és elsősorban ennek alapján választanak. Bár az EU-szabvány meglehetősen alacsony fejátlagtömeget ír elő, a hazai piacon 200–250 grammos súly alatt nem lehet salátát értékesíteni. A fogyasztó a vékonyabb levelű, zsengébb salátát keresi, szemben a kereskedővel, aki a tartóssága, pultállósága miatt a vastagabb levelűeket részesíti előnyben. Ezek lassabban fonnyadnak, a frissességüket lényegesen tovább képesek megőrizni.

A téli hónapokban közismerten rosszak a fényviszonyok, nemcsak rövidek a nappalok, de a napfény ereje is gyenge, ami lassítja a saláta fejesedését és rontja a fej minőségét (ilyen körülmények között csak laza fejeket fejleszt a növény). A kifejezetten gyenge fényviszonyokra nemesített fajták azonban a téli, fényszegény körülmények ellenére is jól fejesednek.

Fontos követelménynek tekinthető a kereskedelem és a fogyasztók részéről a fej zártsága és tömöttsége, ugyanakkor a termesztők körében ismert, hogy az ilyen fajták hajlamosabbak a különböző élettani betegségekre.

A széles alap az úgynevezett „ládatöltő” fajták fontos tulajdonsága, ezeket a kereskedők és a termesztők egyaránt kedvelik. A jól záródó alapú fajták jobban ellenállnak a botrítiszes és a szklerotíniás betegségeknek, egyszerűbb a növényvédelmük, kevesebbet kell őket permetezni. Hasonló okok miatt kedvezőbb a felfelé álló levelű fajták hajtatása az elterülő levélzetet nevelőkkel szemben.

Palántanevelés, ültetés

A palántákat mindig fertőtlenített, új közegben neveljük, erre a tőzegek a legalkalmasabbak. A tápanyagtartalmukat műtrágyák bekeverésével alakítsuk a kívánt szintre. Az esetleges fertőzöttségük miatt alkalmatlanok viszont a célra a fóliákból, szaporítóládákból, cserepekből kikerült úgynevezett kerti földek, amiket már használtak termesztésre. A tűzdelésig négyzetméterenként 2–3 ezer növény nevelhető fel, a tűzdelést követően pedig – 4x4-es tápkockákkal számolva – körülbelül 600 palánta. Ennél sűrűbb vetés vagy kisebb tápkocka használata mellett nehezebb a növényvédelem, a betegségek jobban terjednek.

Törekedjünk arra, hogy már a palántaneveléskor, de a hajtatás során is minél több fény érje a növényeket. Ezért lehetőség szerint tiszta fóliát használjunk, a belső takarót, amint lehet, távolítsuk el, és 22,5 x 22,5 vagy 20 x 25 cm-nél ne ültessük sűrűbbre a palántákat.

Ültetéskor a tápkockának legfeljebb a fele, de jobb ha csak a harmada kerül a talajba, így a levelek nem érintkeznek a nedves talajfelülettel. A sekély ültetés az egyik leghatékonyabb módja a növényvédelemnek. Nagyon sok múlik a szellőztetésen. A magas páratartalom kedvez a gombás és a baktériumos betegségek terjedésének. Nap közben sokat szellőztessünk, a páratartalmat lehetőség szerint 80% fölé ne engedjük!

Nagy melegben lazul a növény szövetállománya, ami a kórokozók szempontjából kedvező – arról nem is beszélve, hogy rosszabbul fejesedik a saláta, és tömör fej helyett csak nagy leveleket hoz. Ezért a fényszegény téli időszakban nappal csak 16–18 oC-ot tartsunk, és csak a melegebb, fényesebb áprilisban emeljük a hőmérsékletet 18–20 oC-ra, erős napsütés alkalmával 22–25 oC-ra. Az éjszakai hőmérséklet borult időt követően 5–8 oC, napos idő után 6–10 oC legyen. Lehetőleg a déli órákban öntözzünk, amikor a növények gyorsabban felszáradnak. Az esti öntözés után ugyanis hosszú ideig nedvesen maradnak a levelek, és ezzel igen kedvező feltételt teremtünk a gombás betegségek gyors felszaporodásának.

Palántabetegségek ellen

A közismert és veszélyes gombás betegségek ellen – salátaperonoszpóra, botrítiszes rothadás, szklerotíniás gombás betegség – növényvédő szerekkel kell védekezni, de a permetezések számát jelentős mértékben csökkenthetjük a fent említett agrotechnikai módszerekkel. Ha úgy változtatjuk meg a környezeti tényezőket és a termesztési technológiát, hogy kedvezőtlen feltételeket teremtünk a kórokozó gombáknak, akkor csökkenthető a felhasznált vegyszermennyiség és javítható a növényvédő szerek hatásfoka. Van, amikor elkerülhetetlen a növényvédő szerek bevetése. ĺgy a palántanevelés idején mindenképpen célszerű a palántadőlés betegség ellen védekezni, amíg borús időben a salátaperonoszpóra ellen, párás, esős időjárás esetén pedig a botrítiszes rothadás ellen indokolt a védekezés. A fejesedés kezdetéig, illetve a később megjelenő rothadás esetén a rövidebb várakozási idejű készítmények ajánlottak. Hasonló vegyszerek használhatók az úgynevezett szklerotíniás betegség ellen is.

Késő tavasszal gondot okozhatnak a levéltetvek.