Parazitákkal a kártevők ellen

A gazdálkodó nem azért fáradozik, hogy az eredményt átengedje a kártevő szervezeteknek. A kertész mindig igyekezett termesztett növényeitől távol tartani az élősködő kórokozókat, baktériumokat, gombákat, rovarokat, atkákat stb. A védekezésben igazán hatásos eszközök csak a II. világháború után kerültek az ember kezébe az újonnan megjelenő növényvédő szerek formájában. Mivel ezek hatása gyors és totális volt, rövid idő alatt széles körben elterjedtek. Ekkor sokan megoldottnak látták a növényvédelem minden gondját, de nemsokára jött a felismerés: a károsítókat jól pusztító szereknek komoly hiányosságai vannak. ĺgy a mindent vegyszerrel megoldani kívánók mellet megjelentek a biotermesztés és az integrált növényvédelem hívei.

A biológiai védekezést alkalmazók csak természetes anyagokat akartak használni, de hamarosan felismerték, hogy a korszerű vegyszerek alkalmazása nélkül önmagában ez sem hoz ideális megoldást a növényvédelemben. A biotermékek piaca még ma is meglehetősen szűk, a kereslet irántuk szerényes és ha például az almamoly minden gyümölcsöt megrág és az lehullik a fáról, akkor egyetlen egy férges bioalmát sem tudunk eladni. Ha valaki a kipróbált és ismert hatású szerek helyett otthon „kotyvaszt” valamit, és azzal igyekszik visszaszorítani a nem kívánatos károkozókat, ne csodálkozzék azon, hogy nem éri el a szükséges eredményt, és csak beszennyezi növényeit.

A szakszerűen használt vegyszerek nem jelentenek olyan nagy veszélyt, mint azt gondolnánk. A hatóanyagok nem is elsősorban az ember, hanem sokkal inkább a környezet részére jelentenek veszélyt. Ugyanis használatuk során a kártevőkön élősködő és a kártevők tevékenységét korlátozó, számunkra hasznos rovarokat is elpusztítják. Ennek megakadályozását célozza az ún. integrált növényvédelem.

A termelőknek azt ajánljuk, hogy csak a gyakorlatban bevált és igazolt védekezési módszereket alkalmazzák. Ezek nem csak kémiai eljárások lehetnek. Kisebb területeken, például a mechanikai védekezés (a kapálás, a bogarak, hernyók összegyűjtése, esetleg szárnyasokkal, gyöngytyúkokkal való feletetése) sokszor jobb eredményt produkál, mint a vegyszer. A jövő útja azonban mindenképpen az integrált növényvédelem. Ez azt jelenti, hogy okszerűen és céltudatosan alkalmazzuk a vegyszeres növényvédelmet és a fentiekben leírt lehetőségeket, így a kártevők természetes ellenségeit megkímélve sokkal kevesebb vegyszert használunk majd és kevesebb permetezésre lesz szükség. A megtakarítás pénzben is mérhető. A hasznos paraziták bevonása a növények védelembe – ez a század integrált növényvédelmének az alapja. Az integrált növényvédelem másik üzenete az, hogy csak akkor, azzal és anynyiszor permetezzünk, amikor ez valóban szükséges.

Az integrált növényvédelmi módokat a következőképpen lehetne csoportosítani:

– az agrotechnikai növényvédelem – ilyen a laza ültetés, széljárta lombozat kialakítása, a helyes metszés és a megfelelő tápanyagellátás;

– a biológiai növényvédelem – a hasznos élőlények megóvása, ellenálló fajták nemesítése és termesztése;

– a kémiai védelem pedig a megfelelő szerek használatát jelenti.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi munkatársa