Ötletek biokertészkedőknek

A lisztharmat ellen szódabikarbónát, káliszappant, erősebb fertőzés esetén kéntartalmú szert használjunk. Az utóbbi csak 22°C alatt használható. Növényi levek közül erősítsünk csalánlével, permetezzünk zsályalével és zsurlófőzettel. A beteg növényrészeket azonnal távolítsuk el, hasonlóan a varasodással fertőzött részekhez. A varasodással csapadékos időjárás esetén számolhatunk. E kórokozó ellen elsődlegesen a növények erősítésére törekedjünk, használjunk csalánlevet, komposztkivonatot és a lisztharmatnál említett növényi leveket, erősebb fertőzés esetén réztartalmú szereket. A lehullott gyümölcsöt szedjük össze, ezzel csökkentjük a kórokozók és kártevők által okozott károk mértékét.

Megjelenhetnek a takácsatkák is az ültetvényben, amelyek a levelek fonáki részén szívogatnak és finom szövedéket képeznek. Különösen meleg, száraz időszakban szaporodnak el. A lisztharmat ellen használt kén egyedgyérítő hatású. A növényi levek (csalán, zsurló, varádics, fokhagyma) növényerősítő és kártevőriasztó hatásúak. A vegetációs időszakban használhatók engedélyezett, olajos szerek.

Július végén, augusztus elején jelenhetnek meg a fás gyümölcstermő növények hajtásvégein az amerikai fehér szövőlepke hernyófészkei. A hernyók eleinte együtt maradnak. A lombkártételt addig kell megakadályozni, amíg a hernyók csoportosan élnek. A hernyófészkeket vágjuk le és égessük el. A hernyók ellen engedélyezett szereken túl használhatunk növényi kivonatokat is (varádics, üröm).

A nagy termést ígérő ágakat támasszuk alá, mert a szélvihar ezekben könnyen ágtörést okoz. A letört ág fertőzési kaput is jelent.

Augusztusban számíthatunk a kaliforniai pajzstetű második nemzedékének megjelenésével. Ez a kártevő is minden fás növényre veszélyt jelent. Ebben az időszakban a kártevő egyedei főleg a gyümölcsöt károsítják, szívogatásuk következtében a pajzs körül piros lázfolt jelentkezik, és a növény gyengén fejlődik. A károsított részeket (ág, vessző, hajtás, levél, gyümölcs) távolítsuk el, és a koronát tartsuk szellősen. A kártevő egyedszáma gyéríthető káliszappannal, kéntartalmú szerekkel és engedélyezett növényi kivonatokkal.

Számoljunk az almamoly nyári nemzedékének rajzására, mely előrejelezhető fény-, cefre-, és feromoncsapdával. A fákon rendszeresen cseréljük az almamolyfogó öveket. A lehullott gyümölcsöt szedjük össze. Az almán kívül elsődleges tápnövénye a dió, de károsíthatja a körtét, birset, naspolyát, kajszit, szilvát és a mandulát is.

Körte esetében az almánál sorolt betegségeken, kártevőkön kívül a körtelevélbolhák okozhatnak károkat. Megelőzésképpen a vízhajtásképződést akadályozzuk meg, és a károsított hajtásokat távolítsuk el, szellős korona kialakítására törekedjünk. Növényi levek közül készíthetünk permetet a csalánból, ürömből, fokhagymából, varádicsból és zsurlóból. Az engedélyezett készítmények közül a levéltetvek ellen használt szerek használhatók.

Az őszibarack és a kajszi esetében a keleti gyümölcsmoly, barackmoly és a monília a fő betegségforrások. A keleti gyümölcsmoly harmadik lárvanemzedéke és a barackmoly tömegesen károsíthatja a gyümölcsöt. Ezek elősegítik a moníliafertőzést. A hernyók ellen engedélyezett szerek használhatók. A moníliafertőzés megelőzése érdekében a gyümölcsöket ritkítsuk ki, azok ne érjenek egymáshoz, védekezzünk a hernyók ellen, a növényi levek közül tormalevelet és zsurlót használjunk. A lehullott gyümölcsöket szedjük össze. Kajszinál a gutaütés miatt lehetőleg most metsszük a fákat.

Augusztus közepétől figyeljük a csonthéjas fák törzsén a kéregmoly kiálló bábingeit, amely a rajzás kezdetét jelzi. Ekkor feromoncsapdák is kihelyezhetők. A szilvamoly rajzását feromoncsapdával figyeljük. Az idő előtt lehullott szilvát szedjük össze. Ha a termés féloldalasan fejlődik, gyakran mézgafolyás jelentkezik rajta. Július-szeptember között helyezzünk ki hernyófogó öveket a fák törzsére. Diónál szintén helyezzünk fel a fák törzsére a hullámpapírból készült hernyófogó öveket.

Szamócaágyasokat betegségmegelőzés céljából tisztítsuk ki és a talajt lazítsuk fel. Lehetséges károsítók: szamócaatka, sodrómolyok, levéldarázs álhernyók, korokozók közül a levélfoltosságok. A szamócavincellérek lárvái a talajban a gyökereket károsíthatják, talajmunkával kedvezőtlenebb feltételeket teremtünk számukra.

Málnánál a szüret utáni mechanikai növényvédelmi eljárások végrehajtása elengedhetetlen. Először a tövek letermett részeit kell eltávolítani, mert tápanyagot vonnak el és akadályozzák a hajtások beérését, a termőrügyek kialakulását. A vesszőfoltosságokkal, gubacsszúnyoggal károsított hajtásokat is el kell távolítani. A vesszőfoltosságok ellen csapadékos nyárutón szükséges lehet a rezes permetezés. Használható növényi levek: zsurló, csalán, kamilla és az üröm.

A ribiszkebokroknál is mechanikailag védekezzünk szüret után a károsítók ellen. Az üvegszárnyú ribiszkelepke július végéig rajzik, előre jelezhető feromon- és cefrecsapdával. A károsított vesszőket rendszeresen távolítsuk el. A rajzás kezdetén varádiccsal permetezzünk illatfedés céljából. A hernyók ellen engedélyezett szerek használhatók. (A Biokultára szaklap nyomán)