Októberi teendők a kertben – 1.

ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS

De azért nemigen dalolgat, mert annyi a dolga, mint az ebkapor. A legjobb tehát, ha számba veszi a teendőket, s idejéhez mérten beosztja a munkát: mi az, ami halaszthatatlan, s mi az, ami még ráér.

A sárgarépa, a fekete retek és a zeller

ellenáll az enyhe talaj menti fagyoknak, ezeket tehát még nem szükséges fölszednünk, föltéve, ha a villával próbaszerűen kifordított egyedeken drótféreg, rothadás vagy egyéb kártétel jeleit nem látjuk. A petrezselyem a telet is simán átvészeli: egy rövid félsornyit vagy pár tövet közel a konyhához meghagyhatunk, így levelét továbbra is szedhetjük, kora tavasszal pedig a gyökere is fölhasználható. Más módszer, hogy egy-két tövet nagyobb cserépbe átültetünk, beöntözzük, és hideg helyen tartjuk, például világos előszobában. Ennél azonban praktikusabb, ha kis cserépbe most szórunk magot (például fodros petrezselymet): tíz-tizenöt szemet a föld tetejére, meghintjük pici homokkal, megöntözzük, kitesszük a napra, két hét múlva kihajt, akkor behozzuk, az ablakpárkányon tartjuk. Kiásni és cserépbe ültetni igazából a kisebb zellergumót érdemes, gyökerére vigyázva, elhalt leveleitől megtisztítva. Világos helyen tavaszig ellátja konyhánkat friss zellerzölddel – mindig csak az oldalsó leveleit szedjük, a középsőknek (a szívleveleknek) nem eshet bántódásuk. A tárolásra szánt répát, petrezselymet, retket (pasztinákot) nem mossuk meg, lombját nem késsel vágjuk, kézzel csavarjuk le – a zellerét és a petrezselyemét el se dobjuk (szárítjuk, nyersen összevágva sóban tartósítjuk vagy lefagyasztjuk). Szedjük a fejes káposztát, száraz, hideg időben, valamint a kalarábét; a kelkáposzta még maradhat.

Kamra- és pincevizsga

Szemrevételezzük a már elraktározott terményeket. Előfordulhat, hogy legnagyobb igyekezetünk ellenére maradt az ép almák vagy a burgonya közt sérült is: az már romlani kezd. Az ilyen példányokat azonnal távolítsuk el az épek közül, nehogy a mellettük levők is kárát lássák. Köztudott, hogy az almát (nemkülönben a körtét) nem tároljuk egy helyiségben a krumplival. Nem mintha ártana neki, ellenkezőleg: a krumplinak még hasznára is lehet, mert csökkenti a csírázásra való hajlamát. Hanem mert az alma és a körte felveszi az összes idegen szagot, beleértve az összes zöldségét (a vöröshagymáét, a savanyú káposztáét, sőt a birsalmáét is). A lehető legroszszabb helye ott van az almának, ahol egészségre egyébként is káros anyagokat (üzemanyag, fűtőolaj, fáradt olaj, vegyszerek stb.) vagy benzinmotorokat (gépkocsi, benzinfűrész és -kaszáló) tartunk. Itt az alma ezek mérgező kipárolgását mind magába szívja.

Fokhagymát

október végéig ültethetünk. Az őszi ültetés előnye, hogy a gerezdek még az idén begyökeresednek, s az első tavaszi enyhülésre már fejlődésnek is indulhatnak. Fokhagymát akkor is ültessünk, ha éppenséggel nem szeretjük, s oda is, ahol egyébként látszólag semmi keresnivalója: salátasorokba; rózsák és nárciszok közé; kerítés mellé a majdani futóbab szegélyeként; jelöljük ki vele a tervezett ágyások (pl. a paprikáé) peremét vagy négy sarkát. A fokhagyma ugyanis sok más veteményünknek s növényünknek lehet s lesz is védőbástyája. Ha módunkban áll, az ültetőanyagot csávázzuk a fonálférgek ellen kéntartalmú szerben – ajánlott: a hagyományos Sulka (kalcium-poliszulfid) vizes oldata (1 literhez 50 ml). S ha már egyszer csávázunk, végezzük el ugyanezt gombabetegségek ellen is – ajánlott: a Mirage 45 EC, a Spartakus vagy a Sportak HF oldata (1 literhez 4 ml). A két csávázás nem végezhető egyszerre, és a sorrend sem mindegy, előbb a Sulkában áztatjuk a gerezdeket (12 órát), megszáradásuk után a gombaölők valamelyikében. Ha fokhagymacsávázásra adtuk fejünk, a bekevert levekben (ugyanazokban: nem kell újat készítenünk) áztassuk fél-fél napig a kiszedett kardvirághagymákat is. Ha a kardvirágunkat idén gladiólusztripsz (Taeniothrips simplex) támadta meg (tünete: rojtosra lyuggatott szár és virág), gumóját csávázhatjuk az ellen is – ajánlott rovarölő: Dursban 480 EC, 1 literhez 2 ml; az áztatás ideje: 30 perc.

A krizantémnak

már színesek a bimbói, némelyik pedig éppen nyílik. Ha jó helye volt, valószínűleg semmi baja, ha nem gondoztuk, elképzelhető, hogy ki se lát a betegségekből. Leggyakoribb gondjai: a szeptóriás levélfoltosság (barnás-feketés foltok az alsó levelektől felfelé; a fehérrozsda (a levél színén felül apró sárgás pöttyök, fonákján világosak); levéltetvek (feketék, füzérszerűen bevonják a hajtások végeit); poloskák (apró lyukak a zsenge levélen, melyek később összeállnak és a bimbót is elcsúfítják); krizantém-fonálféreg (hosszúkás barna foltok a levél erezete mentén). A korai szakaszban felfedezett kártétel még orvosolható, a megelőzés legfontosabb feltétele a tövek ritkasága, alulról öntözése, a termesztőhely gyakori váltogatása, az idegen helyről származó tő alapos átvizsgálása. Levélfoltosság és fehérrozsda ellen a Dithane DG NeoTec és a Novozir MN 80-as megfelelő, tetvek ellen a Pirimor 50 WG, poloskák ellen a Bi 58 EC, fonálféreg ellen nincs engedélyezett vegyszer.

Vegyszerek nélkül

védekezünk a kis és nagy téliaraszoló ellen. Tavaszi kártételét úgy akadályozzuk meg, hogy most lassan száradó ragasztóval (vagy bármilyen egyéb ragacsos keneccsel) bekent papírövet erősítünk mellmagasságban a kajszi- és a cseresznyefa törzsére. Az ilyenkor rajzó lepkerajok nőstényei nem tudnak repülni, mert nincs teljesen kifejlődve a szárnyuk, ezért a törzsön felfelé araszolva másznak a gyümölcsfa koronájába, hogy a fiatal vesszőkre lerakják áttelelő tojásaikat. A ragadós körgallérral mindet összefoghatjuk – decemberben leszedjük az öveket vagy gallérokat s eltüzeljük őket.

Saláta, hagyma

Most ültetjük az áttelelő téli salátát. A néhány hetes (egy hónapos) palántákat egymástól és soronként is 25 centiméterre szúrjuk le. Az áttelelés esélyei nagyon időjárásfüggőek: segíthetünk a természetnek azzal, ha fokozott hideg-ellenállású fajta magból neveltük a palántákat. Ha tavasszal korábban szeretnénk zöldhagymát enni, azt is most ültessük. A célnak a 2 cm-nél nagyobb átmérőjű dughagyma felel meg: az sokszor már a hó alatt fejlődésnek indul. Csak a friss zöld száráért termesztjük, később ugyanis felmagzik.

Ha ügyesek voltunk, időnkből futja egy kis őszi pincézésre (vagy dalra) is. (g)