Ne halogassuk tovább a metszést!

A metszés végzése során figyeljünk az előző évi fertőzések, károsítások maradványainak eltávolítására. Tavaly a gombabetegségek súlyosan károsították fáinkat, s ennek nyomait most is ott láthatjuk kertünkben. Több károsító ott telel a vesszőkön, a rügyekben, vagy éppen a megfertőzött koronarészekben, s ott látjuk még a moníliás gyümölcsmúmiákat is. A kártevők számára inkább az őszi időjárás volt a kedvező, ekkor ezek elszaporodtak fáinkon, s oda rakták telelő alakjaikat (pl. levéltetű-, atkatojások). A gyümölcs súlya alatt letörhetett a vessző, gally, de mi magunk is letörhettük azokat a szüret során. Tehát vágjuk le a sérült, törött ágrészeket!

Szintén metsszük le a beteg, láthatóan fertőzött részeket! Ilyen például a lisztharmatos vesszők fertőzött végei almán, a moníliás vesszők meggyen (csonthéjasokon), a sztigminás levéllyukacsosodás kórokozóját hordozó rügyek a vessző darabjával (őszibarackon). Továbbá mindenképpen távolítsuk el a levéltetű károsítás tüneteit tartalmazó hajtásvégeket (odaszáradt csavart levelek), valamint a telelő tojások, pajzstetvek jelenlétére mutató koszos bevonatos vesszőket. Ha a csonthéjasok mézgásodnak, keressük annak kiváltó okát. Ha megtaláltuk azt fertőzés vagy rovarkártétel formájában, vágjuk vissza az ágrészt az egészséges részig.

Aki a szüret után nem vágta ki a letermett málnavesszőket, annak gyorsan pótolni kell ezt, s vele együtt a beteg vesszőket is kivághatja. A betegség például hosszanti, ovális foltok, dudorok vagy gubacsok formájában látható a vesszőn. A köszméte tavaly fejlődött vesszőin láthatjuk az amerikai lisztharmat piszkos szürkés bevonatát, ezt is vágjuk le.

A metszést mindig kövesse sebkezelés. A jó sebkezelő paszta jó bevonóképességű és tartós hatású, a benne lévő növényvédő szer hatóanyaga erősíti a védelmet. Annál jobb az eredmény, minél több sebzést kezelünk, de minimum a gally méretű részek vágási felületét kell bekenni, ellenkező esetben súlyos kárral fenyegető fertőzések alakulhatnak ki.

Régebben metszéskor elvégezték a kéregkaparást is, ezzel csökkentve a kéreg repedéseiben telelő kártevők tömegét. Ma már egyrészt az üzemi ültetvények méreteiből adódóan, másrészt a növényvédőszer-választék bővülésével a kéregápolás jelentősége csökkent. Ennek ellenére kiskertekben, néhány fa ápolására ajánlom elvégezni. Bizonyos esetekben igen jó hatékonyságú – például a telelő gyapjaslepke tojáscsomók, a kéreg repedéseiben telelő molylárvák (szövedékben, gubóban) lekaparása, megsemmisítése hatékony védekezés ellenük. Összességében elmondható: a termőegyensúly kialakításával, fáink jó kondíciójának fenntartásával, szellős, benapozható korona kialakításával és a fertőzött részek eltávolításával megalapozhatjuk növényeink hosszú távú egészségét és jó termését.

Nagy kérdés, hogy mi legyen a levágott részekkel. Alapvetően ezek jelentős hányada beteg, kór-okozót, kártevőt hordoz. Sajnos azzal, hogy ezeket levágtuk, a növényeink innen történő megfertőzését még nem zártuk ki. El kell távolítani a levágott részeket a kertünkből. Legáltalánosabban elégetéssel teszik ezt, de lehetséges az elszállítás is. Nem jó megoldás viszont a komposztálás, mert a kórokozók, kártevők onnan kiszabadulva megfertőzhetik egészséges növényeinket.

A szerző a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal munkatársa

Miért kell a metszési sebet kezelni?

A metszés, a feleslege ágak lefűrészelése nyomán sebek keletkeznek a fákon. A nyitott edénynylábok útján sokféle mikroorganizmus kerülhet a szövetekbe. Ezt kell a sebek kezelésével megakadályozni. A fűrészelt, durva felszínű sebeket először éles késsel (kacorral) simára kell faragni, majd pedig sebkezelő anyaggal be kell kenni. Ez az anyag légmentesen és vízmentesen lezárja az edénynyalábokat és megakadályozza a gombaspórák és a baktériumok behatolását. A sebek bekenését kétszer, esetleg háromszor meg kell ismételni, mert a védőréteg idővel lekopik. Sebkezelő anyagok a szakboltokban kaphatók. (Bálint György, A kíváncsi kertész)