Muskátli tavaszi megújítása

A kerti vagy övös muskátlik még a szakszerű téli tárolás után is teljesen élettelennek tűnnek, valósággal összeaszalódnak. Kiültetésük első lépése ezért mindig több órás vízben áztatás legyen.

Ezután egy kis kozmetikázás következzen. Elsőként éles késsel azokat a hajtásokat kell levágni a még élő részről, amelyek tönkrementek vagy pusztulásnak indultak. A nyurga, csak a csúcsukon leveles hajtásokat is legjobb a tőrészük közelében visszavágni. A fényszegénységben nőtt cérnavékony, sápadt, kis levelű hajtásokat is ajánlatos megkurtítani, az elsárgult vagy sárguló leveleket le kell szedni, és a kifejlődött virágbimbókat sem érdemes megtartani. A levelesen maradt töveket a tőrészüktől néhány centiméterre vágjuk vissza, ezzel késztethetők arra, hogy a rejtett rügyekből kihajtva újra szép bokros, formás alakúra fejlődjenek, dúsan virágozzanak. A visszavágás biztonságosabb akkor, mikor már újra hajtani kezdenek. Minél fiatalabbak a tövek, annál gazdagabban virágoznak majd visszavágásukat követően.

Sokan a borostyánlevelű, ill. a futómuskátlit a gyökérnyaktól 5-6 cm-re visszavágják, mondván; így jobban fejlődik. Mások tapasztalata szerint – a közönséges vagy kerti muskátlival szemben – a futómuskátli akkor virágzik igazán dúsan, ha az idős hajtások csaknem egészét sikerül átteleltetni. A megkurtított muskátlitöveket legjobb kivenni a tartóedényükből, hogy az abban lévő földet legalább részben ki tudjuk cserélni. A cserépben nevelteket viszont csak akkor érdemes átültetni friss földbe, ha beültetésükkor nem jó földet használtunk. Ellenkező esetben legfeljebb csak a felső – rendszerint már cserepesedett, zöld mohokkal ellepett – földrétegüket elegendő lehántani, és helyébe friss, tápdús földet vagy földszerűvé érett trágyát teríteni. A megújítással egyidejűleg elvégezhető bujtás a legbiztonságosabb szaporítási mód. Legegyszerűbb a nagyon hosszúra nyúlt rugalmas hajtások lehajlítása közvetlenül a cserépben. A szakszerűen feltöltött cserépbe előbb vízgyűjtő sóderréteget öntsünk, majd erre enyhén nyirkos, tőzeges földet terítsünk. A cserép egyharmad mélységéig lebujtatott hajtásról a felesleges leveleket, a levélnyél tövében lévő pálhalevelekkel együtt távolítsuk el, nehogy rothadást idézzenek elő. A hajtás csúcsának szabadon kell maradnia. A hajtásképződés megindulása és annak gyorsasága elsősorban a hőmérsékleti viszonyoktól függ. A bújtatással létrehozott új növény önállósító hajtáslevágásával meg kell várni a jó gyökeresedést.

A borostyánlevelű, illetve a futó muskátli levágott zömök, egészséges hajtásdarabjai is meggyökereztethetők. A hosszabb hajtásokat csúcsuktól legfeljebb kis arasznyi hosszúra hagyjuk, ezek még fel is darabolhatók két-három ízes részre. Egy napos fonnyadás után dugványozzuk el, esetleg egyszerűen csak állítsuk tiszta csapvízbe, ahol három-négy hét alatt meggyökeresedik, feltéve, hogy nincs túl hűvös vagy fényszegény helyen.

A futómuskátli dugványok áttört falú, rácsos kis műanyag cserépben gyökeresednek igazán jól. Ezt rostos tőzeg és homok egyenlő arányú keverékével, vagy kevés homokkal kevert, nem trágyás kerti földdel célszerű feltölteni. A meggyökeresedett dugványok a rácscseréppel együtt kerülhetnek két mérettel nagyobb cserépbe, megfelelő földkeverékbe. A házi készítésű muskátliföld legjobb kiindulási alapja a fekete tőzeg és a jó kerti föld egyenlő arányú keveréke. Ehhez lazítóként egy tized arányban homok vagy perlit keverhető, és literenként fél deka tartós hatású műtrágya is kerüljön bele, jól elkeverve.

A megújított muskátli tövek minél világosabb, de ne erősen tűző napos, meleg helyre kerüljenek. A fokozatosan melegedő időjárásban egyre bőségesebb szellőzést kapjanak; legjobb közvetlenül az ablak előtt vagy az ablakközben elhelyezni őket. A déli erős naptól árnyékolással védjük őket. Ha földjük kiszáradna, langyos vízzel addig öntözzük, amíg teljesen át nem nyirkosodik. Öntözésnél a levelek lehetőleg maradjanak szárazon, a levelekre kerülő víz ugyanis pusztulást idézhet elő, akárcsak a cserépben meggyűlt víz is.

A sárguló leveleket szedjük le, különben ezek is további fertőzések kiindulóhelyei lehetnek. A kifejlődő virágbimbók legalább egy részét is a legjobb még kezdetekben kitörni. A virágok ebben a stádiumban ugyanis csak a kívánatos növekedést gyengítenék a tápanyagelvonásukkal. Amikor az idő melegebbre fordul, nyugodtan kirakhatjuk az előkezelt muskátlis töveket a szabadba. Először csak nappalra, majd a melegedés erősödésével már éjszakára is kint hagyhatjuk a virágosládákat. Ha végleges helyére került, őszig kertünk díszévé válik.

A tartóedény kiválasztásakor nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a muskátlik nem kedvelik az edényben megrekedt ún. pangó vizet. Ezért a legfontosabb, hogy az edény alján legyen egy kifolyónyílás, ahol a felesleges öntözővíz távozhat. Ha műanyag ládákat választunk nekik, inkább a szélesebb, 20 cm-est javasoljuk. Ennek oka, hogy ha a ládába több virágföld kerül, így jobban táplálja a gyökereket, valamint védi a növényt a túlzott felhevüléstől is nagy nyári melegek idején. A kiválasztott tárolóedény színe és formája önkényesen választható. Egyetlen tényezőre kell csak odafigyelni: a tárolóedény ne legyen a növényre ártalmas bevonatú: pl. réz, ón, cink stb.

A helyválasztás legfőbb szempontja, hogy a muskátlik szubtrópusi származásuk miatt sok napfényt és meleget igényelnek. Lakásunkban a legjobb hely számára a déli fekvésű ablak vagy erkély. Levelei jól bírják a szikrázó napsütést, ám gyökerei a nagy hőségre kifejezetten érzékenyek.

Nagyon fontos, hogy megfelelő típusú virágföldet válasszunk a muskátliknak: leginkább a gazdag humusztartalmú, 1/3 részben agyagot is tartalmazó, finom morzsás szerkezetű földet kedvelik. Azért szükséges agyagos talajba ültetni, mert ez jobban megköti a tápanyagot, valamint a vizet is jobban raktározza. Az ideális földkémhatás 7,0-7,2 pH közötti. Ha már használt virágföldet szeretnénk újrahasznosítani, minden 10 liter virágföldhöz legfeljebb 70 gramm mennyiségű érett szerves trágya hozzákeverése szükséges.

Egy folyóméteren belül ötnél több tövet ne ültessünk. Függőtartóba (25 centiméteresbe) max. 3 tő futó- vagy félfutómuskátli szükséges. Ha más növényekkel akarjuk összeültetni, fokozottan érvényes a túl sűrű ültetés tiltása. Társai lehetnek: futó-csüngő petúnia, vasvirág és lobélia. (Ezermester)

Ültetési trükkök, tanácsok

Futómuskátlikat látványosságuk fokozása érdekében kissé ferdén, előredöntve kell ültetni. Az ültetés közben esetleg letört leveleket, virágokat mindenféleképp el kell távolítani. Az ültetést másnap óvatos beöntözés kövesse; hogy az esetleg megsérült hajszálgyökerek beszáradjanak, mire az öntözővízzel érintkeznek. Óvjuk a muskátlikat a nagy esőktől, viszontagságos időjárástól: készítsünk előtetőt, ahol szükségét érezzük.