Lágy és fás szárúak virágzás utáni ápolása

ÚJ SZÓ-HÍR

A tavasszal virágzó lágy vagy fás szárú növényeket tavasszal, virágzásuk után kell metszeni. Sokuk csak virága színével gyönyörködtet, mások az illatukkal is. Ha vázába metszünk belőlük, félig-meddig már megtettük, ami további egészséges fejlődésükhöz szükséges. De ennél valamivel több is kell.

A magasba törők (például az orgona) vagy a visszahajló szárúak (például a gyakorta aranyesőnek nevezett aranyfa; Forsythia) most alakíthatók: metszés híján felkopaszodnak, csak a legfelső hajtások végén virágoznak. Mindkettőből, az orgonából és az aranyfából is nevelhető törpe bokor, magas szélfogó sövény és szépen formált fa. A legfontosabb az elöregedett, vastag, többéves meddő fás részek tőből való eltávolítása: az orgonát fűrészelni kell, az odvas aranyfaág kitörhető. Egyszerű metszési módszer: minden második friss hajtást meghagyunk: ezek fognak jövőre virágozni, minden továbbit a legalsó oldalhajtásig vagy rügyig visszametszünk: ezek fognak elágazni – jövőre pedig fordítva.

Eltávolítjuk az elnyílt virágzatot, különben magot nevel, s terheli a tövet – nemcsak az orgona, a pünkösdi rózsa esetében is. Mind az orgona (vagy az aranyfa), mind a pünkösdi rózsa igénytelennek tartott, szárazságtűrőként ismert növény, ami igaz, de ha virágzás után folyamatosan öntözzük őket, egész más, buján növő és sűrűn virágzó tövet kapunk. Egyiken sem szabad őszig száraz levelet vagy netán hajtást látnunk, az már csaknem nagy felelőtlenség jele.

Ha a cserjék tövét nedvesen tartjuk, szaporításuk is könynyebb: az orgona annyi sarjat hajt, hogy alig győzzük ritkítani, az aranyfa lehajló ága pedig gyökeret ereszt. A lágy szárú bokroknak csak a tövét öntözzük, száraz időben folyamatosan. Ősszel aztán tőosztással szaporíthatók: a pünkösdi rózsának tűző napra van szüksége és sekély (7 cm-nél nem mélyebb) gödörre, a szívvirágnak félárnyékra. Az öntözött pünkösdi rózsa megőrzi üde zöld lombját, a szívvirág pedig késő nyárig új és új hatásokat meg virágokat hoz. (b)