Kecskét tartani élmény!

A termelői kedv növekedik, de elmondható, hogy olyan termékről van szó, amely sohasem lesz stratégiai ágazat, de hozzájárulhat a család megélhetéséhez és a vidék fejlődéséhez. A kecsketejből és a kecskehúsból készült termékeket sokan kedvelik, mert különlegesek, finomak és egészségesek is.

A kecske szerény befektetéssel sokféle terméket termel. Valamikor a szegény ember tehenének is nevezték, ami arra utalt, hogy ez az igénytelen állat konyhai hulladékon, illetve a többi állat számára értéktelen melléktermékeken megék, és biztosítja terményeit. Hasznosítja a beszántás előtti területeket, az ugarokat, a gizgazos és bokros meredek legelők silány növényzetét, a legtöbb házkörüli és gazdasági hulladékot, a fák lombjait, a növények leveleit és szárait. A legeltetési idényben célszerű legeltetni, ezáltal a tartása gazdaságos és egészséges lesz. Azt is tudni kell róla, hogy válogatós, az egyféle takarmányt hamar megunja, egy helyen keveset legel. Hamar odébbáll, így nagy területet bejár, amely során mozgásigényét is kielégíti. Érdemes más állatfajjal, például juhokkal együtt tartani.

Sokoldalú haszonállat

A kecske legnyagyobb haszna a tejtermelésben van. A testtömegéhez viszonyított tejtermelő képessége – évi tejhozama – testtömegének mintegy a tízszerese. Teje minőségét tekintve jobb, mint a tehéntej. A tejzsír apró zsírgolyócskái az emésztőenzimek számára hozzáférhetőbbek, ezáltal jobb az emészthetősége. A kecsketej színe fehér, az A-vitamin kész formában van jelen benne, tejfehérjében, létfontosságú aminosavakban, vitaminokban, ásványi sókban is rendkívül gazdag. Mentes a tejallergiáért felelős összetevőktől.

A kecskénél ritka a tuberkolózis, és mivel az állat a tejjel nem választja ki a betegség kórokozóját, TBC-mentes tejet termel. Az általános ellenálló képességet növelő tulajdonságának köszönhetően akár gyógyszerként is fogyasztható. A tejnek jellegzetes íze van, amitől sokan idegenkednek, de ízhibákat csak a helytelen tartási körülmények, a nem megfelelő takarmány és a rossz fejési mód eredményezhet. A kecsketejből készülő termékek, a különféle sajtok az ünnepi asztal legfinomabb fogásai lehetnek. Fogyasztása különsen ajánlott gyermekkorban, betegség utáni felépülés idején, idős korban és emésztési elégtelenség esetén. A természetgyógyászok szerint a szervezet méregtelenítésére is kiváló a kecsketejsavó-kúra. Szerepe van a modern, egészséges táplálkozásban is.

A kecskehús fehérjéket és létfontosságú aminosavakat tartalmaz. Energiában szegény, zsírtartalma fiatalkorban kisebb és idősebb korban is csak közepes. Könnyen emészthető, vitaminokban, ásványi sókban gazdag tápanyagforrás. Megfelel a korszerű modern konyha és az egészséges táplálkozás követelményeinek.

Szőre és bőre ipari nyersanyag. Trágyája kiváló szervestrágya, mivel ürüléke és vizelete környezetkímélőbb a többi négylábú haszonállatéhoz képest. Tartása, takarmányozása gazdaságosabb, higiénikusabb.

Jellemvonások és jegyek

Kecskét tartani egyben nagy élmény is: kedves, hálás, játékos természetével vidámságot hoz a család mindennapi életébe. A környezetéhez jó adaptációs képessége miatt kiválóan alkalmazkodik. Kedvezőtlen körülmények között is viszonylag jól tartható. A kisgyerekes családokban a gödölye és a kecskegida háziállatként is teljesen veszélytelen, de a falusi turizmusban, szórakoztatásban is kedvelt; a kecskefogatok pl. egyre népszerűbbek.

A kecskefajta kiválasztásakor vegyük figyelembe a morfológiai és fiziológiai tulajdonságokat. Tejtermelési célra tartott kecske esetében ügyeljünk arra, hogy mivel a tejtermelés öröklődő tulajdonság, a tenyészállomány kiválasztásakor az anyai és nagyanyai tejelőképességet is figyelembe kell venni. A kecskeállomány fajtatisztán ritka, rendszerint sok fajtából származik. Bélyegekben és tulajdonságokban ezért nagyon különböznek egymástól.

Hazánkban a fehér és a barna kecske terjedt el leginkább. A fajták közül legnagyobb számban szánentáli kecskét tartanak vidékeinken. Egyedei 50–60 kg tömegűek, fehér színűek. A nőstények mindig szarvatlanok, s legtöbbször a bak is suta. Az európai fajták közül ezek tejelnek a legjobban, tejtermelésük 500–800 liter. Az őshonos parlagi fajta is kedvelt. Szőrzetének színe fehér vagy őzszínű, többnyire szarvaltak, kisebb testűek, és kevesebb tejet termelnek.

A tejelő típusú kecske legyen erős testű és széles törzsű, telt, de nem túltáplált, nem túl hosszú, de erős lábú, mély, széles mellkasú, egyenes és széles hátú, finom fejű élénk szemekkel. A tejelőképességnek a tőgy a legfontosabb értékmérője. Tőgye legyen nagy és jó alakú, hátulról széles, jól függesztett és lefelé keskenyedő. A tőgyfelek egyformán legyenek fejlettek, megfelelő hosszúságú tőgybimbókkal, finom szőrzettel és rugalmas bőrrel. A túltenyésztett egyedekre a túl finom szőr, a kopaszodásra való hajlam, az áttetsző fül és a hosszú fej jellemző – ezek tenyésztésre alkalmatlanok. Hibának számít a csüngő tőgy is, amelynek függesztő szalagja ellazult, valamint a kicsi, szőrös „juhtőgy” is. A kifejlődött nőstények marmagassága 55–82 cm, legtöbbször 72–76 cm. A nőstények tömege 35–55 kg között alakul.

A bak származását is ismerni kell. Az utódok tejtermelése érdekében fontos, hogy a bak anyja is jó tejtermelő legyen. A bak legyen erőteljesebb, marmagassága 80–85 cm, a testtömege 15–25 kg-mal nehezebb a nőstényénél. Tekintete legyen élénk, kissé kimért, a feje nagyobb és szélesebb, teste zömökebb, végtagjai erősebbek. Szőrzete durvább, a hátán sörteszerű, szálkás. A herék egyenlően fejlettek, kemények, a herezacskó kicsit lógó. Hibának számít a hasfalhoz nőtt here. Legfontosabb kritérium a termékenyítő képesség. A kecskebak 6–7 éves koráig tenyészképes. Egy kifejlett bakra kézből való pároztatáskor 80–100, szabad pároztatásnál 30–40 anyát lehet besorolni. A rokontenyésztés elkerülése céljából 2–3 évente érdemes cserélni a tenyészbakot.

Gáspár Julianna állatenyésztő mérnök