Hogyan metsszük a kajszit?

Koronaformák

A kajszi metszésének legfontosabb feladata, hogy könnyen kezelhető koronaformát alakítsunk ki és tartsunk fenn, megőrizzük a korona egészségi állapotát, világossá, átláthatóvá tegyük a fát, valamint elősegítsük az évenkénti rendszeres, megfelelő mértékű megújulást. Ez azért fontos, mert a hoszszabb termőrészeken jobb minőségű gyümölcs terem. A fa korától függően beszélhetünk koronaalakító, fenntartó és ifjító metszésről. A koronaalakítás az ültetéstől a termőre fordulásig tart, általában 4–5 éven keresztül. A kialakítandó koronaformát már jóval az ültetés előtt, a tervezéskor ki kell választani, igényeinket ajánlatos a faiskolával is egyeztetni. Magyarországon elterjedt koronaforma a szabad vagy gömb korona, a kombinált, a váza és a Papp-féle ernyő korona. Más országokban használt koronák közé tartozik a termőkaros orsó, a kompakt váza, a karcsúorsó, a Bouche-Thomas sövény, a Palmetta sövény és a Lepage sövény. Az újabb koronaformák (pl. kompakt váza, karcsúorsó és a sövények) számos előnyük mellett jóval több munkát és ráfordítást, intenzívebb művelést igényelnek, viszont általuk megbízhatóan termelhetünk kiváló minőségű gyümölcsöt.

Váza kialakítása

A kompakt váza koronaforma a legfigyelemreméltóbb közülük, mert kifejezetten a kézi szüretnek kedvez. A rendszeres metszéssel ez a koronaforma 1–2 évvel hamarabb termőre fordul a hagyományos nagy koronákhoz képest. Hektáronként 416-666 fát ültethetünk el a sor- és tőtávolság függvényében (5–6 x 3–4 méter). A feltörő növekedésű fajtáknál elegendő a kisebb térállás, amíg a széthajló fajtáknál a szélesebb térállást választjuk. Alacsony, 60–70 cm-es törzsmagasság fölött alakítjuk ki az 5–7 vázágat, melyeket 45 fok körüli szögben nevelünk. Az ennél meredekebb állású ágak később a termés súlya alatt letörhetnek, a laposabb szögű gallyak pedig megterhelődve a földre lehajlanak és a gépi művelést is akadályozzák. A fák teljes magassága 3,5–4 méter, így viszonylag könynyen metszhetők és szedhetők. A vázágakat fokozatosan neveljük ki, hogy erősek, teherbíróak legyenek és rajtuk megfelelő mennyiségű termőgally alakuljon ki.

A koronaalakító metszést az ültetést követő tavaszon rügyfakadáskor kezdjük. A suhángokat a törzsmagasság felett 6–7 rüggyel visszavágjuk. A koronás oltványoknál – ha a törzsmagasságuk megfelelő –, kiválasztjuk a vázágakat és erősségüktől függően felére-harmadára visszavágjuk, a sudarat eltávolítjuk.

Nyáron 20–25 cm-es hajtáshossznál eltávolítjuk a vázágak konkurenseit, valamint a korona belseje felé növő hajtásokat. Olyankor a nehezen elágazódó, felfelé törő ágrendszerű fajtákat pincírozzuk, elősegítve az elágazódást és a vázágak megerősödését.

A telepítés utáni első két évben kifejezetten fontos a törzstisztítás, akár 3–4 alkalommal is évente, később viszont már nemigen lesz rá szükség.

A termőre fordulásig minden évben úgy metsszük a fákat, hogy a vázágak továbbnevelése és elágaztatása mellett a világos és szellős koronában elegendő termőfelület alakuljon ki. A korona belsejében meghagyható kevés (3–4) vízhajtás, de ezeket 30–40 cm-es hosszúságúra metsszük vissza, így a hajtások a következő évben termőalapokká fejlődnek.

A nyári zöldmetszéssel a fölösleges hajtásokat és a vízhajtásokat távolítjuk el. Ennek a legjobb időpontja május-június, olyankor kézzel könnyen kitörhetők. A sebzés gyorsan beforrad, alapi rügyek nem maradnak, így nem késztetik további hajtásnevelésre a fát, mint amikor ollóval távolítjuk el őket. Pincírozással elősegíthetjük az elágazódást, a termőrügy-képzést és a korábbi termőre fordulást.

Fenntartjuk a termőegyensúlyt

A termőre fordult fa koronájának rendszeres évi metszésével és hajtásválogatásával fenntarthatjuk a termőegyensúlyt, amikor a fa növekedése és a termésképzés összhangban van, ezzel elkerülhető a szakaszos terméshozás.

A megfelelő évi hajtásnövekedés garantálja a rendszeres terméshozást, az elöregedett termőrészek folyamatos leváltása fiatalra pedig a nagy méretű és jól színeződő gyümölcsöket.

A metszést más eljárások is kiegészítik, amelyek növelik a hatékonyságát, például a hajtásválogatás és a pincírozás, valamint a sebkezelés és a nyesedékmunkák. A termőkori ápolás során a rendszeres metszés mellett a termésritkítás is elengedhetetlen a termőegyensúly fenntartásához és a piacképes gyümölcs termesztéséhez.

A metszés során levágott fás részekkel és a leszedett terméssel nagyon sok tápanyagot eltávolítunk az ültetvényből, aminek a rendszeres pótlása nagyon fontos, hogy a fák termőképessége sokáig fennmaradjon.

Eltávolítjuk a beteg, sérült ágakat, vesszőket, az egymást keresztező, egymáshoz érő gallyakat, a lehajló, vagy az erősen felfelé törő vesszőket, a korona belső része felé növő hajtásokat, vesszőket, valamint a vízhajtásokat. Az utóbbi kettőnek a korai eltávolításával megelőzhetjük a korona beárnyékolódását, valamint rengeteg tápanyagot spórolunk meg a fáknak, mert ezek a hajtások folytonos növekedésben vannak.

Ifjító metszés a jó erőnlétű, megújulásra képes idősebb fáknál alkalmazható. A metszés során nagyobb koronarészeket, gallyakat, vázágakat távolítunk el részben vagy teljesen. Az így erős kihajtásra, megújulásra késztetett fákon újra kialakítható a fiatalabb termőfelület. (A Kertészet és Szőlészet nyomán)