Gyerekkorától a szőlőben

Azért írtuk a fentiekben, hogy Zsigmond Gábor eddig a családi vállalkozás legfiatalabb tagja, mert ugyebár a család gyarapszik, és a legkisebbek is már ott sürgölődnek a szőlőben, vagy a borkészítésnél a borászatban. Így valószínűleg lesz, akinek átadják majd a stafétát, bár erről még korai beszélni, hiszen Gábor is még a fiatal gazdák sorát gyarapítja.

Elmondása szerint nem is igazán tudja, mi lett volna, ha nem a családi vállalkozást viszi tovább, hiszen Ipolynyéken majdnem mindenkinek volt szőlője, a szüret és a borkészítés mindennapos téma volt. Ha valahová el akart menni gyerekként, először a munkát kellett elvégezni, aztán jöhetett a szórakozás. És ez így is van rendjén, hiszen ennek köszönhetően szívta magába a szőlőtermesztés és borkészítés tudományát. Húgával, Gabriellával karöltve megőrizte az idősebb generáció hagyományait, de azt a mai kor kihívásaihoz igazítva viszi tovább. Gabriella az ipolynyéki dombtetőn lévő panzió vendégeiről gondoskodik – már amikor a járványhelyzet engedi a vendégek fogadását –, ő pedig a borkészítés mellett a marketingért is felel.

A tavalyi év itt is nehéz volt, bár a károkat még nem teljesen mérték fel, a borászat úgy 45%-os kieséssel számol. „A bor nem olyan, mint a sör, ezt leginkább társaságban fogyasztja az ember, éttermekben, vagy például borkóstolók alkalmával, nem lehet csak úgy felhajtani egy pohárral. A borfogyasztásnak sajátos kultúrája van, épp ezért a járványhelyzet ezt az ágazatot rendkívül súlyosan érintette” – mondja Zsigmond Gábor.

A fiatal borosgazda elmondta, nagyon nehéz lenne újításokról beszélni a jelenlegi időszakban, amikor még nem tudja senki, mi lesz a hazai szőlészet, borászat sorsa, mert ez az ágazat nagyon „piacfüggő”, és most az általános hangulat a félelem és a bezárkózottság. Ennek ellenére a lehetőségeikhez mérten újítanak. A 65 hektáros szőlőterületen összesen 14 fajtát termesztenek, itt is dominálnak a fehér fajták, és bár új fajtákat is telepítenek, hűek maradnak a régiekhez is. „Nem egyszerű megtalálni a piacot, de a minőség mindig keresett, és igazodni kell a változó körülményekhez, igényekhez. Az idősebb generáció inkább a régi fajtákhoz hű, a fiatalabb viszont az üde, fűszeresebb, aromásabb ízeket keresi, és nekik is eleget kell tenni” – magyarázza a boros gazda.

A Zsigmond pincészetnél egyébként az a szép, hogy a borkészítés és szőlőművelés hagyománya apáról fiúra szállt, és a Szlovákiában hatalmasnak számító terület ellenére megőrizte családias jellegét, ahol a nagypapa még mindig szeret tenni-venni a szőlő körül, úgy, mint fia és unokája, Gábor.

Ami a megművelt területet illeti, kötött, nehéz talajok jellemzik a vidéket, a talaj megóvása érdekében talajtakarót alkalmaznak minden második sorban, és ezt váltakozva cserélik minden évben. „A talajtakarás a szőlőben való munkát is könnyíti a csapadékosabb időjárás esetén, és a talajt is védi” – magyarázza Zsigmond Gábor.

Ami a tavalyi évjáratot illeti, végezetül még hozzátette, jól indult a szezon, a szőlő nagy részét még az esőzések előtt sikerült leszüretelni, és bár az őszi csapadékos időjárással meggyűlt a bajuk, nem okozott nagy károkat sem a minőségben, sem a mennyiségben, és a 2020-ast egy áltagosan jó évjáratnak lehet minősíteni.

(czm)