Gombabetegségek a hajtatásban

A megelőzést célzó intézkedések sorából kiemelkedik a beteg növények és növényi részek azonnali megsemmisítése. Kerüljük a túlöntözést, és ha kissé kockázatosnak is tűnik, de ésszerűen szellőztessünk. A rendszeres gyomirtással elkerülhetjük a gombabetegségeknek kedvező zárt növényállomány kialakulását. Tartózkodjunk továbbá minden olyan felesleges sérülést okozó tevékenységtől, amely kaput nyithat a kórokozóknak.

A növényi betegségeket gyakran a termesztő berendezések talajában felszaporodó és onnan fertőző gombák okozzák. Ezért a berendezés több éves használata után gondoskodnunk kell a talaj fertőtlenítéséről, vagy a fóliaházat idővel célszerű fertőzésmentes területre költöztetni.

A palántadőlést okozó gombacsoport

kórokozói a következők: Pythyum spp., Rhizoctonia solani, Fusarium spp., Alternaria alternata és Alternaria solani. E gombacsoport már a csirázástól a növény 6-7 leveles koráig megtámadja a palántákat. Gazdanövénykörük meglehetősen széles. Nálunk a palántaként nevelt zöldségeket fertőzik. A betegségnek kétféle megjelenési formája van, attól függően, hogy a kórokozók mikor támadják meg a növényt.

Ha a magvakat a gombák által fertőzött talajba vetjük, azok hiányosan kelnek ki, mert a csírakezdemények még a talajban elpusztulnak. A másik, jellegzetesebb károsítási forma, a már kikelt palántákon jelentkezik. A palánták talajjal érintkező gyökérnyaki része fertőződik, megbarnulva elvékonyodik, s a növény elszáradás nélkül kidől. Nedves körülmények között elrothad, szárazabb viszonyok között sötétre színeződik. A palánták a kórokozó gombák sugárirányú terjedésének megfelelően foltokban dőlnek ki. A kártétel a szaporítóládákban foltszerűen jelentkezik, ám a tápkockás palántanevelésben is előfordul.

Több védekezési módszer is létezik. Az egyik a takaróföld fertőtlenítése, amely történhet a következő gombaölő szerekkel: pl. Merpan 50 WP (0,25%), Dithane M 45, Novozir MN 80 vagy Previcur 607 SL (0,1%). A módszer előnye, hogy a kezelés után egy-két nappal vethetünk, ill. ültethetünk. A vegyszerek csak a talajban élő gombák ellen hatnak. A sikeres magvetés érdekében a magtakarás után öntözzük be a talajt ezzel az oldattal (10 l permetlé/négyzetméter). A tűzdelés utáni védelem hasonló, csupán a permetlé mennyisége változik (0,5-1 liter/m2).

Ha ennek ellenére a fertőzés felüti a fejét, a megtámadott növényeket haladéktalanul el kell távolítani. Az egészségeseket pedig növényvédő szeres oldattal bőségesen öntözzük be. Az állományvédelem érdekében nagyon fontos, hogy a higiéniai előírásokat betartsuk. A növények folyamatos figyelésével, a beteg növények eltávolításával csökkenthetjük a betegség terjedését, s ezzel a vegyszeres védekezések számát is. Nagyon fontos, hogy a termesztésre mindig egészséges szaporítóanyagot és fertőzésmentes vetőmagot használjunk!

A talaj általában a palántadőlés leggyakoribb fertőzési forrása. A sűrű vetés kedvez a kórokozó megjelenésének. A túlöntözés, ezáltal a talaj levegőtlenné válása, cserepesedése, a savanyú kémhatás (pH 6-6,5) valamint a fényhiány, szintén hajlamosító tényezőnek számít.

A fehérpenészes tőhervadás

a másik gyakori gombabetegség. Tünetei hasonlóak, a betegség talajból támad. A szártövön vizenyős foltok mutatkoznak, azokon fehér vattaszerű micéliumbevonat képződik. A tő lankad, végül elpusztul. A fehérpenészes tőhervadás az uborkában, paradicsomban, paprikában salátában, borsóban, hüvelyesekben és az olajos növényekben okozza a legnagyobb károkat.

A legtöbb hajtatóház talaja már fehérpenészes gombával fertőzödött. Mivel a kórokozó szintén a talajból támad, ellene a gyakorlatban egy olyan biokészítmény használható, amely a talajt „kitisztítja” a benne levő károsító gombaspóráktól. A Conithyrium minitans antagonista gombát tartalmazó, nálunk Contans WG néven forgalmazott szert ültetés előtt alkalmazzuk (4 dkg/ár). A Conithyrium minitans a gomba kitartó képletein élősködve szünteti meg a fertőzés forrását. A föld három évig mentes marad a súlyos gazdasági károkat eredményező fehérpenészes gombától.

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó