Fagykár csak helyenként

A tél kezdeti szakaszában csapadékos időjárásban volt részünk, decemberben a csapadék minden formájából kaptunk. A talaj felső rétegének vízkészlete elérte a teljes telítettséget, sőt sok helyen belvíz alakult ki. Ha sekély vízborítású területeken a víz teljes mélységében megfagy, a növények nem tudnak lélegezni, ezen a területen teljes, vagy nagy mértékű növénypusztulás várható. Ha napközben olvad, éjszaka pedig a talaj visszafagy, a fagyás során megemelkedik a felső talajréteg, s ezt a kis növények gyökerei nem tudják követni, elszakadnak.

Másik értékelendő szempont a hideg hatása. A növények károsodása alapvetően függ attól, hogy mennyire kemény a fagy és mennyi ideig tart ez a hatás, a növények hogyan készültek fel a télre, hótakaró védi-e az állományokat. Sokan emlékeznek rá, hogy 2005 őszén a növények sokáig zöldek maradtak, a fák egészen későn hullajtották le leveleiket. Ez azt is jelentette, hogy a hajtások későn értek be, illetve nem teljesen értek be. Ezen azért javított a tél eleji enyhe időszak. A nálunk honos növények általában tartósan elviselik a mínusz 15–20 C fokot, az ez alatti hőmérsékletet is kibírják néhány napig, de a hőmérséklet további csökkenésével egyre nagyobb a fagykár veszélye. A tél első felében növényeinket nem károsította hideghatás, a január 22. utáni kemény fagyok csak helyenként okoztak fagykárt, illetve a télre nem kellően felkészült, nem beérett vesszők, rügyek károsodtak.

A károsítókkal kapcsolatban meddő várakozás lenne, ha arra számítanánk, hogy a tél, a téli fagy majd „megtisztítja” növényeinket az ellenségeiktől. A kórokozók különböző alakban telelnek, pl. telelő spóra (oospóra, teleutospóra, stb.), amely rendkívül ellenálló. A peritéciumban, illetve kleisztotéciumban (termőtestekben) csak tél végén – tavasszal alakulnak ki az aszkuszok, és azokban az aszkospórák, melyek a tavaszi fertőzést elindítják. Az almalisztharmat micélium alakban telel a fertőzött vesszőkön, általában a csúcsi, vagy ahhoz közeli részeken. Ez károsodik a fagy hatására, de nem elhanyagolható mennyisége húzódik be a rügyek belsejébe, a pikkelylevelek alá, s az itt áttelelő micélium elég a tavaszi fertőzések elindításához. A gyümölcsmúmiák (álszklerociumok) szintén megfelelő védelmet biztosítanak a gomba átteleléséhez. A kártevők változatos formában, alakban telelnek, de általában jól bírják a hideget. A telelő tojások általában erős védelmet biztosítanak a majdan kikelő lárvának, ilyen alakban telelnek a levéltetvek, amerikai kukoricabogár (talajban), gyapjaslepke (külön védelmet biztosít a gyapjúszerű szőrcsomó bevonat a tojáscsomón), atkák, stb. A kifejlett rovar is ellenálló a tél hatásaival szemben, így telel pl. a körte-levélbolha.

Azok a kártevők, amelyek lárva alakban telelnek, valamilyen külön védelmet „találtak ki” maguknak. Az almamoly hernyója gubót készít, a cserebogár pajorja télen lejjebb húzódik a talajban, stb. A báb alakban történő telelés szintén megfelelő védelmet nyújt. A mezei pocok népesség tavaly ősszel felszaporodásnak indult, ugyanakkor ez a kártevő érzékeny a telelés körülményeire. Az enyhe, csapadékos időjárásban könnyebben megbetegszik, a száraz hideget jobban bírja. Most kapott mindkettőből, remélhetőleg a tavaszi népesség kisebb egyedszámú lesz. (T. M.)