Csonthéjasok nyárvégi védelme

A barackmoly tápnövénye a kajszi, az őszibarack, de előfordulhat a szilván, mandulán, cseresznyén és a meggyen egyaránt. A lárvája által károsított hajtások elszáradnak, tövüknél (kívülről) rendszerint mézgacsepp látható. A szüret után elvégezhető néhány kezeléssel a következő évi fertőzés mértékét azonban nem lehet egyértelműen befolyásolni, a bizonytalan hatás elérésére pedig – biológiai szempontokat is figyelembe véve – többnyire nem szoktak permetezni. Azonban környezetkímélő, integrált védekezés alkalmazásakor a tömeges tojásrakás idejére célszerű egy permetezést időzíteni, a diflubenzuron, teflubenzuron, fenoxikarb hatóanyagú készítmények közül érdemes választani.

Ha a kéregmoly fertőzöttség mértéke a védekezést szükségessé teszi, úgy szüret után, a korábban már elvégzett kezelések folytatásaként még egy alkalommal kell a kajszi-, cseresznye- és meggyfákat permetezni. Amennyiben indokolt, a csúcsrajzást követően kell a védekezést végrehajtani. A hagyományos védekezés keretében a szerves foszforsavészter, ill. az egyéb hatóanyagú készítmények kijuttatását a lárvák tömeges kelésének idejére, míg az integrált védekezés során a kitinszintézis-gátló készítményeket a tömeges tojásrakás idejére célszerű időzíteni. Az eljárás során úgy kell a permetezést végrehajtani, hogy a permetlé a vázágak alsó részét és a fák törzsét – egészen a gyökérnyaki részig – megfelelően befedje.

Nemcsak a kajszi, hanem az őszibarack esetében igen gyakoriak a nagymérvű gally- és ágelhalások, amelyek végül is a fa pusztulásához vezetnek. Ilyen tünetek között pusztul el számos gyümölcsösben a fák túlnyomó része. A betegség egyik jelentős kórokozója a Cytospora cyncta nevű gomba. A kórokozó a fás szövetekbe sérüléseken keresztül hatol be. A gyümölcs leszedése után a kocsány ízesülésének helyén képződő nagyszámú, apró sebfelületnek – a metszési felületek mellett – elhanyagolhatatlanul fontos szerepe lehet. Ennek lezárása, különösen az erősen fertőzött gyümölcsösökben, rendkívül jelentős lehet. Ma még ugyan nem szokásos, de fontos lehet a szüret, helyesebben egy-egy fajta szedésének befejezése után kaptán hatóanyagú készítménnyel permetezni. Erre a célra megfelelőek a szisztemikus fungicidek, mint a benomil hatóanyagú Fundazol.

A cseresznye és a meggy nyár végi, szüret utáni kémiai védelme a gyümölcsösök nagy részében szintén nem vált gyakorlattá, pedig sok esetben, a következő évi termés mennyiségének megóvása végett erre nagy szükség lenne. A védekezés intenzitásának – biológiai és gazdaságossági okok miatt – szoros összefüggésben kell lennie a kártevők és kórokozók elszaporodásának mértékével. E kultúrákban a füstösszárnyú levéldarázs (Caliroa cerasi) lárvái a nyár második felében jelentős mérvű lombkárosodást okozhatnak. Az első nemzedék egyedeinek száma lényegesen kisebb, az általuk okozott kár kevésbé feltűnő, s ezért a védekezés nem minden esetben tűnik szükségesnek. Ha más kártevő ellen is indokolt védekezni, megfelelő permetezéssel a füstösszárnyú levéldarázs egyedszámát is csökkenthetjük, ezzel a második nemzedék kártételét megelőzhetjük. Ez azért is könnyű feladat, mert a füstösszárnyú levéldarázs lárvája az inszekticidek többségével szemben érzékeny.

Augusztus utolsó harmadában a füstösszárnyú levéldarázs (Caliroa cerasi) ellen – most már közvetlenül a lombkárosodás megakadályozására – válhat szükségessé a védekezés. Ezt a kezelést célszerű úgy megoldani, hogy az alkalmazott készítmény egyúttal a kaliforniai pajzstetű ellen is hatásos legyen, ugyanis második nemzedékének lárvái ilyenkor tömegesen jelennek meg és telepednek le. Hosszú hatástartamú szerves foszforsavészter típusú inszekticidekkel jelentős mértékben gyéríthetők. Ha viszont a gyümölcsösben a kaliforniai pajzstetű-fertőzés nem észlelhető, akkor a füstösszárnyú levéldarázs ellen a leggazdaságosabban alkalmazható készítményt célszerű felhasználni.

A cseresznye és a meggy blumeriellás levélfoltossága (t: Blumeriella jaapii, a: Phloeosporella padi) káros mérvű elterjedésére különösen csapadékos időjárás esetén kell számítani. A tünetek csak a leveleken tapasztalhatók. A levelek színén nagy számban 2-3 mm-es lilásbarna, elmosódott szélű foltok láthatók. A levél fonákán a foltokon spóratelepek képződnek. A foltok között a levéllemez sárgul, a fertőzött levelek idő előtt lehullanak. Erős fertőzés esetén nyár végén csaknem teljes lombhullás is bekövetkezhet. A valós veszélyhelyzetnek megfelelő kémiai védelem cineb, mankoceb, propineb, benomil hatóanyagú fungicidekkel lehetséges, a permetezéseket lehetőleg hosszú hatástartamú készítménnyel augusztus közepéig, végéig folytassuk.