Csírázáskor igényli a legtöbb hőt

A brokkoli főleg a mediterrán éghajlatú országokban terjedt el, majd az első világháború után átkerült az Egyesült Államokba is, ahol a termőterülete ma már a karfiolét is meghaladja. Európában Spanyolország a legnagyobb termesztő, őt követi Nagy-Britannia és Olaszország. Térségünkben a 18. század végén jelent meg, és valószínűleg Olaszországon keresztül került régiónkba. Mindez azonban hosszú ideig nem járt a gyors elterjedésével, és a 20. század végéig meglehetősen ismeretlen maradt.

Gazdag vitaminforrás

A táplálkozásban betöltött szerepe fontosabb a karfiolénál, ugyanis a nagy mennyiségű A- és sok C-vitaminon (120 mg/100 g) kívül jelentős mértékben tartalmaz thiamint, riboflavint és ásványi sókat. A felhasználási területe változatos, mert levesnek, savanyúságnak és köretnek is elkészíthető, mivel hajtatással elnyújtható a friss fogyasztási időszaka, azt pedig még a hűtőipari áru is kiegészíti.

A brokkoli a karfiolhoz hasonlóan egyéves növény, fogyasztásra itt is az elhúsosodott virágzati szár és virágzat – rózsa – kerül, mely azonban nem fehér (habár olyan is van), hanem zöld. A főrózsa levágása után a levelek hónaljából odalrózsák fejlődnek, melyek 1–3 hét múlva szedhetők, de a méretüket tekintve már lényegesen kisebbek.

Környezeti- és tápanyagigénye

A környezeti igényei hasonlóak a karfioléhoz, de olyan körülmények között is termeszthető, ahol a karfiol már nem. Meszes talajon a vetésváltás nélkül termesztésre kevésbé érzékeny. Hőigénye közepes, hasonló a karfioléhoz, de a szélsőségeket jobban tűrik, a 25 °C feletti hőmérséklet sem károsítja, és mínusz 3–5 °C-ot is kibír. A csírázáskor van a legnagyobb szüksége a legmagasabb – 18–22 °C-os – hőmérsékletre, utána már 15–20 °C-on is jól fejlődik. Tartós melegben, 30 °C fölött a rózsák lazulnak, és levélátnövésre is számítani lehet. A fényigénye közepes, illetve nagy, de a túlságosan erős fény sem károsítja. Vízigénye nagy. Különösen palántáról szaporítva csak nagy vízadagokkal öntözve termeszthető, de az átmeneti vízhiányt jobban elviseli, mint a karfiol.

Tápanyagigénye a karfiolhoz hasonlóan nagy, különösen a tenyészidőszak vége felé igényel több nitrogént, amikor az oldalrózsákat fejleszti. A mikroelemek közül különösen a bór és a molibdén hiányára érzékeny. Előbbi esetben a rózsák elbarnulnak, a szár elszíneződik és benne üregesedés lép fel, míg utóbbinál a levél – az erek között – kihalványodik, elsárgul.

Milyen fajtát válasszunk?

A kereskedelemben vöröseslila, fehér és zöld fajtákat találunk. A vöröseslila rózsájú fajták a hűvösebb termőhelyekre és kötöttebb talajokra valók. Nálunk inkább a zöld rózsájú, ún. calabrese típusú fajták terjedtek el. A tenyészidő alapján korainak tekintjük az 55–66 napos, középérésűnek a 65–75 napos, késeinek a 75 napnál hosszabb tenyészidejű fajtákat.

A termesztéstechnológiai változatok közül a korai szabadföldi, a nyári és az őszi termesztést alkalmazzák. Palántaneveléssel és helyrevetéssel egyaránt szaporítható.

Korai termesztés esetén rövid tenyészidejű (55–65 napos) fajtát célszerű választani, a magokat február közepe táján vessük el tápkockába vagy tálcába, fűtött fóliasátorba. 5–6 hét alatt 500–600 palánta nevelhető fel négyzetméterenként. A kiültetés március végén–április elején történik 50 x 40–40 cm-es térállásra, a szedésre május–június végén kerül sor.

A nyári termesztéshez a szaporítás történhet palántáról vagy helyrevetéssel. A palántaneveléshez április elején még fűtetlen fóliasátorba, de április közepétől már szabadföldi ágyásokba is vethetjük a magot. A 4–5 hét alatt felnevelhető palántákat (400–500 db/m2) május, június elején ültethetjük ki, 60 x 40–50 cm-es tenyészterületre. Itt elsősorban a középhosszú tenyészidejű fajták jönnek számításba. Helyrevetés esetén a vetésidő 3–4 héttel korábbi a palánták kiültetéséhez viszonyítva. Az őszi termesztéshez a palántákat ugyancsak szabadföldi ágyásokban neveljük 4–4,5 hét alatt, amihez május vége, július közepe között vessünk. A palántákat június vége–augusztus közepe között ültethetjük, 60–70 x 40–50 cm-es sor- és tőtávolságra. A nagyobb térállás akkor ajánlott, ha oldalrózsákat is tervezünk szedni. Ennél a technológiai változatnál a szedés szeptember közepe, október közepe között várható. Ez az időzítés, a gyakori magas hőmérséklet miatt fellépő levélátnövés és rózsafellazulás kiküszöbölése érdekében valószínűleg későbbi időpontra fog eltolódni (a fajta tenyészidejétől függően október végére–november elejére). A rózsákat gazdasági érettségben szedjük, amikor elérték a végleges méretüket, de a bimbók még nem nyíltak ki. Az értékesítés történhet közvetlenül a levágott virágzati szárral együtt, és a rózsák szétszedésével. (A Kertészet és Szőlészet nyomában)

Brokkoli és paradicsom

Amerikai kutatók szerint a paradicsom és a brokkoli együttes fogyasztása segít a prosztatarák elleni harcban. A felmérés megállapította, hogy ha a két zöldség egyszerre van jelen a diétában, akkor erősebb a hatása, mintha külön fogyasztanák azokat. Az Illinois Egyetem kutatói úgy vélik, hogy a zöldségek különböző alkotóelemei más-más biológiai „csapás” mentén „együttműködnek” a rákos sejtek elleni támadásban. Ezért azt ajánlják, a férfiak rendszeresen, hetente három-öt alkalommal fogyasszák el egy nyers brokkoli háromnegyedét, és egyenek meg két-három paradicsomot. A kutatások szerint akik rendszeresen esznek friss paradicsomot, akár 40 százalékkal is csökkenthetik a prosztatarák kialakulásának kockázatát, a brokkoli kéntartalma pedig késlelteti a daganatok növekedését. (w)