A talajvizsgálat fontosságáról

A fizikai tulajdonságok mérése egyszerűbb és különböző hőmérők, páratartalom-mérők és folyamatos adatrögzítők, a víztartalom mérésére szolgáló tenzióméterek, valamint fénymérők állnak ma már a kertészkedők rendelkezésére. A fizikai tulajdonságok mérése és rögzítése általában nem okoz problémát. Célszerű azonban a mérőeszközöknek egy kis nyitott szekrényt készíteni, amely véd a tűző naptól és a közvetlen párásítástól.

A kémiai tulajdonságok közül figyelni kell az összes sótartalom (EC) mértékét és a pH-értéket, amelyet a termesztőközegben (talaj, tőzeg, kőzetgyapot, perlit, szivacs), öntözővízben, valamint a kijuttatásra kerülő tápoldatokban mérünk. A tápoldatok megfelelő pH-értéke (5,5–6,8) lehetővé teszi a növények számára az optimális tápanyagfelvételt. Az optimális kémhatás különösen fontos a hajtatásban, ahol alapvető követelmény, hogy a szükséges tápanyag a növény számára mindig könnyen felvehető formában rendelkezésére álljon. Az optimális tartománynak a 6–7ph-értéket tartjuk, de vannak, lehetnek kivételek is.

Ha a pH-érték túl magas, ezt ültetés előtt gipszpor adagolásával korrigálhatjuk, mérsékelhetjük. Ha a talaj túl lúgos, ajánlatos savanyító jellegű műtrágyákat választani, és ásványi anyagokat (például salétromsav, foszforsav stb.) adagolni a tápoldathoz. Ezzel a módszerrel nemegyszer sikerül a meghatározott értéket még a termesztés elkezdése előtt leszorítani a kívánt pH-értékre.

A kémiai tulajdonságok közül fontos szerep hárul továbbá a sótartalom (EC – Elektrical Conductivity-elektromos vezetőképesség) mérésére is. A talajok vezetőképessége a talajoldat összes sótartalmára utal. A növények érzékenyen, terméskieséssel és minőségi károsodással reagálnak a talaj magas sótartalmára. Ezért fontos ezt az értéket folyamatosan ellenőrizni. A sótartalom rendszeres mérése feltétlenül ajánlott, mivel a tápoldatok erősen befolyásolhatják azt. A kertészek többsége ezt rendszeresen meg is teszi; mert ma már léteznek zsebben hordható EC-mérők.

A zöldségfajok eltérően tűrik a sótartalmat. A legkisebb tűrőképességgel az uborka, a paprika bír, míg a paradicsom viszonylag sótűrő. A tápoldat megengedhető sótartalma adott, ezt nem ajánlatos túllépni. Sőt, adott fejlődési fázisban, hőmérsékleten, napfényenergiánál ezek az értékek különbözőek lehetnek.

Mérni kell az öntözővíz EC-jét is. Nagyon megnehezíti a megfelelő összetételű tápoldat összeállítását, ha az öntözővíz sótartalma magas. Ebben az esetben ajánlatos másik öntözővízforrást keresni.

Előfordulhat, hogy a tenyészidő alatt túl alacsony EC-értéket mérünk. Ez alacsony tápanyagkészletre utal, amit sürgősen pótolni kell. Ha viszont az EC-érték magas, akkor valamelyik tápanyag túlteng. A túl magas EC különösen veszélyes az uborkában, amely a legkevésbé sótűrő növény. Laza talajokon gyakoribb az alacsony sótartalom, de hibás trágyázási gyakorlat esetén a laza homoktalajon sokkal hamarabb kialakulhat a talajoldat magas sótartalma, amit már nehezebb megjavítani.

A tápanyaggal jól ellátott növények fejlettebbek, erősebbek, a betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenállóbbak, azok károsítását könnyebben elviselik, kiheverik, kevesebb vegyszeres kezelést igényelnek, mint a gyengén fejlett, satnya növésű, magas sótartalmú és rossz pH-értékű talajban nevelkedett növények. A legtöbb járásban vannak szakosodott laboratóriumok, amelyek el tudják végezni a szükséges méréseket. A hajtatás megkezdése előtt mindenképpen ajánlatos kivizsgáltatni a talajt és az öntözővizet.

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó

A talajok besorolása a pH-értékük alapján

pH-érték talajminőség

4,5-ig erősen savs

4,5–5,2 savs

5,3–6,4 gyengén savs

6,5–7,4 semleges

7,5–8,2 gyengén lúgos

8,2–9,0 lúgos

9.0 fölött erősen lúgos