A szlovákiai tejelő szarvasmarha tenyésztésének néhány tapasztalata

Egy ideig az európai tejhasznú fajtákat, majd egyre nagyobb mértékben az Észak-Amerikában (USA, Kanada) kitenyésztett holstein fríz lapálymarhafajtát alkalmazták ún. fajtaátalakító tenyésztési program formájában. Ismeretes, hogy a világszerte elterjedt, a legmagasabb tejhozamot elérő holstein fríz szarvasmarha-populáció nagyobb hányada fekete-tarka, a kisebb hányada az ún. homozigóta recesszív átalakulása folyamatával kialakult vörös-tarka színezetű. A fekete szín genetikaidominancia-hatásának elkerülése céljából, ill. szimentáli fajta zsemlye és vörös színének fenntartása érdekében a vörös-tarka változatot használták a Szlovákiában tenyésztett kettős (tej-hús) hasznú, szlovák tarka tenyészetek „finomítására” kétféle tenyésztési cél eléréséhez. Az egyik cél a szlovák tarkatehén-állományok egy részének kisebb mértékű (25–37,5%) vörös holstein genetikai arányú változatának, egy részének pedig nagyobb mértékű (50–75%) vörös holstein genetikai arányú változatának a kialakítása volt. Így kellett volna kialakítani az egyik változatban a tej-hús, a másik változatban pedig a hús-tej szlovák tarka állományok fajtajellegét (a második szó a domináns tulajdonság). Tudni kell, hogy a szarvasmarha esetében az ilyen nemesítési programcélok eléréséhez több évtizedre van szükség. 1989-ben nagyjából a felénél tartott a program megvalósítása, így sohase tudjuk meg milyen eredménnyel zárult volna Szlovákiában annak befejezése.

A 90-es évek elején, a központi irányítás megszűnésével a nem befejezett nemesítési programok miatt genetikailag jócskán heterogén állományú tenyészetek voltak Szlovákiában. Emellett mindenki olyan tenyésztési programot alkalmazott a folytatásban, amilyet jónak látott. A szarvasmarha-tenyésztők többsége igyekezett megszabadulni állományuktól, legalábbis azok nagy részétől, így improvizatív jelleggel a legkülönbözőbb, programszerűnek nem nevezhető tenyésztési gyakorlatot alkalmaztak. Majd a 90-es évek közepétől a lassan tisztázódó tulajdonviszonyok, főképp a mezőgazdasági szövetkezetek vagyonrészekre transzformálódása következtében, de már az egyre több egyéni magánvállalkozás kialakulásával is a tenyésztők hosszú távra is megalapozhatták tenyésztési céljaikat. Abban az időben elsősorban a holstein fríz fajtatenyésztés terjedt a leginkább. Ez az irányválasztás azoknak kedvezett, akik már genetikailag tiszta holstein állományokkal indultak, vagy kevéssel a fajta átalakító programjuk befejezése előtt folytathatták ugyanazt a programot, vagy vásárlásból sikerült állományt alapítaniuk. Ezek sokkal gyorsabban érhették el tehénállományuk genetikailag homogén állapotát. Hibásnak bizonyult azon tenyésztési programokat alkalmazók nagyobb részének igyekezete, akik a szlovák tarka állományaikat kezdték átalakítani holstein tejhasznú állománnyá. Amellett, hogy ezzel hosszú távra tették genetikailag heterogénné állományukat, a legtöbben nem készültek fel ennek a fajtának a magasabb szintű takarmányozási igényeire. Tudniillik ez a fajta, főként Amerikában már az 1860-as évek Európából, elsősorban Hollandiából (Frízföld) való behozataluk óta kizárólag magas tejhozam elérése céljából volt tenyésztve. Ezzel a tenyésztési móddal alakult ki ennek a fajtának pl. az a tulajdonsága, hogy még saját teste tartalékjai felhasználása rovására is tejet termel. A fajta genetikai potenciálja egyedenként eléri a 19 ezer liter tej évi produkciót, de állományonként sem ritka a 12 ezer literes tejátlag elérése.

Ehhez viszont kellő mennyiségű, jó minőségű, könnyen emészthető takarmány szükséges. A napi 30–35 kg tejhozam eléréséhez is 20–22 kg szárazanyagot tartalmazó, könnyen emészthető takarmányadagot kell elfogyasztania a tehénnek. Találhatók Szlovákiában is olyan tehenek, amelyek a laktációjuk csúcsán (a borjazás utáni 100–150 nap) megadják napi 3 fejéssel az 50–60 kg, vagy annál is nagyobb tejmennyiséget. Ezt persze a borjazás utáni naptól kezdve nagyon körültekintően, a jó minőségű tömegtakarmány mellett, az abraktakarmányok, ill. szemestakarmányok fokozatos, a borjazás utáni első hétben szinte napi szintű növelésével lehet elérni. Amennyiben ezek a takarmányozási lehetőségek nincsenek, elsősorban az ilyen tehenek kimerítik testük tartalékjait, lesoványodnak, legyengülnek, ennek következtében nem jelennek meg náluk a szaporodásbiológia tünetei, jobb esetben némileg apad a tejhozamuk és jócskán megkésve bár, de végül vemhesülnek, de akár 500 napnál többre is kitolódhat a két ellés közti időszakuk, lényegesen csökkentve ezzel a tenyészet gazdaságosságát, főként, ha az esetek többsége ilyen az állományon belül.

Számtalan jó genetikai alappal rendelkező állomány ment tönkre már Szlovákiában a nem megfelelő takarmányalap hiánya, de sok esetben a helytelen takarmányozás technikája miatt. A másik oldalon viszont kialakultak kitűnő, világszínvonalat is elérő holstein fríz állományok. A Szlovákiai Holstein Asszociáció 2020. évi 200-as toplistája szerint 60 állományban mutatnak ki 10 000 kg és azt meghaladó 305 napos laktáció átlagos tejhozamot és 5 tenyészetben 12 000 kg felettit.

Az eddigi tenyésztői tapasztalatok azt mutatják, hogy a tiszta fajta jellegű tenyészetek tudják fenntartani hosszú távú fejlődésüket, ill. versenyképességüket, akár a tejhasznú fajtákról, akár kettős hasznú, vagy húshasznú fajtákról legyen szó. Helytelennek bizonyulnak az egy állományon belül több fajtát, ill. azok keverékeit tartó állományok. Még helytelenebb az állományon belüli tenyésztési program gyakori irányváltása. Akadtak tenyésztők, akik a holstein fríz fajtára már átalakított állományukat elkezdték visszakeresztezni szlovák tarka fajtával, aztán improvizáltak a tenyészmunkával. Közben nem a fajtával, a fajtaátalakító programmal volt gond, hanem azzal, hogy nem tudták megteremteni a magas tejhozamú genetikai potenciállal rendelkező állományok igényeit, elsősorban a megfelelő minőségű takarmány előállítását és a takarmányozás technikáját, de ehhez gyakran járult hozzá a szaktudás hiánya is.

Ma már minden tenyésztő maga döntheti el, hogy milyen fajtát tenyésszen. Viszont nem ajánlatos saját tenyésztői programokkal, keresztezésekkel kísérletezni. Saját kárukra követnek el nagy hibát azok a főlek kisebb állományokkal rendelkezők, akik egy telepen több fajtával kísérleteznek. Hisz nem lehet megfelelő takarmányadagot összeállítani olyan tehénállomány, vagy csoport részére, amelyben vannak akár 15 ezer kg genetikai potenciállal rendelkező és max. 5–6 ezer kg évi tejhozamra képes tehenek is. Egy tehénállomány kialakításának megtervezése komoly szakmai ismereteket igényel. Érdemes hát ezen a téren is szaktanácsadást kérni.

Varjú János, a komáromi Varjú Consulting tanácsadói iroda tulajdonosa