A koronaalakító metszés általános szabályairól

A bogyósokhoz képest a fatermetű gyümölcsfélék metszéséhez általában több szakmai ismeret és gyakorlat kell. A szakkönyvekben ugyan részletes útmutatást lehet találni az egyes gyümölcsfajok metszésére, de gyakorlat és tapasztalat nélkül könyvekből nem lehet megtanulni metszeni. A leglényegesebb tudnivalók közé tartozik a termőrészek és a metszés hatásának ismerete. Ezek birtokában nem szabad elkövetni a gyakorta látható metszési hibákat.

Felkopaszítás

Idősebb őszibarack, alma, körte, meggy és cseresznye, de egyéb fákon is előfordul ez a durva metszési hiba. A fák vázágai gyakran 1,5-2 m hosszan is csupaszok, nincs rajtuk termőgally. Ez annak a következménye, hogy a metsző, ameddig a keze elér, mindent, vagy nagyon sok termőrészt levág a vázágakról. Az ilyen fák messziről úgy néznek ki, mintha seprűket ültettünk volna a kertbe, mert csak a karnyújtási távolság felett van rendes termőfelület. Azok a jól metszett fák, amelyeken a vázágak szinte a törzstől a csúcsukig termőrészekkel vannak berakódva.

Sűrű korona

A másik gyakori hiba a sűrű korona. „Azért vágtam vissza mindent, mert túl magasra nőtt a fa” – érvel a metszést végző gazda. Azonban a visszametszés hatására rendszerint a vártnál több és erősebb hajtás képződik. Ezek leárnyékolják a korona alsóbb részeit, fény hiányában pedig nem nagyon keletkeznek új hajtások, termőrészek.

Termőkorú alma, körte, birs, naspolya (almatermésűek) vesszőit nem ajánlatos erősen visszametszeni, mert csak hosszú hajtásokat fognak az adott évben fejleszteni és nem rövideket, ezek majd csak a következő évben teremnek. A túl magasra nőtt fáknál sokkal jobban bevált a vázágak visszakurtítása alsóbb termőgallyakra, vagy akár a sudár részleges, esetleg teljes kivágása. Az így megmetszett fák jól felújulnak, a belső részek új növekményekkel rakódnak be.

Koronaalakítási tudnivalók

A leghosszabb hajtások mindig a felső rügyekből törnek elő. Ezért a vezérvesszőt ott kell visszavágni – 4-6 rügy ráhagyással –, ahol a következő ágat vagy ágemeletet kívánjuk kialakítani. Ez a szabály érvényes a törzsmagasság meghatározására is, amit koronába metszésnek is nevezünk. Vázágak kineveléséhez a gyenge, 20-30 cm hosszú vesszőket 3-5 rügyre vágjuk vissza, az erős, 40-50 cm hosszú vesszőket csak mérsékelten, vagy nem is szükséges visszametszeni. Utóbbi esetben csúcsrügyből történő vázágnevelésről beszélünk. Ha csonthéjas gyümölcsfa koronáját neveljük csúcsrügyből, akkor ezekről a vesz-szőkről a virágokat el kell majd távolítanunk, nehogy a képződő termés lehúzza a vesszőket, és ezzel megváltozzon a leendő vázágak szögállása. A kiválasztott vesszők egészségesek, lehetőleg egyforma fejlettségűek legyenek.

A koronaalakítás során tartsuk be az azonosság elvét: Ha az oldalvesszőket visszametszettük, akkor a sudarat is vissza kell vágni, és fordítva is igaz. A vegyes metszés aránytalan kihajtást eredményez. Leendő vázágnak a sudáron egy vesszőt nem szabad meghagyni, mert ez vagy átveszi a vezér szerepét, vagy féloldalas lesz a korona. Kettőt már meg lehet hagyni, ha azok közel egyforma erősek.

Ha a koronaformához vázágakat kell kinevelni meghatározott szögben, vagy a koronaforma sudaras lesz, akkor a vegyesrügyes gyümölcsfajok (alma, körte, dió stb.) vezérvesszőinek végéről a csúcsrügyet le kell metszeni, vagy kihajtás után a virágot ki kell csípni. Ezt azért kell elvégezni, mert ha termést hoznak, akkor a termés lefogja a növekedést, illetve a súlya megváltoztatja a vessző szögállását. Az oltványdióra ez különösen érvényes. Ha a koronaalakítás időszakában a dió vezérvesszőinek végéről nem metsszük le a vegyesrügyeket, akkor a termések erősen visszafogják a növekedést és a fa „ülve marad“. A diócsemete törzsét ültetés után tavasszal erősen – 40-60cm-re a talajtól – vissza kell vágni. A csonkból kitörő hajtások közül a legerősebbet kell meghagyni május végén, a többit el kell távolítani. A meghagyott hajtás nagyon erősen fog nőni, ezért karóhoz kell kötni, nehogy a szél letörje.

Ágcsoportos koronaformáknál – katlan, váza, kombinált stb.– az ágcsoportot nem szabad egy pontból indítani, mert a fák vázágai később könnyen lehasadhatnak. A vázághasadásra érzékeny gyümölcsfajták vázágait nem célszerű csúcsrügyből nevelni, ezeknél inkább a visszametszésest alkalmazzuk.

A koronaszerkezet gyorsabb kialakítása végett a hajtásválogatást minden esetben el kell végezni. Ennek során eltávolítjuk a meredeken felfelé törő hosszú, konkurens, valamint a törzsből kitört hajtásokat, hacsak nem akarunk törzserősítőket hagyni. Az első hajtásválogatást már 1-2 cm hajtáshosszban meg lehet kezdeni, de mindenképpen el kell végezni, ha a hajtások 20-25 cm hosszúak.

A vázágakat a koronaformának megfelelő szögállásban kell kinevelni. A vesszők vagy hajtások kívánt szögállását általában lekötözéssel rögzítjük. Ennek ideje rügypattanáskor, vagy félfás állapotban, augusztus végén van. Kötésnél nem szabad a kötöző anyagot a vesszőre szorítani, mert el-vághatja azt.

Azokról a koronás oltványokról, amelyeken a vesszők túl alacsonyan vagy túl magasan vannak, a vesszőket távolítsuk el, az oltványt suhángként kezeljük. Ellenkező esetben a törzsmagasság nagyon rövid, vagy ami rosszabb, nagyon hosszú lesz. Ágcsoportos koronaformáknál egy ágcsoportban 3-4 vázágvesszőnél többet nem célszerű meghagyni. A meghagyott vesszők térben arányosan álljanak, és ha lehet, a felsőbb ágcsoport vesszői ne az alsók felett legyenek, hanem közöljék azokat, a jobb fényhasznosítás végett. A központi tengely magasságát (tulajdonképpen a fáét) a sudárvessző eltávolításával vagy annak lekötözésével korlátozzuk.

A szerző egyetemi docens