A környezet és a tartásmód hatása lovainkra

A háziasított ló szereti a világos, tágas, szellős istállót, ahol a társait és a környezetét is jól látja. A csoportos tartást kedveli, amelyen belül szigorú rangsor alakul ki, mégpedig életkor, tapasztalat és élőtömeg alapján. A ló az embert a rangsorban maga felett állónak tartja, elismeri, elfogadja – bár akadnak kivételek is. Fontos tulajdonsága az utánzási készség, ez a csoportos lét feltétele is, és idomításkor is kihasználható. Az idősebb lovak után vagy mellett taníthatók meg a fiatal egyedek a munkavégzésre.

Mozgásigény és érzékszervek: A ló naponta kb. 16 órát mozog, táplálkozik, legel, dolgozik, és kb. 6–8 órát pihen. Kicsi gyomra miatt naponta többször, kisebb adag takarmánnyal etetjük. Jól tűri a hideget, de védtelen a káros gázok, a mélyalmos istállóban keletkező ammónia ellen, ami tönkreteheti a tüdő légzőfelületét. Szagláskor a felső ajkát visszahajlítva „felpipál”, és az orrhát alatti üregekben analizálja az illatanyagokat. A mén messziről megérzi a sárló kanca szagát. Az embert is a szagáról és a hangjáról azonosítja. Látása térlátás, ami azt jelenti, hogy elsősorban oldalra lát; sok ló rövidlátó. Az éleslátás távolsága 3–5 méter, kevésbé élesen 60–200 méterig lát el. A szemfenéken található cinktartalmú fényvisszaverő réteg biztosítja, hogy kevés fényben is kitűnően tájékozódik, és a legkisebb elmozdulást is érzékeli. Hallása igen finom. A fülkagylója a hang irányába fordul, motorikusan összekapcsolja vele, tehát ahova a fülkagylója irányul, oda figyel. Fejlett a tapintása is, a felső és az alsó ajkán lévő tapintószőrökkel ismeri fel a tárgyakat.

Rossz szokások: Rendkívül fontos a ló rendszeres és következetes napi foglalkoztatása. A helytelen bánásmód és a nem megfelelő környezet kedvez a rossz szokások kialakulásának. Szitáláskor a ló két elülső lábán váltogatva a testtömegét, a fejét, nyakát jobbra-balra himbálja. A harapás, rúgás, vágás az emberre is veszélyes rossz szokás, oka a fiatalkori bánásmódban keresendő; öröklődik. Csökönyösségkor a legszakszerűbb bánásmód ellenére sem hajlandó munkát végezni – főleg fogathasználatban fordul elő; öröklődő hiba. Fejféltéskor és kötőfékszaggatáskor a ló magasra emeli a fejét, és nem hagyja magát kantározni. Ágaskodással a nagyon puha szájú lovak védekeznek. Az elragadás, elrohanás életveszélyes rossz szokás, mind fogatban, mind nyereg alatt. Oka lehet ijedősség vagy túl érzékeny száj. Az ijedősséget szemhiba vagy idegrendszeri leterheltség is okozhatja.

Gáspár Julianna állattenyésztő mérnök