A kecske tenyésztése

A 30–35 kg-nál könnyebb gödölyét fedeztetni nem szabad. A korai fedeztetés és a vemhesség károsítja az anyai szervezetet. A tenyésztésben 6–8 éves korig, kifogástalan termelés esetén 10–12 éves korig maradhat. A háztájiban az anyakecskék 8–9 éves korukban is magas tejhozammal bírnak. Az üzekedés, ivarzás a legtöbb kecskénél ősszel, szeptemberben-novemberben zajlik, ritkábban tavasszal. Az üzekedés tartama 1,5–3 nap. Ivarzáskor a kecske nyugtalan, társait ugrálja, gyakran és hosszan mekeg, és a farkát csóválja, a nemi szerv is megváltozik, a péra duzzadt, vörös, nyálkás. A tejelő kecske tejtermelése ivarzáskor elapad. Legélénkebb az ivarzás a második napon, ekkor kell termékenyíteni. Sikertelen termékenyítés esetén a kecske 2–4 hét múlva újból üzekedik.

A kecske az eredményes megtermékenyítés után 5 hónapra, vagyis 22 hétre ellik. Gyakori az ikerellés, de előfordul a hármas ellés is. A kecske kétszeri elletésére ritkán kerül sor, csak akkor, ha elvetélt, vagy ha ősszel meddő maradt. Gazdasági előnye a tavaszi ellésnek van, mert friss fejősen a kecske etetése olcsóbb, és a növendékek takarmányozása kora tavasztól késő őszig kisebb költséggel jár. A pecsenyegidák iránt is húsvét előtt van a legnagyobb kereslet.

A kecske pároztatása a háztájiban természetes úton vagy mesterséges termékenyítéssel történhet. Egy kecskebak általában száz nőstényre elegendő. Az inszemináció hatékonyabb, egy baktól vett ondó évente 400–3000 tenyészkecske termékenyítésre is elég, s az sem mellékes, hogy a tenyésztő mentesül a bakszagtól.

Vemhesség és ellés

Az anyakecske vemhessége szembetűnő. Falánkká válik, a természete nyugodtabb lesz, kimarad az ivarzása, a has szemmel láthatóan megnő, néha egészen formátlanná teszi az állatot, „kitőgyel”. A vemhes kecske csoportosításkor, szállításkor, tereléskor kíméletes bánásmódot igényel. Fontos a sok mozgás, hogy az ellése könnyű lefolyású legyen Ne hízzon el, ne fázzon meg, és kerülje a huzatos helyeket. A vemhes kecske jó minőségű és megfelelő mennyiségű takarmányt és nyalósót kapjon. Kerüljük a rothadt gumós- és gyökértakarmányok, a penészes széna, a dohos abrak etetését és a túl hideg víz itatását, mert elvetélhet. A tejelő anyakecskét az ellés előtt 3–4 héttel elapasztjuk. A kecskék többségénél a tejtermelés egy-két hónappal az ellés előtt meg is szűnik. Az ellésre jó felkészülni, különösen ha egyidejűleg több vemhes kecskénk is van. A várható ellést jelzi a leereszkedett has, az üres horpaszok, a besüppedt far, a pérából kilógó nyálka, a telt tőgy és a nyugtalanság. Az ellés rendszerint problémák nélkül 1–3 óra alatt lezajlik. Az újszülöttek tömege 2,5–3 kg, ikerelléskor kisebb. Az ellést követő 5–7 napon keresztül az anyakecske és a kiskecskék is fokozott ápolásra szorulnak. A kiskecskék keresik az anyjuk tőgyét, szaladgálnak, és az anyjukat mindenhová követik. Gyorsan nőnek, egyévesen elérik a teljes nagyságot. A kiskecskék felnevelése sok tejbe kerül, ezért érdemes mérlegelni, hogy mennyi gidát vagy gödölyét neveljünk. A gyenge és az előhasi kecskegidát két-három hetes korukban adjuk el levágásra. Felnevelésre csak olyan utódot válasszunk, melynek a származása megfelelő, éa javítani fogja az állományunk minőségét. Ha gödölyét nevelünk, akkor 8–10 hetes koráig hagyjuk szopni, kezdetben naponta 8–10 alkalommal. Kéthetes kortól kezdve csökkentsük a szoptatások számát, eleinte öt, majd négy, három alkalomra. Így rendszerességére szoktatjuk a gödölyét, és a tőgyet is kíméljük. A kettes-hármas ikreket pótítatni kell. A gidákat 3 hetes kortól hozzá kell szoktatni a szilárd takarmányhoz: eleinte jó minőségű szénát, majd abrakot kapjanak. Ha jól esznek, fokozatosan el lehet őket választani; a 8–10 hetes korban elválasztott gidák tömege12–16 kg. Választáskor kapjanak ízes abrakot (bármilyen dara, olajpogácsa vagy korpa kevés vízzel hígított tejjel), hogy a tejelvonást ne érezzék meg annyira.

Gondozása

A kecske tiszta állatként kényes az ápolásra. Faji tulajdonsága az erős testszag, amit úgy tudunk csökkenteni, hogy gondosan ápoljuk és tisztán tartjuk. A szarvatlan, fehér, nemesített fajták kevésbé testszagúak. Naponta 10–15 percet szánjunk az ápolásukra. A tiszta bőr és szőrzet fokozza az anyagcserét, a termelést. A körmöket is rendszeresen ápljuk a lesántulás elkerülése érdekében. Szállását, az istállót tartsuk tisztán. Naponta távolítsuk el a trágyát, az átázott almot, és pótoljuk bőségesen száraz alomanyaggal. Évente ajánlott a fertőtlenítés, a meszelés.

A kecskét tágas és világos istállóban helyezzük el. Az optimális tartási hőmérséklet 15–25 °C, télen legalább 8 °C legyen. Sertéssel vagy baromfival ne tartsuk összezárva. Fontos figyelembe venni a különböző korcsoportú kecskék terület igényét is: egy kecskére 0,75–1 méter széles és 1,3–1,5 méter hosszú állás jusson. Ügyeljünk a folyamatos vízellátásra is: a bőséges tejeléshez a legtöbb kecske napi 5–7 liter vizet igényel; az ivóvíz soha ne fagyjon be. A kecske tartható futójászolhoz kötve vagy egyedi és csoportos bokszokban.

Ne feldejük: a szagmentes kecsketermények nyerésének alapja a tisztaság!

Gáspár Julianna állatenyésztő mérnök