A hajtatott saláta betegségeiről

Amíg száraz az idő és erős a nappali felmelegedés, addig a száraz levélszél-barnulás léphet fel. Ez az élettani betegség főleg a fejesedésben levő, növényházban és szabadföldön termesztett őszi és a téli termesztésű salátákon jelentkezik leggyakrabban. Tünetei a következők: a salátafej külső, idős leveleinek szélén először apró barna foltok jelennek meg, később a foltok összeolvadnak és a levél szélén 2-3 mm-es széles vörös, száraz jellegű elhalás észlelhető. E betegséget a száraz levegő, illetve a relatív páratartalom hirtelen csökkenése idézi elő. Egyes salátafajták azonban ellenállók e betegséggel szemben, termesztésre ezért ilyet válasszunk.

A lágy levélszél-barnulás

akkor lép fel, ha a páratartalom magas, vagyis, ha a hajtató berendezésben keveset szellőztetnek, sokat öntöznek, vagy akkor, ha kevés a fény, alacsony a külső hőmérséklet és az időjárás esős, párás. Ez a betegség a száraz levélszél-barnulással ellentétben a belső leveleken kezdődik. Ha már a fejesedés idején lép fel, nehéz észrevenni, hisz a külső levelek takarják. Előidézője a kalciumhiány, amely a rendkívül magas, 90% feletti relatív páratartalom és a túladagolt tápanyagok együttes hatásának eredményeként lép fel. Ezzel a betegséggel a tavaszi hónapokban lehet gyakrabban találkozni. Egyes salátafajták azonban e betegségre toleránsak.

A saláta üvegesedését

nagyjából hasonló okok váltják ki. A betegség főleg az őszi hajtatásban jelentkezik. A tünetekre jellemző, hogy a levélen az erek által határolt, szögletes részen vizenyős foltok jelentkeznek. A betegség előidézője a vízkórság, azaz az ödéma. Ugyanis ilyenkor a vízfelvétel nagyobb, mint a vízleadás. A növények túlöntözésekor, ha alacsony a hőmérséklet és magas a relatív páratartalom, egyes fajták esetében számítani lehet a betegség fellépésére. A betegség megjelenésekor a léghőmérsékletet kell emelni, miközben rendszeresen szellőztetünk. Nehéz védekezni a saláta üvegesedése ellen, különösen akkor, ha az időjárás esős, párás. Ilyenkor a szellőztetéssel nem lehet a páratartalmat csökkenteni.

A saláta levéltorzulása

a túl hideg időjárás kísérője. A betegség tünetei a következők: az alsó levelek hólyagosak, bőrszerűen ráncosak. Azt a benyomást keltik, mintha a növényt vírusbetegség vagy hormonhatású gyomirtó szer károsította volna. Az ilyen levelek fogyasztásra alkalmatlanok. A betegség előidézője a fagy. Bár a fejes saláta nem hőigényes növény, s rozettás stádiumban a fagypont alatti hőmérsékletet is elviseli, mégis a leveleken maradandó elváltozások állnak be. E betegség ellen kiválóan védekezhetünk fagyellenálló salátafajták termesztésével.

A saláta szklerotiniás rothadása

gyakran megjelenik az őszi hajtatásban. Tünetei hasonlítanak a saláta szürkepenészes rothadásához. Ha a salátafejet felemeljük, a nyálkásan rothadt gyökérnyakon és az alsó leveleken a Sclerotinia sclerotium dús hófehér vattaszerű gombafonalai, micéliuma láthatók. A betegség mértéke a salátalevélzet fejlődésére kedvező 12–15 C fokon a legnagyobb. E betegség ellen úgy védekezhetünk, ha a hajtatóházban legalább három évenként a talajba bedolgozzuk a Constans WG koncentrátumot (4-5 kg/10 ár), amely a talajból támadó gombaspórákat megtámadja, és rajtuk élősködve tönkreteszi azokat. Hatása 2-3 évig érvényesül.

Megelőző védekezésként ügyelni kell arra, hogy tűzdeléskor és kiültetéskor a saláta ne kerüljön mélyen a talajba.

Vegyszeres védekezés esetén (közvetlen kiültetés után) a salátatöveket nagy lémennyiséggel permetezzük. Ügyelni kell arra is, hogy a permetszer a tövek gyökérnyaki részére kerüljön. A kezelést egy hét múlva ismételjük meg. Használhatjuk a következő permetszerek valamelyikét: Folpan 50 WP (0,2%) /14/, Rovral Flo (0,2%) /14/, Fundazol (0,1%) /7/, Topsin M 70 WP (0,1%) /14/, Sumilex 50 WP (0,1%) /14/, Ronilan WG (0,1%) /21/.

A saláta botritiszes rothadása

már régóta ismert betegség, főként a hajtatott salátán fordul elő. Két tünettípusa figyelhető meg. Az elsőre jellemző, hogy a fejesedés kezdetétől az állományban elszórtan egy-egy salátafej külső levelei lankadnak, végül a levelek elszáradnak és a talajra fekszenek. Ha a salátafejet a talajról felszedjük, a gyökérnyak nyálkásan rothadt, a gyökér pedig a talajban marad. A szártövön és az alsó levelek főerén, szürke, később szürkésbarna konídiumtartó gyep és apró fekete szkleróciumok találhatók. A második tünettípus esetében a salátafej a fejlődésben visszamarad, nem fejesedik, ilyenkor a gyökérnyakon részleges, barna parásodás látható. A gomba a talajból a földön fekvő levelekre és onnan pedig a gyökérnyakra jut. A betegség megjelenését mérsékelhetjük azzal, hogy a salátát tűzdelésekor vagy kiültetésekor nem ültetjük mélyen, mert minél mélyebben van a gyökérnyak a talajban, annál nagyobb a megbetegedés veszélye.

Vegyszeres védekezés esetén nagyon fontos a saláta gyökérnyaki részének a kezelése. A palánták tápkockákba tűzdelése vagy kiültetése után közvetlenül, majd egy héttel később alkalmazzuk a fent említett permetszerek valamelyikét.

A permetléhez ajánlatos tapadást fokozó szert adagolni. Ilyen például az Agrovital (0,05%) vagy Silwet L 77 (0,01%). A permetezés akkor lesz eredményes, ha a gombaölő szereket nagy lémennyiséggel a saláta gyökérnyaki részéhez juttatjuk.

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó