A gyógynövénnyé vált csicsókáról

A csicsókát régebben a szegények eledelének tartották, mert sovány talajban is könnyen megterem. Ősszel a krumplival együtt takarították be, s a téli időszakban nyersen fogyasztották bármilyen étel mellé.

Igénytelen talajra és éghajlatra

A csicsóka őshazája Észak-Amerika (Kanada), ahol vadon ma is előfordul. Az indiánok kertjeiben Amerika felfedezése előtt már termesztették ezt a növényt. Innen került Franciaországba, Olaszországba, majd meghonosodott egész Európában. Térségünkben a burgonya megjelenése előtt, 1664-ben földi alma néven ismerték. Később kiderült, hogy a csicsóka mindenhol jól megtermelhető, igénytelen, sőt éghajlatra és talajra nézve valamennyi növény között a legkisebb igényű, amely homokos talajon kiválóan megterem. Ezért alkalmas a homoktalajok megkötésére, az erózió elleni védelemre, ezen kívül nagyon jó gyomfojtó. Aránylag jól tűri a száraz, kevés csapadékkal járó éghajlatot. Nem igényel különleges bánásmódot, csak kapálást. Ősztől tavaszig vethető és ősszel betakarítható. Zöldje nyáron is takarmányozható.

Diétázóknak, cukorbetegeknek

A csicsóka feldolgozásával többen is próbálkoztak. A megkérdezett szakemberek elmondták, hogy például a préselt csicsókalé nem aratott osztatlan sikert. Friss termékként fogyasztva – saláták kiegészítőjeként – viszont nagyon kedvelték.

A modern orvosi kutatásokra támaszkodó megállapítások a csicsókagumó táplálkozásbiológiai értékelésén belül elsősorban a betegségmegelőző és egészségmegtartó hasznát bizonyítják. A népélelmezési jelentőség vonatkozásában ezek az eredmények azt mutatják, hogy – a nem, vagy rosszul emészthető szénhidrát tartalom (inulin) miatt – a csicsókát elsősorban kalóriaszegény alapélelmiszernek kell tekinteni. Mindezek alapján a csicsókagumó mind a népélelmezésben, az elhízás, a szív- és az érrendszeri bántalmak, a cukorbaj, a rák megelőzésében, mind az elhízottak és elhízott cukorbetegek diétájában eredményesen felhasználható. Az inulin, illetve a csicsókagumó beltartalma és az ebből gyártott italok és élelmiszerkészítmények csökkentik a vér inzulin koncentrációját. Ilyen értelemben a cukorbetegek táplálkozásában is hasznos lehet.

A frissen szedett ággumójából többféle emberi táplálkozásra alkalmas étel (krémleves, főzelék, spárgamódon elkészítve, olajban sütve, köret, saláta, szárítmány, liszt, nagy fruktóztartalmú sűrítmény) készülhet, illetve az édesiparban tápszerek, pótkávé készítéséhez is felhasználják. Jelentősebb szerepet tölthet be az állatok (sertés, szarvasmarha, juh) takarmányozása területén. Franciaországban száraz években és a háború alatt a lakosság is fogyasztotta, és ezáltal az életmentő élelmiszer szerepét is betöltötte. A gumók szárazanyag-tartalma 20-28 százalék, a keményítőértéke 16-20 százalék. Külterjes termesztésben a gumót sertésekkel túratják, de a vadgazdálkodásban is jó szolgálatot tesz. Leveles szára besilózva napraforgóhoz hasonló értékű takarmányt ad.

Bioüzemanyagként is felhasználható

Jelenleg Európában Franciaországban a legnagyobb a területe (mintegy 200 ezer hektár), de jelentős területen termesztik még Németországban, Ausztriában, Oroszországban is. Nyugat-Európában gazdasági jelentőségét úgy ítélik meg, hogy területegységenként a legnagyobb hasznos terméket hozó növények egyike. A csicsóka gumói sok energiát hordozó anyagot (szénhidrátot) valamint inulin-fruktózt tartalmaznak, zsenge zöldje pedig lucernaértékű fehérjeforrást jelent. Mivel a talajjal szemben igénytelen, másrészt kártevői szinte nincsenek, mint biotermék is igen hasznos növény lehetne. Gumóját a szeszipar is használja, illetve azok terméke bioüzemanyagként is hasznosítható.

A csicsóka jövőjét nehéz megjósolni, s különösen azt, hogy eme növényfaj milyen mértékben érdemli majd ki a hazai termelők és a felhasználók megbecsülését. Mai ismereteink szerint a döntő erejű áttörés lehetősége talán a táplálkozásbiológiai összefüggések által támogatott élelmiszeripari hasznosítás irányában mutatkozik.