A burgonya a kertek kedvence

A zárvatermők törzsébe, kétszikűek osztályába, burgonyafélék családjába tartozó növénynek többféle neve ismert. A krumpli mellett még krumpedlinek, földialmának, kompérnek, kolompérnek, svábtöknek, földitöknek, grujának és pityókának is nevezik. Nálunk évente ültetik, és talán hihetetlennek tűnik, de természetes élőhelyén évelő növény. Alapvető élelmiszernövény, amely keményítőt, fehérjét, B, C, A, valamint K vitamint tartalmaz. Fogyasztásra csak a gumója alkalmas, mert a föld feletti részekben, illetve a napon megzöldülő gumó héjában is méreganyagot alakít ki. A háztájiban is hasznosítható, hiszen az apró gumókat megfőzve az állatokkal is etethető.

A burgonya termesztése nagy szakértelmet nem kis költséget igényel. A klímaváltozás erősen befolyásolja a termesztését, az emelkedő hőmérséklet csökkenti a hozamokat, és növekszik a betegégek kialakulásának veszélye is. Nagyon veszélyesek a burgonyára nézve a vírusok, amelyből akár 40 is károsíthatja. A gombabetegségek közül a legveszélyesebb a burgonyavész, a baktériumos betegségek közül pedig a baktériumos hervadás, barna rothadás a legelterjedtebb.

A legismertebb és legveszélyesebb kártevője a burgonyabogár. A földben a lótücsök, a cserebogár lárvái (pajorok), a fonálféreg és a pattanóbogár lárvái, ún. drótférgek károsíthatják.

A betegségekkel és kártevőkkel szembeni védekezés természetes módja a jó fajta megválasztása, és a helyes agrotechnika. Ajánlatos betartani a 4-5 éves vetésváltást, és nem utántermesztett gumót ültetni, mert az növelheti a fertőzés veszélyét. Rezisztens fajtákat válasszunk, és a sorokat lehetőleg a szél irányában hozzuk létre, hogy az esőtől és harmattól mielőbb felszáradjon a lombozat. Nem ajánlatos mélyfekvésű, vízállásos területet választani neki. A túlzott nitrogénadagolást kerülni kell, de oda kell figyelni a harmonikus tápanyagellátásra.

-r-