A bogyósok kezelése a nyár második felében

Gyakori emberi hiba, hogy a termés betakarítása után nem figyelünk növényeinkre, nem védekezünk a nyár végi fertőzések ellen. Ebben a tekintetben a bogyósok kétszeres hátrányt is elszenvednek, mert korán betakarítjuk azokat, illetve a jelenlegi értékesítési helyzetben semmi nem inspirálja a termelőket, hogy tartsák rendben ültetvényeiket.

Gyakorlatilag a bogyósok szüretelését július végére befejeztük. A szüretet megelőző és a szedés időszakában nem folytathattunk növényvédelmet a fogyasztók egészsége érdekében, s ebben az időszakban több betegség és kártevő is felszaporodott, amelyek már a jövő évi termesztést veszélyeztetik. Málnában a didimellás és az elzinoés vesszőfoltosság tüneteit láthatjuk. Az elzinoés foltosság jellegzetessége a viszonylag kis méretű (pár milliméteres) lilás színű, de szürke közepű foltok a hajtások felső harmadában, a fásodó vesszők felső felében szürkésfehér foltok. A didimellás foltosság lényegesen nagyobb méretű, ovális, lilás színű foltokat mutat, amelyek közepe fokozatosan kiszürkül. A vesszőt a beteg részen átvágva a tünet csak a kéregig terjed. Tavaly erős volt a leptoszfériás betegség, de az idén ez sem okozott súlyos fertőzéseket. Ennek tünetét a vesszők alsó részén, gyakran a talaj közelében találjuk, nagy kiterjedésű sötétbarna foltok formájában, a vesszőn ezek a foltok kiszürkülnek. Lényeges tünet, hogy a vesszőt átvágva láthatjuk, a betegség egészen a bélszövetig terjed (megbarnult fa- és háncsrész). A betegség terjedését a mechanikai sérülések, a málna vesszőszúnyog kártétele elősegítik. A málna termesztésének fontos technológiai eleme a letermett vesszők kivágása. Ezt már most lehet, sőt ajánlott elvégezni. Ezzel a munkával egy menetben elvégezhetjük az idei hajtások válogatását, a málnasor ritkítását. Vágjunk ki minden beteg, sérült hajtást, tegyük szellőssé az ültetvényt. A kivágást kövessen egy permetezés, amely elsősorban a betegségek ellen irányul, használhatjuk a réztartalmú, kaptán, mankoceb hatóanyagú készítményeket. Ezzel a vesszőszúnyog ellen is védekezünk. Felszaporodott a takácsatka is, ellene speciális atkaölőszert használhatunk (pl. flufenzin hatóanyag tartalmú).

A ribiszke és köszméte ültetvényekben a levélhullató betegségek károsítanak, egyelőre még csak gyenge vagy közepes szinten. A jövő évi termés megalapozása érdekében ezek ellen is ajánlott védekezni, mankoceb hatóanyagú készítménnyel egy, vagy két alakalommal. Szerencsére az amerikai lisztharmat az idén nem okozott súlyos gondot, ha valahol mégis kárt okoz, ott dinokap hatóanyagú készítményt használhatunk a szüret után. Intenzíven rajzik a ribiszke szitkár, amely a vesszőkre a rügyek tövére, vagy elágazások közelébe rakja tojásait. A védekezésre a környezetkímélő diflubenzuron, fenoxikarb, lufenuron, esetleg a BT hatóanyagú készítményeket használhatjuk. A takácsatka ellen a málnánál leírtak szerint védekezhetünk.

A szamóca ültetvényekben a levélbetegségek közül jellemző a mikoszferellás levélfoltosság terjedése. A nyári hőségnapokon megállt a felszaporodása, de a nyár végi kissé hűvösebb, csapadékosabb körülmények között ismét támad a betegség. Megelőzésére egy egyszerű agrotechnikai eljárást alkalmaznak, a lombozatot lekaszálják. (MR)

A szerző növényvédelmi szakértő